Az \u00e9lete egy bizonyos szakasz\u00e1ban minden gyerek r\u00e1k\u00e9rdez arra, hogy mindannyian meghalunk-e, amelyre tulajdonk\u00e9ppen csak egyetlen j\u00f3 v\u00e1lasz l\u00e9tezik: igen. A feln\u0151ttek sokszor elh\u00e1r\u00edtj\u00e1k a gyerekek hal\u00e1llal kapcsolatos k\u00e9rd\u00e9seit, de mire is k\u00edv\u00e1ncsi tulajdonk\u00e9ppen ilyenkor az \u00f3vod\u00e1s gyerek\u00fcnk? Nem biztos, hogy a konkr\u00e9t v\u00e1laszra van sz\u00fcks\u00e9ge, ink\u00e1bb els\u0151sorban arra, hogy err\u0151l besz\u00e9lgess\u00fcnk.<\/p>\n\n\n\n\n\n\n\n
Nagyon figyeli azt is, hogy hogyan reag\u00e1lunk: megijed\u00fcnk, el\u00e1ll egy pillanatra a szavunk, nem is tudjuk, mi a j\u00f3 v\u00e1lasz? Lehet, hogy \u00edgy lesz, \u00e1m ez egy\u00e1ltal\u00e1n nem baj. Mint minden m\u00e1s helyzetben, ekkor is az a legfontosabb, hogy legy\u00fcnk hitelesek, legy\u00fcnk \u00e9rzelmileg el\u00e9rhet\u0151 sz\u00fcl\u0151k, \u00e9s csak azt mondjunk, amit hisz\u00fcnk. Mondjuk ki, amit \u00e9rz\u00fcnk (\u201eH\u00e1t most j\u00f3 nehezet k\u00e9rdezt\u00e9l…\u201d, \u201eNagyon v\u00e1ratlan a k\u00e9rd\u00e9sed…\u201d), legy\u00fcnk k\u00edv\u00e1ncsiak, \u00e9s k\u00e9rdezz\u00fcnk. Vajon honnan j\u00f6het ez az \u00e9rdekl\u0151d\u00e9s: t\u00f6rt\u00e9nt valami az \u00f3vod\u00e1ban, amir\u0151l hallott, vagy a koroszt\u00e1lynak megfelel\u0151en k\u00edv\u00e1ncsi? Az a j\u00f3, ha a v\u00e1laszunk nem elutas\u00edt\u00f3 \u00e9s h\u00e1r\u00edt\u00f3, hanem \u00e9rdekl\u0151d\u0151. Kifejezhetj\u00fck azt is, hogy mi mindent tehet\u00fcnk \u00e9s tesz\u00fcnk az\u00e9rt, hogy eg\u00e9szs\u00e9gesek maradjunk.<\/p>\n\n\n\n
A gyerekek a probl\u00e9m\u00e1kat hasonl\u00f3an kezelik. Nagy baj, ha egy bar\u00e1tjuk<\/a> \u00e9ppen nem j\u00e1tszik vel\u00fck, mint ahogyan nagy baj az is, hogy meghalt a nagymama. De ha odafigyel\u00fcnk, amikor arr\u00f3l mes\u00e9l nek\u00fcnk, hogy Andris mostan\u00e1ban nem bar\u00e1tkozik vele, vagy arr\u00f3l, hogyan k\u00e9sz\u00edtett ma csokitort\u00e1t homokb\u00f3l, akkor azt \u00e9rzi, hogy komolyan vessz\u00fck, fontos nek\u00fcnk, amit mond. Ez a figyelem a k\u00e9s\u0151bbi nehezebb, m\u00e9lyebb t\u00e9m\u00e1k \u00e1tbesz\u00e9l\u00e9s\u00e9t<\/a> seg\u00edti, hiszen azt tapasztalja meg, hogy ha valamit mes\u00e9l, akkor figyel\u00fcnk, ha valamit k\u00e9rdez, akkor v\u00e1laszolunk.<\/p>\n\n\n\n A gyereket minden neh\u00e9zs\u00e9gt\u0151l \u00e9s f\u00e1jdalomt\u00f3l szeretn\u00e9nk megv\u00e9deni \u00e9s megk\u00edm\u00e9lni. Vannak azonban olyan helyzetek, amikor ez a k\u00fcl\u00f6nben term\u00e9szetes sz\u00fcl\u0151i attit\u0171d nem vezet j\u00f3 megold\u00e1shoz. A gyerekeket nem a hal\u00e1lr\u00f3l \u00e9s a vesztes\u00e9gekr\u0151l val\u00f3 besz\u00e9lget\u00e9st\u0151l kell megv\u00e9deni, hanem az \u00e9letre kell felk\u00e9sz\u00edteni, amelynek term\u00e9szetes velej\u00e1r\u00f3ja a hal\u00e1l. Ha nem \u0151szint\u00e9n \u00e9s a koruknak megfelel\u0151en besz\u00e9l\u00fcnk a gyerekekkel tulajdonk\u00e9ppen b\u00e1rmilyen t\u00e9m\u00e1r\u00f3l, akkor a titkol\u00f3z\u00e1s, a kegyes hazugs\u00e1g \u00fatj\u00e1t v\u00e1lasztjuk. Pedig a titok a gyerekek sz\u00e1m\u00e1ra nehezen kezelhet\u0151, nehezen elviselhet\u0151. Ha a feln\u0151tt nem v\u00e1laszol, vagy m\u00e1sra tereli a sz\u00f3t, azzal megr\u00e9m\u00edti \u0151t. Ha a nagypapa meghal, de a gyerek nem kap v\u00e1laszt, vagy nem a val\u00f3di v\u00e1laszt kapja arra a k\u00e9rd\u00e9sre, hogy \u201ehol van a nagypapa?\u201d, akkor titkol\u00f3zni kezd\u00fcnk, ami bizalomveszt\u00e9shez vezethet. A gyerekek a f\u00e1jdalmat \u00e9s a hal\u00e1l t\u00e9ny\u00e9t k\u00f6nnyebben feldolgozz\u00e1k, mint a bizalom elveszt\u00e9s\u00e9t. <\/p>\n\n\n\n A f\u00e1jdalom, a gy\u00f3gy\u00edthatatlan betegs\u00e9g, a baleset, a hal\u00e1l mind olyan t\u00f6rt\u00e9n\u00e9sek, amelyekkel magunk sem sz\u00edvesen tal\u00e1lkozunk, holott tudjuk, hogy az \u00e9let\u00fcnk r\u00e9szei. Mivel ezek olyan k\u00e9rd\u00e9sek, amelyekr\u0151l m\u00e9g a feln\u0151ttek k\u00f6z\u00f6tt is neh\u00e9z besz\u00e9lgetni, vagy ak\u00e1r magunk is nehezen gondolunk bele, \u00edgy a legt\u00f6bbsz\u00f6r akkor tal\u00e1lkozunk ezekkel a t\u00e9m\u00e1kkal, amikor m\u00e1r az ajt\u00f3nkon kopogtat. Ahhoz, hogy a gyerekekkel hitelesen \u00e9s \u00f6nazonosan tudjunk a hal\u00e1lr\u00f3l besz\u00e9lni, elker\u00fclhetetlen a hal\u00e1lhoz val\u00f3 viszonyunk \u00e1tgondol\u00e1sa. B\u00edr\u00f3 Eszter hospice-ban dolgoz\u00f3 tapasztalt pszichol\u00f3gus \u00edgy fogalmaz: \u201ea benn\u00fcnk l\u00e9v\u0151 hal\u00e1lf\u00e9lelem nem n\u0151, hanem cs\u00f6kken, ha szembe mer\u00fcnk n\u00e9zni a haland\u00f3s\u00e1ggal\u201d. <\/p>\n\n\n\n Nemcsak nek\u00fcnk, de a gyerekeknek is biztons\u00e1got ad m\u00e1r \u00f6nmag\u00e1ban az is, hogy lehet a vesztes\u00e9geinkr\u0151l besz\u00e9lni, ki lehet azt mondani, hogy meghalt valaki, aki fontos volt.<\/p>\n\n\n\n A gy\u00e1sz feldolgoz\u00e1s\u00e1ban az \u00e9letkori saj\u00e1toss\u00e1goknak nagyon fontos a szerepe. Az \u00f3vod\u00e1s kor\u00fa gyerekre az \u00e9nk\u00f6zpont\u00fa gondolkod\u00e1s a jellemz\u0151, emellett azzal is tiszt\u00e1ban vannak m\u00e1r, hogy a cselekedeteiknek van k\u00f6vetkezm\u00e9nye. \u201eA nagymama az\u00e9rt halt meg, mert nem vettem fel azt a sapk\u00e1t, amit nekem k\u00f6t\u00f6tt. \u00c9n vagyok teh\u00e1t a felel\u0151s a hal\u00e1l\u00e1\u00e9rt.\u201d Nagy k\u00fcl\u00f6nbs\u00e9g m\u00e9g a feln\u0151ttek gy\u00e1sz\u00e1hoz k\u00e9pest, hogy nem tudnak folyamatosan erre gondolni, id\u0151r\u0151l id\u0151re k\u00e9pesek ugyanolyan \u00f6nfeledten j\u00e1tszani, mint kor\u00e1bban. A gyerekeknek nagyon neh\u00e9z elviselni\u00fck a gy\u00e1szt, ez\u00e9rt igyekeznek elker\u00fclni, \u00e1m ez semmik\u00e9pp nem jelenti azt, hogy nem gy\u00e1szolnak, vagy m\u00e1r hamar t\u00falteszik magukat a vesztes\u00e9gen.<\/p>\n\n\n\n A nagyobb gyerekek viselked\u00e9se megv\u00e1ltozhat. Sok esetben nem kapcsoljuk \u00f6ssze a devi\u00e1nsabb viselked\u00e9st a gy\u00e1sszal. A kamaszkor k\u00fcl\u00f6n\u00f6sen \u00e9rz\u00e9keny id\u0151szak, amikor minden egyszerre v\u00e1ltozik k\u00f6r\u00fcl\u00f6tt\u00fck \u00e9s benn\u00fck. Ebben az id\u0151szakban k\u00fcl\u00f6n\u00f6sen neh\u00e9z gy\u00e1szolni pl. egy olyan elvesztett ap\u00e1t<\/a>, akivel szemben \u00e9ppen az \u00e9letkori saj\u00e1toss\u00e1gb\u00f3l ered\u0151en most l\u00e1zadni kellene.<\/p>\n\n\n\n Kor\u00e1bban a gyerekekkel nemcsak a sz\u00fcl\u0151k \u00e9s a nagysz\u00fcl\u0151k besz\u00e9lgettek a hal\u00e1lr\u00f3l, annak elfogad\u00e1s\u00e1r\u00f3l, hanem a k\u00f6z\u00f6ss\u00e9g minden tagja, ha \u00e9ppen alkalom ad\u00f3dott r\u00e1. Ma m\u00e1r sz\u0171kebb k\u00f6rben sem besz\u00e9dt\u00e9ma a vesztes\u00e9g, a hal\u00e1l, pedig a k\u00f6z\u00f6ss\u00e9gnek nagyon nagy a szerepe a feldolgoz\u00e1sban. A gyerekek \u00f3vodai vagy iskolai k\u00f6zege nagy seg\u00edts\u00e9get adhat a neh\u00e9z id\u0151szakban. Lehet ez egy olyan t\u00e9r, ahova sz\u00edvesen mennek a gyerekek, mert a \u201er\u00e9gi\u201d, a kor\u00e1bbi \u201enorm\u00e1lis\u201d, megszokott vil\u00e1got jelenti, amikor m\u00e9g minden rendben volt. Az is el\u0151fordulhat, hogy nem sz\u00edvesen mennek a megszokott k\u00f6z\u00f6ss\u00e9gbe, mert ott mindenki sajn\u00e1lja \u0151ket, szomor\u00faan n\u00e9znek r\u00e1juk, \u00e9s nem \u00fagy kezelik \u0151ket, mint kor\u00e1bban. Mint b\u00e1rmilyen m\u00e1s helyzetben, a gy\u00e1sz feldolgoz\u00e1s\u00e1ban is nagy k\u00fcl\u00f6nbs\u00e9gek vannak a gyerekek k\u00f6z\u00f6tt. A legjobb, amit a k\u00f6z\u00f6ss\u00e9g tehet, hogy ny\u00edlt, \u0151szinte k\u00f6zeget teremt a gyerek k\u00f6r\u00fcl, ahogyan a csal\u00e1d k\u00f6r\u00fcl is, hiszen az elvesztett csal\u00e1dtag m\u00e1snak bar\u00e1tja, koll\u00e9g\u00e1ja, j\u00f3 ismer\u0151se volt.<\/p>\n\n\n\n A gy\u00e1sz feldolgoz\u00e1s\u00e1ban \u00f3ri\u00e1si szerepe lehet az \u00f6nseg\u00edt\u0151 csoportoknak, hiszen a gyerek olyanokhoz kapcsol\u00f3dhat, olyanokkal besz\u00e9lhet, akik hozz\u00e1 hasonl\u00f3 cip\u0151ben j\u00e1rnak. Jobban meg\u00e9rtik egym\u00e1s helyzet\u00e9t, megtapasztalj\u00e1k, hogy nincsenek egyed\u00fcl.<\/p>\n\n\n\n A kisebb gyerekek sokszor nem b\u00edrj\u00e1k el azt a sok \u00e9rzelmet, ami egy ilyen vesztes\u00e9g sor\u00e1n a k\u00f6rnyezet\u00fckre \u00e9s r\u00e1juk rak\u00f3dik. N\u00e9ha \u00fagy \u00e9rezhetik, hogy t\u00e9gl\u00e1kkal teli feln\u0151tt h\u00e1tizs\u00e1kot cipelnek, amelyet sokszor nagyon nehezen b\u00edrnak el. J\u00e1t\u00e9kkal, rajzol\u00e1ssal, besz\u00e9lget\u00e9ssel, a d\u00f6nt\u00e9seinkbe val\u00f3 bevon\u00e1ssal seg\u00edthetj\u00fck \u0151ket. T\u00e1mogassuk abban, hogy kifejezhesse az \u00e9rzelmeit<\/a>. El\u0151fordulhat, hogy mi magunk sem vagyunk k\u00e9pesek senkivel besz\u00e9lni az els\u0151 id\u0151szakban. Ha azonban a gyereket mag\u00e1ra hagyjuk, ha nem besz\u00e9l\u00fcnk arr\u00f3l, akit elvesz\u00edtett\u00fcnk, nem eml\u00e9kez\u00fcnk r\u00e1, akkor azt tapasztalhatja meg, hogy \u00edgy m\u00falik el minden, eml\u00e9kez\u00e9s n\u00e9lk\u00fcl. Ha pedig \u0151 maga szomorkodik n\u00e9ha, visszagondol, eml\u00e9kezik arra, aki meghalt, akkor azt gondolhatja, biztos vele van valami probl\u00e9ma lehet, mert m\u00e1s nem teszi ezt. A f\u00e1jdalom \u00e9s az \u00e9rzelmek eltitkol\u00e1sa, a gyerek k\u00edm\u00e9l\u00e9se teh\u00e1t nem seg\u00edt.<\/p>\n\n\n\n El\u0151fordulhat, hogy magunk is f\u00e9lelmet \u00e9l\u00fcnk \u00e1t, amikor a halottr\u00f3l, a hal\u00e1lr\u00f3l besz\u00e9l\u00fcnk a gyereknek. F\u00e9lelmetes sokszor, amit mondunk, a nem tud\u00e1sn\u00e1l azonban nincs f\u00e9lelmetesebb.<\/p>\n\n\n\n A legt\u00f6bbet akkor seg\u00edt\u00fcnk, ha hagyunk id\u0151t a gy\u00e1szol\u00e1sra, mik\u00f6zben mellette vagyunk. A gy\u00e1sz kezdeti szakasz\u00e1ban nagyon sokan aj\u00e1nlanak seg\u00edts\u00e9get, de egy id\u0151 ut\u00e1n a legt\u00f6bben elt\u0171nnek. Ne s\u00fcrgess\u00fck, de ne is mondjunk le r\u00f3la.<\/p>\n\n\n\n A gyerekeknek a sz\u00fcleikre van a legnagyobb sz\u00fcks\u00e9g\u00fck, az \u0151 k\u00f6zels\u00e9g\u00fckre, a vel\u00fck val\u00f3 besz\u00e9lget\u00e9sekre, k\u00f6z\u00f6s eml\u00e9kez\u00e9sre. Seg\u00edts\u00fck a sz\u00fcl\u0151t abban, hogy \u0151szint\u00e9n tudjon besz\u00e9lni a gyerek\u00e9vel, \u00e9s ha lehet, a temet\u00e9sre is el tudja vinni.<\/p>\n\n\n\n Gyerekekkel a vesztes\u00e9gekr\u0151l, a hal\u00e1lr\u00f3l besz\u00e9lni egyik \u00e9letkorban sem k\u00f6nny\u0171. A gy\u00e1sz kr\u00edzishelyzet \u2013 a f\u00e1jdalmat, a rossz \u00e9rz\u00e9seket nem tudjuk sem feln\u0151ttk\u00e9nt, sem gyerekk\u00e9nt meg\u00faszni. Ha egy gyerek meg tudja tanulni, hogy k\u00fcl\u00f6nb\u00f6z\u0151 \u00e9letszakaszaiban hogyan birk\u00f3zzon meg azzal, hogy akit elvesztett, az m\u00e1s soha nem lesz vele, akkor id\u0151vel a \u201egy\u00e1szt k\u00f6rben\u00f6vi az \u00e9let\u201d.<\/p>\n\n\n\n Polcz Alaine: Meghalok \u00e9n is? A hal\u00e1l \u00e9s a gyermek.<\/em> (Pont, 2000) Ag\u00f3cs \u00cdrisz\u2013Innes Shona: Az \u00e9let olyan, mint a sz\u00e9l<\/em> (Kolibri, 2014) St\u00e1hly Katalin pszichol\u00f3gus<\/em><\/p>\n\n\n\n A cikk a Napfogyatkoz\u00e1s Egyes\u00fclet \u00e1ltal szervezett, a \u201eGy\u00e1szol\u00f3 gyerek seg\u00edt\u00e9se\u201d c\u00edm\u0171 szakmai napon elhangzottak alapj\u00e1n k\u00e9sz\u00fclt.<\/em> El\u0151ad\u00f3k: B\u00e9k\u00e9si T\u00edmea gy\u00e1szcsoportvezet\u0151, addiktol\u00f3giai konzult\u00e1ns, csal\u00e1di tan\u00e1csad\u00f3 jel\u00f6lt, metamorphoses meseterapeuta, etnogr\u00e1fus \u00e9s Szab\u00f3 M\u00e1rta pedag\u00f3gus, gy\u00e1szcsoportvezet\u0151, gy\u00e1szk\u00eds\u00e9r\u0151, coach. A program az Egyes\u00fclet a gy\u00e1szol\u00f3 gyerekeket seg\u00edt\u0151 szakmai programj\u00e1nak keret\u00e9ben val\u00f3sult meg.<\/em><\/p>\n\n\n\n A gy\u00e1sz feldolgoz\u00e1s\u00e1ban seg\u00edts\u00e9get kaphatunk sz\u00fcl\u0151k\u00e9nt \u00e9s seg\u00edt\u0151 szakemberk\u00e9nt is.<\/em> A Rem\u00e9nyvir\u00e1g programr\u00f3l b\u0151vebben itt<\/a> lehet t\u00e1j\u00e9koz\u00f3dni.<\/em><\/p>\n\n\n\n\u00c9letkori saj\u00e1toss\u00e1gok<\/strong><\/h2>\n\n\n\n
A k\u00f6z\u00f6ss\u00e9g szerepe a gy\u00e1sz feldolgoz\u00e1s\u00e1ban<\/strong><\/h2>\n\n\n\n
Hogyan seg\u00edthet\u00fcnk a gyereknek?<\/strong><\/h2>\n\n\n\n
Hogyan seg\u00edthet\u00fcnk a sz\u00fcl\u0151nek?<\/strong><\/h2>\n\n\n\n
Olvasm\u00e1nyok feln\u0151tteknek<\/strong><\/h3>\n\n\n\n
Bir\u00f3 Eszter\u2013B\u00e9rczes Tibor: A hal\u00e1l \u00e9letk\u00e9rd\u00e9s.<\/em> (Corvina, 2020)
Simk\u00f3 Csaba: Hogyan seg\u00edts\u00fcnk gyermek\u00fcnknek elfogadni az elfogadhatatlant?<\/em> (Khar\u00f3n Thanatol\u00f3giai Szemle, 2009\/4.)
Irvin D. Yalom: Szemben a nappal \u2013 A hal\u00e1lt\u00f3l val\u00f3 retteg\u00e9s legy\u0151z\u00e9se.<\/em> (Park K\u00f6nyvkiad\u00f3, 2018)<\/p>\n\n\n\nOlvasm\u00e1nyok gyerekeknek<\/strong><\/h3>\n\n\n\n
Singer Magdolna: Boldogan \u00e9ltek, am\u00edg meg nem haltak\u2026\u00e9s azut\u00e1n?<\/em> (M\u00f3ra, 2011)
Florence Jenner\u2013Metz: Neked \u00edrok, Apu!<\/em> (Csimota, 2009)
Barbara Walsh: Sammy az \u00e9gen<\/em> (Pongr\u00e1c, 2012)
Benji Davies: Nagypapa szigete<\/em> (M\u00f3ra, 2016)
Patrice Karst: A l\u00e1thatatlan fonal<\/em> (Kulcslyuk, 2020)
Pernilla Stalfelt: Hal\u00e1lk\u00f6nyv<\/em> (Vivandra k\u00f6nyvek, 2006)
Szepes M\u00e1ria: Hark\u00e1ly any\u00f3<\/em> (M\u00f3ra, 1983)<\/p>\n\n\n\n