A digitális oktatásra való átálláshoz kapcsolódó megnövekedett munkamennyiség, a bizonytalanság és a teljesen más tanítási felület sok feszültséget eredményezhet az amúgy is szorongással teli légkörben. Ami most történik, az egy életmódváltás az oktatásban részt vevő mindhárom szereplőnek: diáknak, tanárnak, szülőnek egyaránt.
Nem fogjuk tudni azt folytatni, amit eddig csináltunk. Nem csak az osztályterem változott meg ezekben a napokban. A reális cél most nem az, hogy digitálisan leképezzük az iskolai viszonyokat, hanem hogy új alapokra helyezzük azokat. Az interaktív felületek többségét partneri viszonyokon és bizalmon alapuló kommunikációra tervezték: a tanítás mellett – esetenként helyett – most a közösségélmény biztosítása, a források megosztása, a tanulás és a tudás áramlásának a rendszerezése, átcsoportosítása, priorizálása, az értékeléseknek pedig a számonkérés helyett a fejlesztő, megerősítő funkciója lehet kiemelt feladat.
Tanárként egy virtuális osztályteremben
A Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány szakmai stábja összeállított a tanároknak egy segítő anyagot, amelyben az aktuális helyzettől a digitális gyerekeken (és az ő fizikai és lelki biztonságukon) át a konkrét praktikákig, technikákig, valamint a magunkról való gondoskodásig számos, hasznos információt gyűjtöttek össze.
A teljes tájékoztató ezen a linken érhető el.
Kiemelt kép innen
