Gyereknevelés

A gyerekkori étkezés átmeneti és állandósult zavarai

Vannak a gyermekkori étkezéssel járó tipikus, sokakat érintő problémák, és vannak speciális figyelmet (és ellátást) igénylő zavarok.

A csecsemők/gyerekek táplálkozását tekintve a kisebb átmeneti problémák igen gyakoriak. Ugyanakkor nagyon fontos, hogy a szülő erre hogyan reagál, egyáltalán reagál-e, vagy teljesen figyelmen kívül hagyja. A korai negatív étkezési tapasztalatok későbbi viselkedészavarok kiindulópontjai lehetnek.

A 2-3. életévben az étvágy jelentősen csökken, a növekedés is lassul. A 4‒6 éves kor között gyakran előforduló válogatósság hátterében a szülők frusztrálása is állhat, amely fontos figyelemfelhívó jel. 

Ruminatio

Az elfogyasztott étel ismételt visszaöklendezését jelenti, amely egy szándékos cselekvés, és örömet okoz a csecsemőnek. Általában az első életévben jelentkezik. Növekedés- és fejlődésbeli elmaradást okozhat, a halálozási arány 25% körüli. Spontán gyógyulás, javulás is előfordulhat. 

Gyarapodási elégtelenség

A növekedésben és testsúlygyarapodásban való elmaradás, amely születéstől fennállhat, vagy előzetes normál időszak után jelentkezik. Leggyakrabban 2-3 hónapos és 2 éves kor között jellemző.

Okai lehetnek:

  • központi idegrendszeri károsodás,
  • anatómiai és élettani rendellenességek (pl. gyomor-bél, keringési rendszer, idegrendszer és a keringési szervek krónikus megbetegedései),
  • anya‒gyerek kapcsolati zavar,
  • nem megfelelő etetési körülmények,
  • érzelmi elhanyagolás,
  • a gyerek bántalmazása.

A gyarapodási elégtelenség következményeként mentális és motoros (mozgásos) fejlődésbeli elmaradásra lehet számítani. Ha az 1. életévben tartósan fennáll, az az idegrendszer fejlődését károsítja, melynek eredményeképpen határérték-intelligencia vagy mérsékelt szellemi retardáció (fogyatékosság) várható. Jellemző még a verbális működések (nyelvfejlődés, olvasási képesség, verbális intelligencia) zavara.

Szelektív evés

Ha a gyerek egy nagyon szűk választékra korlátozza az általa elfogadott ételeket (max. 10-féle étel), és ez az állapot legalább 2 éve fennáll. A gyerek hevesen ellenáll, ha új étellel kínálják. A szelekció kiterjedhet ételtípusokra (pl. gyümölcsök, zöldségek), az étel állagára (pl. meleg étel, szilárd étel), ételmárkákra vagy annak beszerzési helyére. Az általa elfogadott ételek általában magas szénhidráttartalmúak (kekszek, kenyérfélék, tészták), ezért a szelektív evés általában normális testsúllyal jár. A zavar hátterében többnyire szorongás áll. A terápiás folyamatban a szülők aktív közreműködése elengedhetetlen.

Fóbiás típusú evészavar

Az étel elutasításának hátterében álló extrém mértékű félelem kiterjedhet a félrenyelésre, a falat megakadására, a hányásra és a gyakori toaletthasználatra. A gyerekek a szorongásukat azzal oldják, hogy igyekeznek minél kevesebb ételt fogyasztani vagy az ételeket állag alapján szelektálni (pl. csak folyékony ételeket esznek). 

Tünetei:

  • az étkezés kerülése,
  • testsúlycsökkenés,
  • a kórkép kialakulását megelőzően az életkornak megfelelő táplálkozási magatartás volt jellemző,
  • az étkezés elkerülésének oka a félelem, a szorongás,
  • nincs testképzavar,
  • a gyerek nem foglalkozik a testsúlyával, az alakjával,
  • pszichózis vagy organikus agykárosodás kizárható.

Pica (ejtsd: „pika”) 

Nem ehető anyagok (papír, haj, homok, állati vagy emberi ürülék, kavics, szemét stb.) evését jelenti. Általában jellemző a kisgyerekekre, hogy mindent a szájukba vesznek, éppen ezért akkor kell picára gyanakodnunk, ha ez 1,5 éves kor után is fennáll. A normál ételeket is ugyanúgy elfogyasztják ezek a gyerekek. Különösen gyakran fordul elő azoknál, akiket érzelmileg elhanyagolnak, gyakran egyedül hagynak, valamint autista, értelmi fogyatékos és pszichotikus gyerekek körében. Következménye lehet mérgezés (gyógyszerekkel, vegyszerekkel), bélféregfertőzés, és sokszor a lenyelt tárgy csak sebészeti úton távolítható el. Serdülőkorban bulimia nervosa megjelenésére hajlamosíthat. A hatékony kezelésének része egyrészt az, hogy tanítsuk meg a gyereknek, hogy mi ehető, és mi nem, erősítsük meg, ha elkerüli az ehetetlen anyagokat, másrészt egy biztonságos és ingergazdag környezetet alakítsunk ki számára.

Fiatalkori anorexia és bulimia

A klasszikus evészavarok (mint az anorexia és a bulimia) jellemzően női betegségeknek számítanak. Sajnos mindkét zavarnál az életkori kezdet előretolódását figyelhetjük meg, és a szülők aggódva tapasztalják 8‒10 éves korú lányaikon, hogy félnek az elhízástól, koplalni kezdenek, és a szupervékony modellek a példaképeik. Arról nem is beszélve, hogy egy hazai felmérés szerint a 12 éves korú lányok közül minden 7. (!) már túl van egy fogyókúrán. Sajnos fogyókúrázni divattá is vált. Ennek pedig a fiatal korosztályra vonatkozóan súlyos következményei lehetnek. Az anorexia és a bulimia rendszerint egy diétával kezdődik. Másrészt a növésben lévő csontrendszerben és a fejlődő szervezetben a táplálék-, illetve tápanyagmegvonás komoly fejlődésbeli lemaradásokat okozhat. A hossznövekedés elmaradása, a csontröntgen 2-3 éves elmaradást mutat. A másodlagos nemi jegyek kialakulása késik. Tünetei: állandó testgyakorlás, evési magatartás megváltozása. Eleinte nincs súlyvesztés, „csak” lassabban vagy egyáltalán nem nő a gyerek. Gyakran jelentkezik olyan fiatal serdülő lányoknál, akiket korábban (akár gyerekkorukban) szexuálisan zaklattak

Nemi különbségek

Az utóbbi években több tanulmány vizsgálja a nemi különbségeket gyerekeknél a testi elégedettség szempontjából. Eszerint míg a lányok túlsúlyosan elégedetlenek testi megjelenésükkel, addig a fiúk inkább esetleges soványságuk miatt aggódnak, viszont a 10–12 év körüli fiúkat korántsem foglalkoztatja annyira a testi megjelenésük, a testalkatuk, mint az azonos korú lányokat. További vizsgálatok pozitív kapcsolatot találtak gyerekeknél is a testi elégedettség és az önértékelés között.

Dr. Lukács Liza, szakpszichológus
Az evészavarokról bővebben a mashogy.hu oldalon olvashatsz.

Kiemelt kép innen