„Állj a sarokba!” Ismerősen hangzik? Néhányunknak sajnos igen. Bár a gyerek nem fog azon gondolkozni, hogy mit tett, és hogyan teheti jóvá, de szégyenérzetet, dühöt eredményezhet a sarokba állítás. De szükség van-e a büntetésre? Célunk-e, hogy a gyerek rosszul érezze magát?
A gyerek nem akkor viselkedik együttműködően, amikor rosszul érzi magát
Gyakran halljuk, hogy adjunk időt magunknak („számolj el háromig”), mielőtt reagálunk egy konfliktus során. Ez nem mindig elég arra, hogy megnyugodjunk. Amikor felfokozott állapotban vagyunk, nem tudunk racionálisan gondolkozni, döntéseket hozni. Bekapcsol az „üss/fuss” reakció (az „üss/fuss” egy stresszreakció, ami vélt vagy valós fenyegetettség hatására jön létre. Típusai lehetnek: szembeszállás, menekülés, illetve megdermedés). Ilyenkor előfordul, hogy olyasmit mondunk, teszünk, amit később megbánunk. Emiatt érdemes először lehiggadni, esetleg bocsánatot kérni, majd utána beszélni, megoldani a problémát.
A pozitív elvonulás
A pozitív elvonulás egy olyan módszer, amely felnőtteknek és gyerekeknek is hasznára válhat. A lényege, hogy meg tudjunk nyugodni, újra racionálisan tudjunk gondolkodni. Tehát adunk lehetőséget, hogy akár a gyerek, akár mi magunk lecsillapodjunk, jobban érezzük magunkat, majd higgadtan, egymás iránti bizalommal, közösen átbeszélhetjük a történteket, és együtt kereshetünk megoldást.
- A gyerekekkel érdemes előre beszélni, hogy mi történik, ha valaki érzelmileg felfokozott állapotba kerül. Milyen érzések lesznek úrrá rajtunk, és milyen következményei lehetnek, ha elveszítjük a fejünket? Beszélgessünk arról, hogy miért is jó az elvonulás. Magyarázzuk el, hogy ez az ő érdekében történik, illetve hogy könnyebb úgy megvitatni a történteket, ha már lehiggadtunk. Fontos elmagyarázni, hogy ez nem büntetés vagy bántás. Az elvonulás mindenkinek jó. Akár adhatunk nevet is az elvonulásnak, hogy pozitívabbá tegyük (például dzsungeltematikájú kuckó esetén „elmenni az esőerdőbe”).
- Ha már megbeszéltük, hogy miért is vonulunk el, alakítsunk ki ehhez együtt egy biztonságos helyet a gyerek számára. Hagyjuk, hogy ő ötleteljen, ő alakítsa ki, mi csak legyünk a segítségére a megvalósításban, illetve kérdésekkel is segíthetünk megtalálni, mi az, ami a legjobb lenne neki. Lehet akár űrhajós tematikájú, dzsungeles, dínós, barátságos erdő kedves erdőlakókkal, hercegnős – bármi, ami foglalkoztatja a gyereket. Át is beszélhetjük, hogy mit lehet csinálni a biztonságos helyen, a kuckóban: például olvasni, könyvet nézegetni, zenét hallgatni, pihenni, gyurmázni (életkortól/érdeklődéstől függően). Megegyezhetünk, hogy milyen játékokat lehet bevinni a kuckóba, például a kedvenc plüssöket.
- Beszéljük meg előre a tervet, legyen egyértelmű, hogy akár a gyereknek, akár a felnőttnek van szüksége elvonulásra, az rendben legyen mindegyik félnek. Amikor felfokozott állapotban van a gyerek, megkérdezhetjük, hogy segítene-e, ha elvonulna a kuckóba. Adhatunk választási lehetőséget: „Szeretnél a kuckóba menni, vagy jobb lenne, ha később, a közös családi beszélgetésen együtt megvitatnánk?” Néha előfordul, hogy a gyerek mindenre elutasítóan reagál. Felajánlhatjuk, hogy együtt megyünk a kuckóba, vagy hogy akkor mi vonulunk el. Nekünk is szükségünk lehet az adott szituációban időre, és ez rendben van.
- Amikor a gyerek már jobban érzi magát, gondolkodhat a megoldáson vagy a jóvátételen, ha a probléma még nem oldódott meg. Néha már maga az elvonulás is elég. A problémamegoldás során kérdéseket tehetünk fel a gyereknek, így végig tudja gondolni, hogy a döntéseinek milyen következménye van. Fontos, hogy ne mi mondjuk meg, hogy mi történt, mi volt helytelen, és mit kell csinálni. Kérdésekkel segíthetünk neki megérteni, hogy mi történt, mit érez ezzek kapcsolatban, miért lehet az adott dolog problémás, illetve hogy mit lehet tenni, hogy elkerüljük a jövőben ugyanezt a helyzetet. A kérdéseket bátran alakíthatjuk, de lényeges, hogy tiszteletteljesen és szeretettel tegyük fel őket, ahogy az is, hogy mi is nyugodak kell legyünk, amikor átbeszéljük a történteket.
Miben különbözik tehát a sarokba küldés (negatív elvonulás) a pozitív elvonulástól?
A pozitív elvonulás nem azt jelenti, hogy lehetőséget adunk a gyereknek elmenekülni a konfliktus elől. Ez nem engedékenység, és nem is büntetés, hanem egy lehetőség, hogy a gyerek meg tudjon nyugodni, mert így könnyebb megoldani az adott helyzetet.
A pozitív elvonulás a pozitív fegyelmezés egyik eszköze. Nincs olyan eszköz, amely mindenkinél, minden helyzetben használható. A pozitív elvonulással megtaníthatjuk, hogy hibázni emberi dolog, és a megoldásra való törekvést erősíthetjük. Fontosabb a „mit lehet tenni”, mint a „mit nem szabad csinálni”. A gyerek megtanulhatja, hogy ne reagáljon azonnal olyan helyzetben, amikor nem tudunk racionálisan gondolkozni. Ez a képesség pedig felnőttként is nagyon jól használható.
Hatvani Flóra
A témában ajánljuk az alábbi könyvet:
Jane Nelsen: Pozitív fegyelmezés (Reneszánsz Kiadó, 2013)
Kiemelt kép innen.
