Mint minden másról. Őszintén, nyíltan, felhívva a figyelmét a veszélyekre, hogy tudja, mikor kell segítséget kérnie.
Először is, beszéljünk. A lehető legtöbbet, és ne csak az internetről, és ne csak akkor, hogyha baj van. Hiába tűnik úgy, hogy a gyerek tökéletesen jól van, ha netezik (mert csendben játszik, nem kér segítséget, a felnőtteknél is jobban tudja, hogyan kell használni a digitális eszközöket), ő mégis elsősorban gyerek, és csak másodsorban netező.
Felkészítés + támogatás
Fontos, hogy megkapja tőlünk azt a figyelmet, érdeklődést, felkészítést és támogatást, ami élete minden más területén is jár neki az őt körülvevő felelős felnőttektől. Mert ez a figyelem, az érdeklődésünk, a nyitottságunk és az elfogadásunk lesz az, ami – a technikai és biztonsági tanácsokon túlmenően – a legnagyobb segítséget adja a gyereknek ahhoz, hogy az interneten nagyobb biztonságban legyen.
Kézenfogva a digitális úton (is)
Teljesen biztonságos internet nem létezik. Ahogy teljesen biztonságos közút sem. De megtaníthatjuk a gyerekeket a szabályokra, hogy mire kell odafigyelni, kísérhetjük őket, velük lehetünk addig, amíg rutint nem szereznek, és megtaníthatjuk őket arra, hogyan jelezzék, ha baj van.
S persze minden tanításon, felkészítésen és beszélgetésen túl talán a legfontosabb, hogy minden internetező gyerek körül legyen legalább egy olyan felnőtt, akiben meg tud bízni, és akire számíthat akkor is, ha baj van, és akkor is, ha csak egy cuki macskás videót akar megmutatni.
A cikk részlet a Hogyan beszéljünk a gyerekekkel az internetről? című kiadványból.
Kiemelt kép innen
