Minden gyereknek joga van a biztonságos gyerekkorhoz, és a szexuális edukációnál hatásosabb eszközt nem ismerünk a gyerekkori abúzusok és visszaélések (ideértve valamennyi bántalmazási formát) megelőzésére. Ezért nagyon fontos gyermekjogi szempontból is, hogy a gyerekek részesüljenek megfelelő szexuális edukációban.
Miért mondunk szexuális edukációt? Az nem ugyanaz, mint a szexuális felvilágosítás?
A felvilágosítás egy frontális, egyszeri beszéd (gyakran inkább előadás) – a szexuális edukáció viszont egy folyamatos kommunikáció, a gyerek korának, érettségének megfelelő, kérdéseire, bizonytalanságára reflektáló párbeszéd.
Miben különbözik a szexuális nevelés a felvilágosítástól?
A szexuális edukációt az jellemzi, hogy egyrészt a gyerek kérdéseire akkor válaszolunk, amikor az benne felmerül (biztosítva ezzel, hogy ne máshol, adott esetben traumatizáló tartalmak mentén találja meg a keresett „válaszokat”, pl. az interneten, pornóoldalakon). Másrészt mindezt egy bizalmi, partneri viszony keretein belül tesszük. Vagyis a szexuális edukáció során nem kinyilatkoztatunk, hanem
- együtt gondolkodunk,
- miközben átadjuk a szükséges minőségű, mennyiségű és mélységű információt,
- ezzel segítve az érintett gyereket abban, hogy megtalálja, kidolgozza a saját legjobb válaszát.
A kulcs a kommunikáció
Ha egy folyamatos, nyitott, őszinte kommunikáción alapuló kapcsolatot építünk, amelyben az érintett gyerekek bármikor bátran fordulhatnak hozzánk az őket érdeklő kérdésekkel, bizonytalanságokkal, rajtunk is kisebb a nyomás – így nem kell úgy éreznünk, hogy egyetlen alkalommal kell minden fontos információt átadnunk.
Hány éves korban kezdjük el a szexuális edukációt?
Mindennek az alapja és az egyik legfontosabb gyermekjogi alapelv, hogy komolyan vesszük a gyerekeket, és a szükségleteikre valós figyelemmel reagálunk – ez a folyamat már csecsemőkorban elkezdődik, amikor a kisbaba megélheti, hogy a gondozója észreveszi az igényeit, komolyan veszi a jelzéseit, és érdemi választ ad azokra. A „szerethető vagyok” élmény megélése az összes későbbi kapcsolatukra nézve meghatározó lehet.
Verbális és nonverbális szintek
Emellett a nonverbális (vagyis elsősorban érintéseken, alapvető viszonyuláson, gesztusokon alapuló) szint mellett a későbbi, kérdések és beszélgetések mentén alakuló verbális viszony (a beszélgetések) milyensége is nagyon fontos. De ez sem csak a tudatos párbeszédeket jelenti, hanem egyrészt a gyerek jelenlétében folytatott, akár véletlenül meghallott mondatokat, másrészt az objektív, tényeken alapuló (például a test működését, menstruációs ciklust, magömlést vagy nemi úton terjedő betegségeket érintő) tudásátadást.
Hogyan csináljuk?
Ideális esetben a folyamatos párbeszéd egyik eredménye egy egészséges én- és önképpel, stabil határokkal, a nemet mondás képességével és a segítségkérés lehetőségeinek ismereteivel felvértezett gyerek lesz. A gyerekjogok felől ennek biztosítása két fontos csatornán lehetséges: egyrészt a gyerekek kérdéseinek megválaszolása, másrészt az arra nyitott szülők tájékoztatása, támogatása útján.
A WHO alapelvei
A két forgatókönyv alapelvei azonban ugyanazok, az Egészségügyi Világszervezet (WHO) által megfogalmazott, szexuális edukációt érintő tételek:
- A szexuális edukáció számol a gyerek életkorával, fejlettségi és értelmi szintjével, és reagál annak kulturális és szociális körülményeire. Vagyis alkalmazkodik a fiatalok valóságos életéhez.
- A szexuális edukáció a szexuális és reproduktív emberi jogokon alapul.
- A szexuális edukáció az emberi jóllét holisztikus koncepcióján alapul, amely az egészséget is magában foglalja.
- A szexuális edukáció alapvetőnek tartja a nemek egyenlőségét, az önmeghatározást és a különbségek elfogadását.
- A szexuális edukáció a születéssel kezdődik.
- A szexuális edukáció az egyének és közösségek fejlesztésével hozzájárul egy igazságos és szolidáris társadalom létrehozásához.
- A szexuális edukáció tudományosan megalapozott ismereteken alapul.
Yelon Szerkesztőség
Kiemelt kép innen
