A szülők nagyon sok energiát fektetnek abba, hogy a gyerekük szép, okos, sikeres legyen, megértse és tudja követni a társadalmi szabályokat. Végtelen büszkeség forrása, ha a gyerek népszerű, mindig keresik a társai, nyüzsögnek körülötte a barátok.
Segítség, elromlott a gyerekem!
Aztán egyszer csak elkezd a gyerek úgy viselkedni, ahogyan addig még soha. Visszabeszél! Nem készül fel, vagy be se megy az órára. Csíkos nadrágot húz kockás inggel, ráadásul kéket zölddel. A tejesdobozból issza a tejet. Mert valaki elrontja. Az új fiú/lány az osztályban. Talán az a gyerek, aki most költözött a házba, akinek a szülei is úgy néznek ki, és aki biztos nem reggelizik otthon, mert az első útja a Mekibe vezet reggel. Még át is jön a gyerekhez, és nem tudja, hogy kezet kell mosni a vécéhasználat után. Még az is lehet, hogy dohányzik! Mi lesz, ha a mi gyerekünk eltanulja ezeket?
Rossz társaságba keveredett?
Rossz társaságba keveredett – mondja a tanár, mondja a szülő, és megtiltja, hogy velük vagy azzal az egy bizonyos személlyel barátkozzon, hiszen ha a rossz társaságot kizárja az életéből, akkor minden rendben lesz. Nem azt a bozontos, morgós medvét kell hatodszor is megpróbálni felébreszteni a hétköznapokon, hanem újra az a szép, okos, sikeres gyerek jön ki csicseregve a szobájából reggel 7-kor, és illedelmesen jó reggelt kíván. Még puszit is ad.
Mit tehet a szülő, akinek eddig kezes, alkalmazkodó – na jó, nem mindig ‒, jó tanuló volt a gyereke, de most – nyilván! ‒ valaki más hatására ennyire megváltozott, és már egy hármast is kapott?
A kamaszkor a próbálkozások, a határok kipróbálásának az időszaka
Legelőször is örüljön! Hiszen kezd a gyereke felnőni. Lassan kibújik a védett otthonából, ahol – legalábbis a szülő szerint ‒ minden elég jól és átláthatóan működik. Ahol lehet arra számítani, hogy van reggeli, mindig nyugodtan lehet tanulni, van elég eszköz, lehetőség arra, hogy a hobbijait is gyakorolja. De ha mindez nem is, legalább mindig figyelnek rá, és tudhatja, hogy mit várnak tőle. Ehhez képest most elkezdi feltérképezni a világot, meg akar ismerni másfajta életeket, szokásokat, új helyzeteket. Eddig azokkal barátkozott, akiknek a szüleivel a saját szülei is jóban voltak, akik hozzá hasonló körülmények között élnek, nevelődnek. Most kezdi felfedezni, hogy neki magának ki rokonszenves, kinek a viselkedése vonzó, vagy éppen attól izgalmas, hogy idegen. Kipróbálja, hogy milyenek az eddig ismeretlen helyzetek.
Az elég bátor gyerek nem fél a kísérletezéstől
Ha a gyerek olyannal is barátkozik, aki a szülők szerint nem illik hozzá, ha olyan viselkedési formákat próbálgat, amire nem a szülei tanították, az azt jelenti, hogy általában biztonságban érzi magát. Nem fél attól, hogy mások olyan hatással lesznek rá, úgy bánnak vele, amit nem tud elviselni. Nem ijeszti meg a másfajta viselkedés, hanem érdeklődve, nyitottan ismerkedik azzal. Elég bátor ahhoz, hogy kipróbálja magát új helyzetekben.
Bízik abban, hogy ha valami nem úgy alakul, ahogy szeretné, akkor majd a családja, a szülei segítenek, mint eddig. Ha sérül, akkor megvigasztalják. Reméli, hogy a szülei akkor is bíznak majd benne, ha rossz felé indul, és nem akarják helyette meghatározni, hogy milyen barátai legyenek. Bízik abban, hogy nem kell titkolnia, kivel volt, mit próbáltak ki az új baráttal, milyen eddig ismeretlen élmények, benyomások érték. Elmesélheti, és a szülei nem fognak rá haragudni. Végighallgatják, nem bírálják vagy szidják, főleg nem mondanak neki olyasmit, hogy csalódtak benne.
Az elég jó szülő biztos támasz a kísérletezésben is
A szülők valószínűleg aggódnak a gyerekükért, hiszen ismeretlen vizekre evez, és nem biztos, hogy már elég jól tud navigálni. A gyereknek könnyebb azt elfogadnia, ha aggodalomként és nem tiltásként hallja a szülők reakcióit arra, amit mond vagy csinál. Például ha az eddig óvatos gyerek életében először nagyon magasra mászott, és ezt büszkén el is meséli, mondhatja azt a szülő, hogy „hűha!, annyira örülök, hogy nem esett bajod”. Még akkor is, ha szerinte ez túl magas volt, és valóban veszélyes lehetett az a helyzet. Ha eltiltják a barátaitól a gyereket, mert kiderül, hogy cigizett velük, azzal azt lehet biztosan elérni, hogy soha többet nem mesél ilyesmiről. Ha ehelyett azt mondja a szülő, hogy „nagyon félek attól, hogy ez árt neked, mert a cigaretta mindenkinek árt”, akkor ez nem egyéb, mint egy információ átadása, az aggodalom jelzése, és a gyerek is ezt fogja érezni belőle. Információra és a szülei nem eltúlzott aggodalmára pedig minden gyereknek szüksége van.
Bizalom kontra tiltás
Ha a gyerek mer „rosszalkodni”, másképp viselkedni, mint amit otthon látott vagy tanítottak neki, és nem fél attól, hogy a szülei ezt megtudják, az paradox módon mindig a legnagyobb bizalom jele. Abban bízik, hogy nem tud olyat tenni, amivel elveszítheti a szülei szeretetét, támogatását. Abban bízik, hogy kap elég információt arról, hogy minek mi a következménye, de nem döntenek helyette. Akkor sem, ha előfordulhat, hogy rosszul dönt. Abban bízik, hogy ha valami rossz vagy fájdalmas élmény éri, akkor „hazafuthat”, otthon várják, megvigasztalják, aztán majd ha mer, akkor újra próbálkozhat.
Örüljünk, ha a gyerek ennyire bízik bennünk, mert ez az jelenti, hogy valamit jól csinálunk. Egyben azt is jelenti, hogy elindult az önállóvá válás útján, és az önálló ember maga dönti el, hogy kivel barátkozik, kit szeret.
Amikor a kísérlet valójában figyelemfelkeltés
Baj akkor lehet, ha azért csinál a gyerek olyasmit, amit nagyon nem kéne, vagy ami árt neki, mert azt akarja elérni ezzel, hogy figyeljenek rá a szülei. De ha erről van szó, arról megint csak nem a barátok tehetnek: a gyerek egy hiányzó szükségletét, a figyelmet próbálja másképp magára irányítani. Ha a gyerek úgy érzi, hogy otthon nem figyelnek rá, akkor a barátoktól való eltiltást sem figyelemnek fogja tekinteni, hanem annak, ami: büntetésnek. Pedig az otthonról hiányzó figyelem pótlására törekvő gyereket valóban könnyen bevonhatják rossz dolgokba, kihasználhatják mások. És pont az ilyen gyerek az, aki benne ragadhat egy káros vagy veszélyes helyzetben, mert nincs hová „hazafutnia”. Ha a szülő ilyesmit tapasztal, akkor lehet, hogy érdemes átgondolnia, hogy milyen a kapcsolata a gyerekével, ő maga hogyan kommunikál vele. Mindenképp hasznos, ha a gyereke gondolatai, ügyei iránt nem kontrollt, gyanakvást vagy rosszallást, hanem sok valódi figyelmet mutat.
A Yelon szerkesztősége
Kiemelt kép innen
