De kezdjük az elején. Amikor megszületik egy baba, tündéri, elbűvölő. Csakhogy ez az 50 centis kis tünemény néha próbára teszi a szülei türelmét, mert hosszú-hosszú percekig, sőt akár órákig is képes sírni, pontosabban időnként torkaszakadtából üvölteni. Vannak felnőttek, akiknek a bántalmazói attitűdjük már ilyenkor megnyilvánul, akik a babasírástól olyan önkívületi állapotba kerülnek, hogy mindenféle ocsmány megjegyzéssel illetik a kisbabát, esetleg fenyegetik, nemritkán rázzák, rángatják, dobálják. Mintha komolyan elhinnék, hogy a baba azért sír, hogy őket idegesítse, vagy az ő életüket nehezítse.
Szülőként az az egyik legfontosabb feladatunk, hogy óvjuk, védjük gyerekeink testi és lelki épségét. Sokakban felmerül a kérdés, hogy miként készíthetjük fel őket arra, hogy idővel maguk is tudjanak vigyázni saját magukra. Hogyan segíthetjük elő egészséges lelki fejlődésüket?