Honnan tudná a gyerek, mi az a punci, ha nem tanítjuk meg neki? Minden testrészéhez adjunk szavakat!
Senki sem születik úgy, hogy tisztában legyen a saját testrészeinek nevével, azok működésével. Ahogy a gyerek a nyelvet tanulja, megtanulja kifejezni magát, úgy kell hogy megtanulja a saját testének működését, a saját testrészeinek nevét is.
Nagyon fontos, hogy egy gyerek (később kamasz és felnőtt) hamar tisztában legyen azzal, melyik testrészét hogy nevezik. Nemcsak a testrészek neveiről fontos a gyereket tájékoztatnunk, hanem arról is, hogy azok:
- hogyan működnek,
- mire valók,
- az alapfunkcióin kívül esetleg még mire használhatók,
- ki láthatja azokat,
- ki érhet hozzá,
- ezek milyen érzeteket és érzéseket keltenek benne.
Hogyan nevezzük a nemi szerveket?
Ugyanabban az időben, amikor az esti fürdésnél azt mutatjuk a gyereknek, hol van az orra, a füle, már célszerű azt is tanítani, hogy hol a puncija vagy kukaca. Szinte minden családnak van külön, egyedi szókészlete a nemi szervek megnevezésére, ahány ház, annyi szokás, ám az nagyon fontos, hogy a megnevezés egyértelmű legyen. Mindegy, hogy milyen névvel illetjük a testrészeket, a lényeg, hogy beszéljünk róluk!
Tudjon a gyerek jelezni és vigyázni
Ahhoz hogy egy gyerek vigyázni tudjon magára, amikor annak eljön az ideje, és már a családban is tudja jelezni, ha valami nem jó neki, nagyon korán el kell kezdeni a testrészekről való beszélgetést. Mire a gyerek közösségbe kerül, tudnia kell, hogy senki nem nyúlhat a nemi szervéhez, hogy csak az őt gondozó felnőttek törölhetik a fenekét, és főleg azt, hogy ha valami számára kellemetlen, akkor azt bátran mondja el, bármi is az. Majd a felnőttek eldöntik, mit kell tenni vele.
Ahogy egy gyerek érik, úgy tanul meg egyre többet magáról, mindig a racionálisan lehetséges tapasztalatok megértésének a határáig. Így lesz mindig felvértezve azokkal a szavakkal és önismerettel, amire szüksége van ahhoz, hogy tényleg meg tudja magát védeni, de ha mégsem tudja, akkor segítséget tudjon kérni.
Szőke András
Kiemelt kép innen
