Nincs. Mindig a felnőtt a felelős!
Tudom, ítélkező a cím. Különösen, ha azt vesszük, hogy milyen nőiesen néznek ki a 13–17 éves lányok, és milyen szabadon tudnak beszélni a szexről a 14–17 éves fiúk. És milyen szépek és okosak, frissek… és lelkesek! Hát miért is mondogatná magának az ember, hogy „gyerek még”, „nem kéne”, „baj lesz belőle”, „azért lelkesedik, mert függ tőlem” stb. Van, akinek könnyebb azt látni, hogy ez a szép, fiatal, okos teremtés pont őt szemelte ki a lelkesedése tárgyául, miért is állna hát ellen.
Intim viszony hatalmi helyzetben?
A Yelon-chaten ezek a szép, fiatal, okos gyerekek elmondják, hogy tetszik nekik a tanáruk/tanárnőjük/edzőjük, esetleg nevelőjük. Vagy hogy a tanár mindig bókol nekik, és a fiújukról kérdezi őket. Vagy a tanárnő puszit adott, és véletlen lehet-e, hogy pont szájra sikeredett? A beszélgetésekben azt járjuk körbe velük, hogy vajon ‒ kortól függően ‒ ki mit vár egy kapcsolattól, mi befolyásolja azt, hogy enged-e a kísértésnek, hogy milyen veszélyei vannak egy hatalmi helyzetben lévő emberrel kialakított intim viszonynak, és hogy nekik maguknak milyen szerepük van ebben, hogyan védhetik a saját érdekeiket.
A felelősség mindig a felnőtté
De azért azt is hangsúlyozzuk a gyerekekkel, fiatalokkal folytatott beszélgetésekben is, hogy bármi is történik, a felelősség a felnőtté. Ő az, aki éretten tud mérlegelni, ő az, akitől elvárható, hogy kontrollálja az érzéseit, és hogy tisztában kell lennie azzal, hogy a gyerekkel szembeni fölérendeltsége nem használható arra, hogy a gyereket elcsábítsa.
Használva és kihasználva
Mert igazából ez történik. Függetlenül attól, hogy provokatív szexuálisan a kamaszlány, és hiába vannak élsportolóhoz méltó izmai a vonzó fiúnak, a döntés a felnőtté. Ha kettejük között intim kapcsolat alakul ki, akkor ő az, aki elcsábította a gyereket. Ahhoz, hogy a gyerek használva és kihasználva érezze magát, még az sem feltétlenül kell, hogy kialakuljon tényleges szexuális kapcsolat. Sokszor az is elég, ha a felnőtt folyamatosan szexuális tartalmú közlésekkel, kérdésekkel kommunikál, vagy olyan helyzetekbe vonja be a gyereket, amely korának, érettségének és főleg a kettejük közötti intézményes viszonynak nem megfelelő.
Nem egyenrangú viszonyok
Ez nem csak a büntetőtörvény szerint van így. A gyerekek is érzik ‒ és sokszor kétségbe is esnek emiatt ‒, hogy kedvenc tanárukra, edzőjükre nézve milyen súlyos következményekkel jár vagy járhat, hogy a rájuk bízott gyerekekre nem vigyáznak, hanem használják őket. Ugyanezek a gyerekek később, amikor saját koruknak, érettségüknek megfelelő partnert találnak, sokszor meglepetten és nagyon nehezen leküzdhető bűntudattal érzékelik, hogy milyen más egy egyenrangú, nyíltan felvállalható kapcsolat ahhoz képest, hogy a partnerük egyszerre tekintélyszemély és „kedves”, és a kapcsolatukat titokban kell tartani.
A felnőtt veszi el a gyerektől a gyerekkorát
Saját vágyai miatt senki nem veheti el a rábízott fiataloktól annak az esélyét, hogy megbízhassanak a felnőttek felelősségérzetében, józan eszében és abban, hogy érdemes segítséget kérniük, még akkor is, ha az általuk szeretett tekintélyszemély titoktartásra kéri őket, illetve olyasmire, amihez nincs joga. Aki a gyerekeket használja és kihasználja, a gyerekkoruktól fosztja meg őket!
A Yelon szerkesztősége
Kiemelt kép innen
