Manapság a filmek, a reklámok, az óriásplakátok olyannyira tele vannak erotikus, szexuális tartalmú képekkel, jelenetekkel, hogy szinte észre sem vesszük, az életünk természetes részévé váltak. A gyerekeink olyan világban nőnek fel, ahol a szexuális tartalom bárki számára könnyen elérhető, sőt szinte ki sem lehet kerülni. Az interneten bárki gyanútlanul beleakadhat erotikus tartalomba. Szülőként felmerülhet bennünk a kérdés, hogy kell-e ilyesmiről egyáltalán beszélni a kamasz gyerekekkel? Vagy már úgyis mindent láttak, ami a szexualitás témájához tartozik és nem tudunk nekik újat mondani?
Először is igen, már mindent láttak! Másodszor igen, ettől függetlenül lehet, sőt érdemes velük beszélni a filmekben, tévében megjelenő szexualitásról! De nem mindegy, hogy hogyan.
A szexedukáció alapvetően a szülő felelőssége
Több cikkünkben írtunk már arról, hogy a szexuális nevelést nem kamaszkorban érdemes elkezdeni, hanem jóval korábban. Már az óvodáskorban segíthetünk megtanítani a gyerekeknek a saját testük jellegzetességeit, az intim testrészek neveit vagy a nemet mondás lehetőségét. Ha már korán megszokják, hogy őszintén és nyíltan lehet beszélgetni a testről, a kapcsolatokról, a szexről, akkor később is könnyebben fognak megnyílni a témában. Iskoláskorban a gyerekek éheznek az információkra. Ilyenkor jó eséllyel fogadják be a szexualitással kapcsolatos tudnivalókat, legyen szó a védekezésről, a szexuális úton terjedő betegségekről, a szexuális orientációról stb. A szexszel kapcsolatos kockázatok mellett azonban legalább olyan fontos, hogy beszéljünk arról is, hogy a szex egy nagyon fontos örömforrás is az életükben.
Nem mindegy, milyen filmről van szó…
Előfordulhat, hogy a kamaszok kevésbé nyitottak a szülő felől érkező frontális információ befogadására, esetleg kínos lehet nekik a szexről beszélni. Olyan is lehet, hogy a szülő nem tudja, hogyan is kezdjen bele a beszélgetésbe. Ha a kamasz gyerek érzi, hogy a szülő kellemetlenül érzi magát, ő is könnyen befeszül. Nemzetközi kutatásokból tudjuk, hogy a 11 éves kiskamaszok 60 százaléka látott már pornót az interneten, 14 évesen pedig már közel 40 százalékuk néz rendszeresen felnőtt filmeket. Ez egyrészt persze azt jelenti, hogy „technikailag” nagyon sok mindennel tisztában vannak. Másrészt a pornóban látott szex igen távol áll a valóságban megtapasztalható erotikus élményektől. A pornófogyasztás könnyen hamis elvárásokat, esetleg komoly nyomást okozhat, ami akár szexuális problémákhoz is vezethet. Hiszen a pornófilmekből hiányzik a szexualitás egyik fontos eleme: a kapcsolat megjelenítése.
Miért érdemes közösen filmeket, sorozatokat nézni?
A filmek és a sorozatok éppen abban segíthetnek, hogy a szexualitás más aspektusairól beszélgessünk, például a szereplők érzéseiről, kapcsolatáról, karakteréről. A szexben megélt intimitás, biztonságérzet, szabadság ugyanis nagyban hozzájárul a boldog és kiegyensúlyozott szexuális élethez. Segíthet, ha akár mi teszünk fel kérdéseket arról, hogy mit gondol a gyerekünk az egyes szereplőkről, a kapcsolatukról. Mennyire tartja egyenrangúnak őket? Megjelent-e szerinte a beleegyezés mindkét fél részéről? Hogyan viszonyulnak a szereplők a saját és egymás testéhez, identitásához? Számtalan nagyon fontos témát felvethetnek a filmek és sorozatok, amelyek hozzájárulhatnak, hogy jobban megismerjük a kamasz gyerekünk gondolkodását, kérdéseit.
A szexualitás ne legyen tabu!
A kutatásokból azt is tudjuk, hogy azok a kamaszok, akik beszélgetnek szüleikkel a szexről, nagyobb arányban kerülik a kockázatos szexuális viselkedést, mint akik nem beszélhetnek ilyen témákról. Bármennyire is úgy tűnik tehát, hogy a serdülő fiatalok már önállóságra vágynak (ami igaz is), mégis nagy hatással vannak rájuk a szüleik mintái.
Összességében tehát nem célszerű egy nagy beszélgetésre készülni a szexről. Érdemes inkább folyamatosan nyitottnak lenni az erről való kommunikációra, ehhez pedig jó lehetőséget adnak a filmek és sorozatok.
Gyenge Zsuzsanna pszichológus
Kiemelt kép innen.
Források:
Csonka Balázs: PORNOGRÁF TARTALMAK HASZNÁLATA SERDÜLŐK KÖRÉBEN
Áttekintő tanulmány, http://ap.elte.hu/wp-content/uploads/2015/07/AP_2015_2_CSONKA.pdf
