Az egyik legtermészetesebb dolog, ha szülőként büszkék vagyunk a gyerekünkre, és az is legalább ennyire természetes, ha úgy érezzük, hogy ezeket a szülői örömöket szeretnénk megosztani olykor-olykor. A közösségi média és a posztolás a mindennapjaink szerves része, de vajon hol van az a határ, ameddig belefér egy szülőnek, hogy képeket tegyen közzé a saját gyerekéről?
Előfordulhat, hogy szülőként abban a helyzetben találjuk magunkat, hogy szeretnénk nyomatékot adni az álláspontunknak egy, a gyerekünkkel kialakult vitás helyzetben. A tapasztalatok azt mutatják, hogy ilyenkor a szülői tekintély érvényesítésének egyik gyakori eszközévé válik a digitális eszközökhöz való hozzáférés megvonása, korlátozása, követelményekhez kötése. Számos szülő arról számol be, hogy egyszerűen úgy érzi, nincs más lehetősége: a mobil/az Xbox az egyetlen dolog, amely annyira fontos a gyereknek, hogy csak ezeken keresztül tud rá hatni. Miközben ez valóban nehéz szituáció, mire lehet szülőként mégis odafigyelni egy-egy ilyen helyzetben?
Mint minden másról. Őszintén, nyíltan, felhívva a figyelmét a veszélyekre, hogy tudja, mikor kell segítséget kérnie.