Nagy a kísértés, hogy szülőként mi döntsünk a gyerek helyett: éhes, fázik, álmos ‒ így viszont nem tanulhatja meg értelmezni a teste jelzéseit.
Szülőként büszkén gondozzuk újszülött, majd gyorsan növekvő gyerekünket, ölelgetjük, simogatjuk, kenegetjük mindenféle jóval. Hisszük, hogy „nekem nősz nagyra, szentem”, és tényleg, ha felnőtt, ugyanolyan büszkék vagyunk rá, mint amikor még kicsiként először sikerült elkapnia a labdát.
A test jelez, de hogy értsük is, hogy mit, azt meg kell tanulni a gyereknek is
A gyerek eközben magának nő, és egyre inkább szüksége van arra, hogy ő maga is figyelni tudjon a teste jelzéseire, és azokra jó válaszokat adjon. De hogyan tanulhatja meg, hogy van értelme észrevenni, mit mond neki a teste? Jó esetben nem is kell tanulnia, magától is tudja. A legkisebb csecsemő is sokféle módon jelzi, ha valami kényelmetlen számára. Ha a szülő megtalálja az okot, és enyhíti a kényelmetlenséget, éhséget, fájdalmat, akkor abból a gyerek láthatja, hogy érdemes jeleznie. Nincs annál szomorúbb, mint amikor egy pici gyerek nem reménykedik abban, hogy megértik a jelzéseit, és már nem is sír.
A gyerek is jelez, amire a szülőnek reagálnia kell
Amikor a gyerek nem sírással, hanem kevésbé látványos módon jelzi, hogy valami nem jó neki, akkor azt sok szülő figyelmen kívül hagyja, vagy kedvesen meggyőzi a gyereket. Például etetéskor: a gyerek nyilvánvalóan nem nyitja lelkesen a száját, amikor a kanál a közelébe ér, a szülő mégis a szájába nyomja a kanalat. A gyerek újra próbálkozik, nyelvével kitolja az ételt, amit nem kíván, vagy nem ízlik neki, de a szülő újra és újra megpróbálja akkor és ugyanazzal megetetni. És ha sikerrel jár, abból a gyerek azt tanulja meg, hogy mindegy, hogy valami jólesik-e neki, mindenképp meg kell enni.
Mit tanít a reakciónk?
Nem mindig van választék ételből, és sok szülő nem szereti, ha a gyerek válogat. De még ilyenkor is lehet bízni abban, hogy egy bármennyire is fiatal gyerek is megeszi az éppen elérhető ételt, ha már nagyon éhes. Ha nem jut rögtön ételhez, amikor éppen megéhezik, abból majd lehet, hogy levonja azt a tanulságot, hogy érdemes akkor ennie, amikor étkezési idő van. De az is lehet, hogy inkább azt választja, hogy éhes marad. Az ideális persze az lenne, ha mindenki akkor enne, amikor éhes, de ezt felnőttként is kevesen tudják megoldani.
Ki gondoskodik a testi szükségletekről?
Rá lehet bízni a gyerekre azt is, hogy mikor menjen vécére, és azt is, hogy elfogad-e segítséget a popsija megtörléséhez, vagy már egyedül szeretné. Sok túlöltöztetett csecsemőt és kisgyereket látni, akiket a szülei a széltől is óvnak. Pedig a gyerek érzi, hogy mennyi meleg rétegre van szüksége. Ha hagyják, pont annyit mozog és alszik, amennyit a teste diktál. Ha nem tapasztalhatja meg, hogy ő maga előzheti meg a kényelmetlenséget, hogy bepisil, vagy nem történhet meg, hogy elkezd fázni, mielőtt meleg holmit adnának rá, akkor azt sem tanulja meg, hogy hogyan gondoskodjon a testi komfortjáról, amikor már nagyobb és egyedül van.
Hagyjuk a gyereket dönteni
Nem mindig könnyű a rokonokkal, gondozókkal, ismerősökkel elfogadtatni, mégis különösen fontos, hogy a gyerek eldönthesse, ki érhet hozzá, kinek ad puszit, kit akar megölelni. Azért van ennek nagy jelentősége, mert születésétől kezdve adódnak olyan alkalmak, amikor a gyerek megtapasztalhatja, hogy a teste az övé, ő maga dönthet róla, és senki nem várhatja el tőle, hogy a testével tegyen szívességet másoknak. Ha a nagymama vagy bárki más olyankor is megölelgetné a gyereket, amikor a gyerek ezt inkább nem szeretné, a szülő dolga, hogy ezt a nagymamával megbeszélje.
Reagáljunk a jelzéseire
A gyerek csak jelezni tudja, hogy mi nem esik jól neki, de egy felnőttel nem tud megküzdeni ezért. Az segít a gyereknek, ha ezekben a helyzetekben a szülő mellé áll, és nem kell azt éreznie, hogy ő rossz, barátságtalan vagy sértő. Egy harmadik személy felé kínos lehet a szülőnek, ha a gyerek nem úgy viselkedik, ahogy azt mások elvárják. Viszont a szülő–gyerek kapcsolat attól is bizalmasabbá, szorosabbá válik, ha a gyerek azt érzi, hogy segítséget kap egyik legalapvetőbb jogának gyakorlásához: ő maga rendelkezhet a saját testével.
A Yelon szerkesztősége
Kiemelt kép innen
