Sokunkban sok a kérdés az elmúlt napok eseményei és a ránk váró időszak kapcsán. Természetes és érthető a legtöbb, mindennek a kiszámíthatatlanságára, a helyzet folyamatos változására adott érzelmi és egyéb reakció, szülőként azonban érdemes néhány plusz szempontot is mérlegelnünk a koronavírus megelőzésére, valamint terjedésének mérséklésére tett intézkedések kapcsán.
1. A túlélés elsősorban mentális feladat. (John Wiseman)
A koronavírussal kapcsolatban még mindig sok a bizonytalanság, hiszen egy új betegséggel állunk szemben. Ami viszont biztos, hogy a megelőzés mindennél fontosabb. Azért is készül most a kormányok többsége a legrosszabbra, hogy elkerülhesse azt.
Fontosak a köhögés- és tüsszentésetikettek, hiszen cseppfertőzéssel 2 méteren belül terjedhet a vírus – mára viszont tudjuk azt is, hogy különböző felületeken (fémen, kerámián, műanyagon) akár napokig életben maradhat. Vagyis nemcsak a tünetmentes betegek, hanem a teljesen egészségesek is nagyban hozzájárulnak a terjedéséhez: kilincsek, liftgombok, kaputelefonok, kapaszkodók, kosárfülek, asztalok mind-mind komoly veszélyforrást jelenthetnek.
Ha nem gátoljuk meg a terjedését, az emberéletekbe is kerülhet: egyrészt átadhatjuk olyan valakinek, akinek eleve gyengébb az immunrendszere, vagy egy korábbi betegségből lábadozik épp; másrészt ha hirtelen növekszik meg a kórházi kezelést igénylő esetek száma, az egészségügyi rendszer korlátai miatt elképzelhető, hogy nem mindenki kaphatja majd meg azt az ellátást, amire a gyógyuláshoz szüksége lenne.
Emiatt elengedhetetlen, hogy aki csak tud, maradjon otthon a következő hetekben, és lehetőség szerint csökkentse minimálisra az emberi érintkezések számát. A legbiztosabb, ha nem úgy gondolunk magunkra, mint akinek magát kell megóvnia a fertőzéstől, és akkor nem jelent veszélyt, hanem ha azt feltételezzük magunkról, hogy valamilyen formában már hordozzuk a vírust, a döntéseinket pedig az határozza meg, hogy hogyan tudnánk a legjobban megakadályozni, hogy ezt másoknak átadjuk.
2. Keresni kell az élet apró örömeit. (Placid atya)
A fentiek érdekében a héten bezárnak az iskolák és az egyes önkormányzatok döntései értelmében az óvodák és bölcsődék többsége is. Nagyon sok munkahely tette már lehetővé vagy kötelezővé az otthoni munkavégzést, az előttünk álló időszakban pedig az ehhez hasonló korlátozó intézkedések egyre több mindenre kiterjedő szigorítása várható. Mindez értünk van, nem ellenünk – de biztos, hogy egy nagyon új, szokatlan helyzettel állunk szemben, ami nem kevés kihívás elé állít mindannyiunkat.
Szél Dávid írt egy remek összefoglalót tele praktikus tippekkel. Podcast is született már arról, hogyan lehet erőforrás, ami most krízisnek tűnik. A pedagógusok többsége és az önkormányzatok, helyi szervezetek pedig gőzerővel dolgoznak azon, hogy a lehető legzökkenőmentesebbé tegyék az új mindennapokra való átállást. Ezek mellett persze nekünk is lesz dolgunk bőven ezzel az új helyzettel.
Az egyik legfontosabb gondolata mindennek lehetne talán a gondoskodás, hiszen ha jól gondoskodunk magunkról és a környezetünkről, sokkal kevésbé tűnik ijesztőnek, félelmetesnek mindez. Merjünk bátran segítséget kérni! Hasonló dolgokon megyünk most keresztül, hasonló érzésekkel viaskodunk mindannyian, de nagyon más eszközkészlettel és megküzdési stratégiákkal. Sok terápiás és támogató szolgáltatás érhető most el távolról is, és egyre több helyen szerveződnek helyi segítő körök, legyen szó akár praktikus (bevásárlás, kutyasétáltatás stb.), akár mentális segítségnyújtásról. Nyugodtan vegyük ki ebből a részünket, akár a segítséget nyújtó, akár az azt elfogadó oldalon! A stressz ebben a helyzetben természetes és normális érzés – a kérdés az, hogy mihez kezdünk vele.
Kellenek a szabályok
A krízisekben általában a kontrollvesztés a legnehezebb a többség számára, így sokat segíthet, ha megpróbáljuk megteremteni azt a kontrollt, amit meg tudunk: elfogadva, hogy a játékszabályokat most az aktuális helyzet alakítja, mi pedig az arra adott válaszainkban lehetünk kompetensek. Kitalálhatunk egy jó, minket szolgáló, külső napirendi pontoktól (kelés, edzés, különóra) mentes közös napirendet, elolvashatjuk az évek óta tornyosodó könyveket, végigjátszhatjuk a gyerekeinkkel az összes társast, megtanulhatunk közösen meditálni, vagy együtt tornázhatunk YouTube-videókra. A lényeg, hogy bár a mindennapjaink keretei most adottak, azt, hogy azt milyen tartalommal töltjük fel, mi döntjük el.
3. Ne ess pánikba, és mindig legyen nálad törölköző! (Douglas Adams)
Az állandó információáramlás egyrészt fontos kapaszkodó, másrészt viszont érzelmileg megterhelő is lehet. Fontos, hogy felismerjük, nekünk mire van szükségünk, és aztán ezt tudjuk érvényesíteni. Ha az ad számunkra biztonságot, ha minden pillanatban naprakész információkkal rendelkezünk, keressük meg és kövessük a hiteles forrásokat, sajtótájékoztatókat! Ha viszont úgy érezzük, számunkra túl sok mentálisan, hogy hetek óta ez tematizálja a közbeszédet, nyugodtan tartsunk közösségimédia- és tévészünetet.
Sokak számára megterhelő lehet majd a társas interakciók, munkatársak, barátok hiánya: a legtöbb telekommunikációs cég már előállt valamilyen megoldással, így jó eséllyel ebben az időszakban sem kell ezekről lemondanunk, csupán más csatornákon zajlanak majd a beszélgetések.
És a törölköző! Amit biztosan megtehetünk a megelőzés érdekében, az a megfelelő alapossággal és gyakorisággal elvégzett kézmosás (útmutató), ráadásul változatos dúdolnivalókat is találhatunk hozzá.
+1: Ne hősködj! (Zombieland, 17. szabály)
Azt, hogy mennyi idő alatt és milyen sikerrel tudunk ebből kikeveredni, az fogja eldönteni, hogy mint közösség, csapat hogyan tudunk reagálni ezekre a kihívásokra. Ide most nem hősök, hanem csapatjátékosok kellenek: aki vigyáz magára, az ezzel vigyáz a többiekre is. Amit most teszel (vagy nem teszel), sokakat befolyásolhat. Gondolkodj közösségben, maradj otthon, beszélj bátran a félelmeidről, kétségeidről, és tudd: ebben most mindannyian benne vagyunk. Együtt.
Nagy Viktória
Kiemelt kép innen.
