Mindig hibázom… Tudnom kellett volna… Nem figyeltem eléggé… Türelmetlen voltam… Sokszor szóltam bele a veszekedésbe… Megbántottam… Rosszat tettem neki… A szülőség nehéz és sokszor érezhetted már ezeket, de hidd el, nem vagy egyedül! Az a szülő, aki kételkedik, elbizonytalanodik, megkérdőjelezi saját tetteit, szomorkodik és néha bűntudatot érez, az odafigyel a gyerekére és a kapcsolatukra. Hiszen nem csak mi neveljük a gyerekünket, ő is nevel bennünket, ebben a csiszolódásban tanuljuk újra és újra saját szülői szerepünket.
Előfordulhat, hogy szülőként abban a helyzetben találjuk magunkat, hogy szeretnénk nyomatékot adni az álláspontunknak egy, a gyerekünkkel kialakult vitás helyzetben. A tapasztalatok azt mutatják, hogy ilyenkor a szülői tekintély érvényesítésének egyik gyakori eszközévé válik a digitális eszközökhöz való hozzáférés megvonása, korlátozása, követelményekhez kötése. Számos szülő arról számol be, hogy egyszerűen úgy érzi, nincs más lehetősége: a mobil/az Xbox az egyetlen dolog, amely annyira fontos a gyereknek, hogy csak ezeken keresztül tud rá hatni. Miközben ez valóban nehéz szituáció, mire lehet szülőként mégis odafigyelni egy-egy ilyen helyzetben?
A legtöbb szülő tudatosan próbál figyelni arra, hogy a gyereke jó minőségű, a szervezete számára szükséges ételeket fogyasszon, rendszeresen mozogjon, eleget aludjon, megfelelő oktatásban részesüljön. Ha beteg, orvoshoz kíséri, ha segítségre van szüksége, különórára vagy fejlesztő szakemberhez, ha pedig a gyerek önbizalma szorulna fejlesztésre, akkor… Akkor sajnos leginkább tanácstalanul széttárja a karjait. Ebben a kérdésben ugyanis elképesztően nagyot fordult az elmúlt pár évben a világ, így nincsenek kész receptjeink és jó mintáink a „hogyan”-ra.