Gyereknevelés

Amit a kamaszok kérdeznek – ha van kitől

2020-ban is sok kamasz kereste fel kérdéseivel az anonim Yelon-chatet. Tudd meg, mi foglalkoztatta őket ebben az évben!

A kérdések, amiket a kamaszok a névtelenül használható Yelon-chaten tesznek fel, ritkábban irányulnak egy, konkrét információra, bár ilyen is előfordul. Vannak visszatérő témák, amelyekben gyakran jelenik meg a magány, a bizonytalanság és a szorongás. Egy-egy beszélgetés végén mindig jelöljük, hogy milyen témát, témákat érintettünk, hogy jobban lássuk, mi foglalkoztatja a fiatalokat, így akár cikkek formájában is tudunk reagálni az aktualitásokra. Összeszedtük, mik azok a kérdések és témakörök, amikben a fiatalok a Yelon-chaten kerestek segítséget 2020-ban. Fontos, hogy ezek a kérdések a cikk szerzője által írt illusztrációk a témakörökhöz, nem gyerekek konkrét kérdéseit emeltük át.

Rengeteg a szorongás a mai gyerekekben: a beszélgetések negyedében rendszeresen megjelenik valamilyen formában azokban a témákban, amelyekkel rendszerint felkeresik a chatet. Minden szinten és egyre hangsúlyosabban merül fel a választásoktól, döntésektől való félelem: „Melyik lányt/fiút, melyik iskolát, melyik szakkört válasszam?”

Miközben ezek a gyerekek azt az információt kapják a környezetüktől, hogy ezek nagyon fontos, az egész későbbi életüket meghatározó döntések, a legtöbbször sajnos az ehhez szükséges eszközkészletüket ugyanezek a felnőttek csak elvárásokkal gazdagítják, minőségi figyelemmel, támogatással, együttgondolkodással nem. Így miközben az egyik oldalon szorongatja őket a döntés felelőssége, a másikon nem áll rendelkezésükre az annak meghozásához szükséges információ és bizalom. A chat önkéntesei 2020-ban azzal segítettek a legtöbbször a Yelonhoz forduló gyerekeknek, hogy velük együtt átbeszélték mindezt, és megadták a kérdező korának és érettségének megfelelő formában a számára legjobb döntéshez szükséges hiányzó információkat.

Nem a szex a legérdekesebb a gyerekek számára

A szexszel kapcsolatban három téma jelenik meg a leggyakrabban: 

  • az önkielégítés (Hogyan „kell” csinálni? Milyen korban, mennyi a normális?),
  • a nemi szervek (Mekkora és milyen az átlagos pénisz, az ideális punci? Az enyém normális?), 
  • és a védekezés, illetve ennek elmulasztása esetén a terhesség

A biológiaórán sokszor már későn hangzanak el a tankönyvi tudnivalók: az emberi testtel foglalkozó 7-8. osztályos tananyag feldolgozásakor a gyerekek többsége már túl van az első menstruáción vagy az első magömlésen. Később, mikor a középiskolában kerülnek elő az ivarszervek, sokan már túl vannak az első szexuális aktuson is. Mindeközben, mivel ezeknek az anyagoknak a fókuszában a fogamzásgátlás és a nemi betegségek állnak, vagyis csak magával az aktussal foglalkoznak, mindaz, ami ezen túlmutat – a nemiség maga, az intimitás, a kommunikáció, a saját és a másik határai –, nem kerül szóba. A gyerekek így sokszor nem tudják, nem értik, mi történik velük, bennük. Emiatt sokan keresik fel olyan szorongásokkal a chatet, amelyek arról szólnak, hogy a másik olyasmit kér tőlük, ami kellemetlenül érinti őket, de nem mernek, nem tudnak nemet mondani, vagy épp emiatt már megtettek valamit, amivel kapcsolatban rossz érzések vannak bennük.

Ugyanilyen, a chaten rendszeresen megjelenő tabu a kamaszkorral változó test (a szőr, az izzadság, a pattanások) és az azzal való elégedetlenség, a vélt vagy valós környezeti elvárásoknak való megfelelés, az ebből fakadó önértékelési problémák, és ezzel szinkronban a természetes testi folyamatoktól (menstruáció, merevedés, magömlés) való félelem.

Az énkép és az önértékelés átlagosan a beszélgetések 10%-ában merül fel témaként, és a hónapok előrehaladtával az év során egyértelműen növekvő trendet mutatott.

Sokszor érdeklődnek a gyerekek a másik nem iránt, de nem a sztereotip értelemben: a gyakran nemek szerinti csoportokra bontott iskolai felvilágosítás és a tabusítás miatt sok gyerek érzi, hogy van valami, amit nem mondanak el neki, és azt szeretné megérteni. Ilyenkor a ködös információmorzsákból a chatügyelő a kérdező gyerekkel közösen tud a kirakni azt a képet, amiből például a fiúk is megérthetik, mi történik, amikor a lányok menstruálnak (miért járnak táskával, közösen mosdóba).

A legtöbb megkeresés fókuszában azonban a test mellett a kapcsolatok állnak: a családi nehézségek, a barátok és a szerelem

Ami nem hallatszott át a karanténban bezárt ajtókon

Sok gyerek, aki az otthoni viták, nézeteltérések elől korábban el tudott menekülni a kollégiumba vagy a kortársaival közös programokba, most a négy fal közé kényszerült. A korábbi éveknél sokkal több érintett fordult hozzánk családon belüli erőszak, bántalmazás kérdéseivel, a megkeresések mintázatából pedig egyértelműen a tavaszi, valamint az őszi hónapok tűntek ki. A család mint téma a legtöbbször mégis az év végén, decemberben jelent meg a beszélgetésekben – nagyon sokszor (közel 40%-ban) sajnos a családon belüli bántalmazással karöltve. 

Mindeközben a lockdown okozta „láthatatlanság” a korábbi évekhez képest csökkentette azoknak a számát, akik egy ilyen helyzetben lévő barátjuknak, ismerősüknek szerettek volna a Yelon-chaten keresztül segíteni.

Ebben az évben hangsúlyosabban jelent meg az elengedés és a gyász mint téma – valószínűleg nem függetlenül a közhangulattól és a nehézségek kollektív kibeszéletlenségétől.

A szerettek és négylábú családtagok elvesztése mellett a véget érő kapcsolatok, valamint az alig pár házra élő, mégis elérhetetlenül távolra került barátok is felbukkantak a beszélgetésekben, ahogy az elutazó, elköltöző barátok és szerelmek is.

A saját tükörképünk és a kortársakban tükröződő énünk

A baráti kapcsolatok mentén a leggyakrabban felmerülő kérdések a kortársaknak való megfelelésre, ezen belül is a gyerekek magukról alkotott, illetve éppen alakulóban lévő képére irányult: Mit tegyenek, ha a baráti körükben már senki nem szűz, de ők még nem érzik késznek magukat az első alkalomra, ezt viszont ciki beismerni? Mi a jó válasz, ha a többiek úgy buliznak, szórakoznak, ami egy gyereknek nem oké, de nem szeretne kimaradni a közös élményekből, és nem akar emiatt a többiek céltáblájává sem válni? Mi lehet a megoldás, ha az öltözőben rendszeres téma, ki milyen pornót látott, de valaki nem akar pornót nézni, mert nem érdekli, taszítónak érzi? 

A hozzánk forduló gyerekek közül sokan az ilyen a kérdéseket nem tudják a szüleikkel megbeszélni, így nem csak az okoz problémát, hogy egyedül maradnak ezekkel, hanem ebből kifolyólag aztán apróbb hazugságokra, füllentésekre is kényszerülnek, ami miatt később rosszul érzik magukat – ők rendszerint valamilyen konkrét megoldás, megértés igényével érkeznek a chatre. 2020-ban kiemelkedtek ezek közül az online térben megvalósuló visszaélésekről vagy az azoktól való félelemről szóló párbeszédek: a valódi találkozások elmaradása miatt megnőtt a szextingről és az ezzel kapcsolatos veszélyekről, valamint az online tér kockázatairól (grooming, cyberbullying) folytatott beszélgetések száma.

Nemcsak a gyerek, a probléma is láthatatlan

Mindezek mellett a gyerekek gyakran számolnak be kortárs bántalmazásról, iskolai zaklatásról, bullyingról – közülük nagyon sokan már próbálták jelezni a problémát a tanáraiknak, a szüleiknek, az iskolapszichológusnak, de egyedül maradtak vele. Vagy azért, mert nem hittek nekik, vagy mivel a felnőttek maguk is tehetetlennek érezték magukat, azt a tanácsot kapták, hogy álljanak ki magukért („üssenek” vissza), vagy váljanak láthatatlanná (ne vegyenek tudomást róla).

A kirekesztés, a kiközösítés és az ebből fakadó magány nagyon gyakori témája a chaten folytatott beszélgetéseknek, ha pedig mindez esetleg a gyerekek saját magukról alkotott képének megkérdőjelezésével is együtt jár (pl. valamilyen kisebbséghez való tartozás, nemi identitásban való bizonytalanság, önmaguk felvállalásának nehézsége, stb.), az különösen magányossá, kiszolgáltatottá, sérülékennyé és ezáltal veszélyeztetetté teszi az érintett gyerekeket. Bár ők jellemzően a magány kérdésével keresik fel a chatet, az ott megtapasztalt elfogadás és bizalom segít számukra a többi fájdalmuk, bizonytalanságuk, félelmük kibeszélésében is.

Ahogy ezek a gyerekek a felnőttek kérésének megfelelően megtanulnak láthatatlanná válni, úgy a problémáik is rejtve maradnak: sajnos az előző évekhez képest nemcsak hogy nem csökkent, de érezhetően megnőtt a falcolással, az étkezési zavarokkal, az öngyilkossági gondolatokkal kapcsolatos megkeresések száma. Ezekből 2020-ban már az őszi hónapokban is érezhetően több volt, decemberre viszont még ezek száma is megduplázódott.

2020-ban havonta átlagosan 230 beszélgetést folytatott 18 önkéntes, amelyekben – ahogy a fentiekből is kirajzolódik – a gyerekek magánya és a körülöttük, velük zajló eseményekkel kapcsolatos félelmük, szorongásuk volt a leghangsúlyosabb. Ha megnézzük a fentiekben felsorolt témákat, amikkel felkeresték a chatet, láthatjuk, hogy a legtöbbször elsősorban hiteles, tényszerű információra és egy kis figyelemre volt szükségük. A Yelon önkéntesei e is ezután is azon lesznek, hogy ezt megadhassák a hozzájuk forduló gyerekeknek.

Nagy Viktória