Amikor valaki szülő lesz, olyan feladatok hárulnak rá, amelyeket korábban nem ismert. Menet közben jöhet rá, hogy ugyan gyerekként saját magán tapasztalhatta, hogy az ő szülei hogyan oldottak meg kérdéseket, feladatokat, de ő maga nem tud vagy nem akar szülőként hasonló megoldásokat alkalmazni. Ilyenkor a szülőnek azért jó, ha új ismereteket gyűjt a gyereknevelés kapcsán is, mert magabiztossá válhat szülőként, a gyereknek meg azért, mert így nagyobb biztonságban érzi magát a szülei mellett. Ez a testről és szexualitásról megszerezhető ismeretekre éppúgy vonatkozik, mint a szülők önismeretére.
Megbízható forrás és józan ész
Sokféle módon lehet ismereteket szerezni, és pont a szülő–gyerek témában akadhatunk rengeteg önjelölt gurura. Emellett ritka az olyan szakember, akinek ne lenne saját értékítélete, véleménye arról, hogy mit miért kell úgy csinálni, ahogy ő javasolja. Ezért is fontos, hogy a szülő, amikor a kérdéseire válaszokat keres, figyeljen arra, hogy a forrás megbízható szakember legyen. Egy szakember véleményének, javaslatának alkalmazása előtt is érdemes viszont a szülőnek végiggondolnia, hogy az, amit épp megvalósítani készül, még ha híres, tapasztalt szakember is ajánlja, nem biztos, hogy beleillik az ő saját értékrendjébe, nevelési módszerei közé, és lehet, hogy nem fér össze a gyerek és a szülők természetével, vagy a család aktuális helyzetével.
Amikor nem a kész válasz, hanem a megoldáson való gondolkodás segít
Ilyenkor a józan ész és mérlegelés a legjobb tanácsadó: a szülő ismeri legjobban saját magát, és jó esetben a körülményeinek rugalmasságát. Ha a sokféle információ özönében a szülő nem tud eligazodni, és nem tudja eldönteni, hogy ő ezek közül melyiket tudná hatékonyan használni, akkor segíthet egy kis önvizsgálat, és először a saját igényeket, prioritásokat érdemes végiggondolni, és utána eldönteni, hogy mi a helyes út.
A szülői kompetencia
Arra is érdemes figyelni, hogy hogyan érzi magát az ember a jó tanácsokat hallva: jólesik-e, hogy valaki segíteni akar, vagy ingerültséget kelt, és azt éri el, hogy a szülő kevésbé érzi magát kompetensnek. Ha az utóbbi, akkor nem biztos, hogy az önjelölt segítő tényleg segíteni akar, valószínűbb, hogy inkább a saját egóját fényezi. Nem egyszerű dolog egy ilyen felismeréssel élni (főleg, ha egy tekintély-személyről van szó), de a gyerek érdekében mindenképp az a fontos, hogy a szülő képesnek érezze magát arra, hogy a gyerekét jól tudja nevelni, és ennek az érzésnek a megélését senki ne vehesse el tőle.
A Yelon szerkesztősége
Kiemelt kép innen
