„Felvilágosítás”

Hogyan beszélgethetünk a gyerekünkkel a szexről?

A szexuális nevelés az a téma, amelynek a fontosságát nem lehet eléggé hangsúlyozni – ugyanakkor sok szülő érzi azt, hogy nem tudja, hogyan lásson neki, vagy hogy mikor csinálja jól. Cikkünk ehhez nyújt segítséget.

Most jött el az ideje a szexről való beszélgetésnek a gyereked számára? Nem számít, épp mennyi idősek, a válasz: igen.

Ez azért van, mert „A beszélgetés” mint módszer nem ideális. Ha megvárjuk, amíg a gyerek készen áll egyszerre minden tény befogadására, csak idegesek leszünk, miközben elszalasztjuk, hogy lényeges információkat közöljünk vele. Ehelyett érdemes úgy gondolni a szexszel és a nemekkel kapcsolatos témákra, mint folyamatos beszélgetési lehetőségekre otthon: olyanokra, amelyek fokozatosan bontakoznak ki. Például egy 5 évesnek nem kell tudnia a biztonságos szexről, arról viszont igen, hogy amikor valakit meg akarnak érinteni, csak az igen jelent igent.

Ha valaki úgy érzi, hogy izzad a tenyere, amikor egy végtelen hosszúságú, szexszel kapcsolatos beszélgetésre gondol a gyerekével, jó, ha tudja: nincs egyedül. Minél többet gyakoroljuk, annál könnyebben fog menni, és az is segíthet, ha emlékeztetjük magunkat arra, hogy nem egyetlen alkalom az egyedüli esély, hogy minden lényeges információt megosszunk a gyerekkel. Ha azonban ez nem elég megnyugtató, összegyűjtöttük, hogy mi az, amit érdemes csinálni, és mi az, amit inkább nem ahhoz, hogy könnyebben menjen a beszélgetés.

Jó, ha a szülő magával kezdeni

A legfontosabb dolog, amit egy szülő tehet annak érdekében, hogy segítsen a gyerekének egészséges kapcsolatot kialakítani a szexualitásával, az az, hogy önvizsgálatot tart. Lehet egy „felvilágosító beszélgetésben” minden szó tökéletesen a helyén, de ha vannak bennünk felszínre nem került, mérgező gondolatok, szégyen vagy más sötét foltok, amik rányomják a bélyegüket a szexualitással kapcsolatos világlátásunkra, a gyerekek észlelni fogják ezt abból, amiket teszünk vagy mondunk egyénként nap mint nap. Ha például valaki azt gondolja a nőkről, akik túl szabadon élvezik a szexet, hogy könnyűvérűek; vagy hogy a túlsúlyos embereket meg lehet alázni; vagy hogy a szexuális erőszak áldozatai maguknak köszönhetik a történteket – bármi is legyen ez a gondolat, biztosak lehetünk abban, hogy akkor is át fogjuk azt adni a gyerekünknek, ha nem akarjuk.

Ezért fontos azzal kezdeni, hogy mélyen magadunk nézünk, és feltesszük magunknak a kérdéseket: Hogy érzem magam a saját szexuális életemmel és történetemmel kapcsolatban? Hogyan ítélkezek más emberek felett, holott tudom, hogy azok károsak? Senki sem lesz soha tökéletes, de minél jobban képesek vagyunk az értékeink szerint élni, annál sikeresebb lesz azoknak az átadása.

Nem érdemes várni, amíg nem érezzük furcsának

Gyerekekkel beszélni a szexualitásról gyakran szokatlan érzés majdnem mindenki számára. Ha arra várunk, hogy késznek érezzük magunkat, soha nem fogjuk megtenni. Érdemes inkább megengedni magunknak ezt a szokatlan érzést, és csak szimplán beszélgetést kezdeményezni. A körülményektől függően néha még könnyebbé is válhat a helyzet. Ki is lehet mondani a gyerekünk előtt: „Fura érzés neked ez? Nekem is.” Ez mindkét félnek segíthet, és hozzájárulhat az érzelmek kifejezéséhez is.

Ha megragadjuk az adódó alkalmakat, hogy apránként felhozzuk a témát, nem tűnik majd úgy, mintha rázúdítanánk a gyerekre. Főcím egy szextingbotrányról? Kiváló lehetőség arra, hogy a fényképekre, e-mailekre és szövegekre vonatkozó beleegyezés fontosságáról beszélgessünk. Egy műsor a tv-ben a szexről vagy a nemekről? Hozzuk ki belőle a legjobbat egy kis beszélgetéssel arról, amit láttunk. Például ki lehet emelni valami pozitívumot („Észrevetted, hogyan kérdezte meg a srác a lányt, hogy hogy érzi magát? Bárcsak többet hallottunk volna belőle!”) vagy kevésbé pozitív dolgot is („Tetszett az epizód nagy része, de nem tetszettek a transz embereket kigúnyoló viccek”). 

Erőltetni viszont nem érdemes. Ha megpróbálunk beszélgetést kezdeményezni a szexualitásról, és a gyereknek ez nagyon kellemetlen, lépjünk közbe. Kérdezzük meg, hogy be szeretné-e fejezni a beszélgetést, és folytatni valamikor máskor. Ha igennel válaszol, akkor tényleg fejezzük be, és akkor is, ha ő kéri ezt, még mielőtt megkérdeznénk tőle. Ha úgy szeretnénk nevelni a gyerekünket, hogy ne legyen gondjuk a határok tiszteletben tartásával és meghúzásával, ez kiváló lehetőség ennek a modellezésére.

Nem lehet elég korán kezdeni

Kisgyerekeknél kezdjük azzal, hogy a testrészeket – a nemi szerveket is! – a nevükön nevezzük, normalizálva ezzel a gyerekkori szexuális játékokat (ha azt látjuk, hogy a gyerekünk megérinti a nemi szerveit, mondjuk el neki, hogy ez teljesen rendben van addig, amíg nem mások előtt csinálja). Ez segíti a testtel kapcsolatos szégyenérzet elkerülését, és megtanítja nekik a határozott beleegyezést és nemet mondást. Ez viszont akkor lehet hatásos, hogy nem beszélünk negatívan a saját testünkről sem. A gyerekek figyelnek.

Ha korán lefektetjük a beszélgetés alapjait, sokkal könnyebb lesz később ehhez nyúlni, kibővíteni.

Koncentráljunk a pozitívumokra

Sokszor azért érezzük ezeket a beszélgetéseket kellemetlennek, mert a saját félelmünk rabjai vagyunk: attól tartunk, hogy a gyerekeink szexuális veszélyeknek és kulturális előítéleteknek lesznek kitéve, ahogy felnőnek, különösen, ha nem heteroszexuálisak. Érdemes ezt úgy ellensúlyozni, hogy elgondolkodunk azon, hogy mit szeretnénk, hogyan viszonyuljanak a gyerekeink a szexualitáshoz felnőttkorukban. Engedjük, hogy ez a pozitív hozzáállás segítsen legyőzni az akadályokat, amiket a félelem gördít az utunkba.

Kerüljünk közös nevezőre

Ha van szülőtárs – vagy bárki, aki közeli kapcsolatban áll a gyerekünkkel –, érdemes beszélgetni vele a szexuális nevelésről, hogy megbizonyosodhassunk arról, hogy egyetértünk a témában. Ez nemcsak azért jó, mert a gyerek azonos üzenetet fog kapni többektől, hanem segíthet abban is, hogy gyakorolhassuk a kellemetlennek érzett beszélgetéseket a szexualitásról. És egy ilyen beszélgetés még közelebb is hozhatja a két felet egymáshoz.

Fontos, hogy őszinték legyünk

Ha a gyereknek olyan kérdései vannak a szexről, amikkel kapcsolatban nem vagyunk biztosak a válaszban, keressük meg azokat vele együtt. Ez nagyszerű módja annak, hogy megmutassuk nekik, hogy mindenkinek van mit tanulnia, és annak is, hogy a megbízható információforrások felé irányítsuk őket.

Készítsük fel őket, hogy utánajárhassanak annak, ami érdekes számukra

Ha valaki aggódik, hogy a gyereke lemarad valami fontos információról, mert nem akar vele beszélgetni, érdemes gondoskodni arról, hogy tudja, hova máshova fordulhat. 10 éves kortól meg lehet mutatni neki www.yelon.hu honlapot, ahol tényeken alapuló, megszégyenítés nélküli cikkeket olvashat rengeteg mindenről, ami a szexualitással és a kamaszkorral kapcsolatos, illetve használhatja a Yelon-chatet is, ha olyan kérdései vannak, amikre nem találja a válaszokat. Vagy lehet akár a korosztályának, érettségének megfelelő könyveket is hagyni a közelében, amik a témába vágnak.

Ugyanennyire fontos az is, hogy beszéljünk a gyerekeknek a megbízhatatlan forrásokról. Van például, aki azt mondja a gyerekeinek, hogy kérdezhetnek tőle bármit, amit a kortársaiktól hallanak a szexualitásról. Érdemes hasonló tanácsot adni a pornóval kapcsolatban is: fontos biztosra menni, és elmondani nekik, hogy ezek megrendezett filmek, amik nem azt mutatják meg, hogy milyen a szex valójában – és hogy ha vannak kérdéseik, nyugodtan fordulhatnak hozzánk vagy valakihez, akiben megbíznak.

Lehet, hogy a gyerekünk nem ért egyet az általunk helyesnek vélt értékekkel

Mondjuk el a gyerekünknek, hogy mit tartunk jónak azzal kapcsolatban, ahogyan majd viselkedni fog/viselkedik, ha szexre kerül a sor. Lehet, hogy azt szeretnénk, ha olyasvalakivel bújna ágyba, akit hosszú ideje ismer. Lehet, hogy biztosak akarunk lenni abban, hogy soha nem küld meztelen fotókat magáról másoknak – de ne csak arról beszéljünk vele, hogy mit szeretnénk, hanem arról is, hogy miért. Amikor megosztjuk vele a gondolatmenetünket, azt is megmutatjuk neki, hogy hogyan gondolkodjon tudatosan a szexről. 

Ugyanakkor fontos felkészíteni a helyes döntéshozatalra magával kapcsolatban – akkor is, ha ez azt jelenti, hogy elküldi azt a bizonyos szelfit, vagy mégiscsak kipróbálja a szexet egy ismeretlennel. Tanítsuk meg a megbízható információforrások használatára, amikor felméri a lehetséges kockázatokat önmagával és a partnerével kapcsolatban, és hogy mérlegelje a lehetséges negatívumokat annak tükrében, mennyire akar valamit megtenni. Emellett pedig mindig biztosítsuk arról, hogy még ha nekünk nem tetsző döntéseket hoz is, mi mindig szeretni fogjuk, és ott leszünk neki.

Legyünk nyitottak a gyerek szexualitásával és neméhez fűződő viszonyával kapcsolatban

Természetes, hogy társítunk a gyerekünkhöz egy nemet (lány vagy fiú) a biológiai nemi jegyei alapján. Ám érdemes úgy gondolni erre, mint egy felvetésre. Jó, ha emiatt nem gondoljuk azt, hogy többet tudunk a gyerekünkről, mint valójában. Amíg nem mondja el nekünk, nem tudhatjuk, hogy milyen nem(ek)hez (ha egyáltalán valamilyen nemhez) vonzódik, vagy hogy milyen neműnek érzi magát.

Ha a gyerek kicsit idősebb, érdemes a kíváncsiskodó kérdéseket nemsemleges módon feltenni: A „Van valaki, aki tetszik?” sokkal jobban hangzik, mint a „Van olyan lány, akit kedvelsz?”. És ha a biztonságos szexről zajlik beszélgetés, fel lehet sorolni a szex azon formáit, amelyek következménye lehet a teherbeesés, és úgy fogalmazni, hogy „ha úgy vagy együtt valakivel, hogy annak a következménye teherbeesés lehet…”.

Végeredményben a gyerek tudja (majd) megérteni és körülírni a saját nemét és a szexuális irányultságát. Szülőként azt tehetjük, hogy biztosítjuk arról, hogy beszélhet velünk, ha megkérdőjelezné a nemét és/vagy a szexuális orientációját, vagy ha valami újat szeretne velünk megosztani ezekkel kapcsolatban. Ha ezt valaki szülőként zavarosnak vagy túlzónak érzi, az teljesen természetes, és számos helyen kaphat segítséget (ajánljuk ezt a cikket például). Érdemes megkeresni ilyenkor a számára szükséges támogatást ahhoz, hogy feltétel nélkül tudja szeretni és támogatni a gyerekét.

A bizalom a legfontosabb

Ha azt szeretnénk, hogy a gyerekünk tudja, hogy tőlünk mindig kérdezhet, be kell bizonyítanunk, hogy bízhat bennünk. Nem számít, mit mond el, vagy mit kérdez, próbáljunk meg elfogadással reagálni pánik és ítélkezés helyett. Később, amikor egyedül vagyunk, nyugodtan megélhetjük a nehéz érzéseket is, de a gyerek társaságában jó, ha az ő támogatását tudjuk szem előtt tartani.

Legyünk megértőek, elfogadóak saját magunkkal is

Bármit is teszünk, fontos, hogy elfogadóak és ne szigorúak legyünk magunkkal. Valószínű, hogy nem fogunk mindent tökéletesen csinálni – ahogy ez igaz más emberekre is. Ha a szívünk szerint cselekszünk, a gyerekünk érezni fogja, hogy törődünk vele, és hogy azt szeretnénk: egészséges legyen, és biztonságos, örömteli életet éljen. És ez a legfontosabb. 

Készült Jaclyn Friedman cikke alapján.

Kiemelt kép innen.