„Mikor lesznek barátaim?” – ezt a kérdést tettem fel édesanyámnak 14 évesen, mivel általános iskolás éveim alatt sajnos, nem sajnos, de nem a menők táborát erősítettem. Későn érő voltam, minden szempontból. Nem vonzottak a tipikus tinédzserdolgok, amik a korosztályomat lázba hozták. Még abban a fázisban tartottam, hogy mindent megbeszéltem az anyukámmal.
A lányok korán mérlegre ugrálnak, centik és kilók miatt aggódnak, és alapvetően mérhetetlenül elégedetlenek magukkal. Persze mindenki érez így néha. De nem lehetne másképp?