A gyerekek alkoholfogyasztásáról szóló statisztikák nem megnyugtatóak – főleg úgy, hogy tizennyolc éven alulinak nem lehet alkoholterméket eladni, és a gyerekek súlyos veszélyeztetésének számít az, ha egy gyereket valaki rendszeresen ivásra csábít. Hiába a tilalom, az alkohol jelen van a gyerekek életében. Hozzájutnak úgy, ahogy a dohánytermékekhez (valaki megveszi nekik), de a legegyszerűbben úgy, hogy az otthon tartott alkoholra „járnak rá”. Valójában nem is az ügyeskedéssel van a gond, vagy azzal, ha a gyerekek túljárnak a felnőttek eszén.
Bánatra, örömre
Az alkohol az életünk része, a kultúránk egyik alapeleme, a gyerekek pedig ezt a mintát látják maguk körül, hiszen szinte minden magyar családban előfordul. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) legfrissebb adatai szerint Magyarországon évente 12,3 liter alkohol fogy fejenként, bár az biztató, hogy az utóbbi években egyre lassabb ütemben, de mégiscsak csökkenő tendencia tapasztalható az átlagos alkoholfogyasztás terén. Egyes becslések szerint ez a hazánkban még mindig két literrel magasabb az európai átlagnál.
A felnőttek többsége elismeri, hogy az alkohol mindenféle élethelyzetben előkerül: ünnepekkor, ha szomorú vagy feszült, ha úgy érzi, hogy „megérdemli”, akkor szívesen megiszik egy pohárral.
Hogy látják mindezt a gyerekek?
Megkérdeztünk 22 középiskolást, hogy hogyan látják a szüleik és a más környezetükben élő felnőtt ivási szokásait, illetve arra is kíváncsiak voltunk, hogy hogyan viszonyulnak a saját kortársaik alkoholfogyasztásához. (A részt vevő gyerekek véleményét anonim közöljük.)
A válaszok alapján a kamaszok szülei nagyjából fele-fele arányban állnak a kérdéshez „lazán” (azaz megengedik a mértékkel való fogyasztást), illetve „totális tilalommal”.
A megengedőbb szülői magatartással a gyerekek azt érzik általában, hogy „a szüleim megbíznak bennem”, de többen azt emelték ki, hogy otthon jobb példamutatásra és erősebb keretekre, következetesebben betartott szabályokra lenne szükség.
A megkérdezett gyerekek véleménye az felnőtt mintákról, hogy nem csak a szülők alkoholfogyasztásával van gond: „A legtöbb felnőtt, akihez közel állok, mértékkel fogyaszt. Viszont nagyon zavar, hogy utána sokan a volán mögé ülnek.”
Egyértelműen, hogy nagyon rossz minta az ittas vezetés, de magával az alkoholfogyasztással kapcsolatban a gyerekek megengedőbbek voltak, az egyik válaszadó szerint „a mérsékelt alkoholfogyasztás az étkezési kultúránknak is része, és nem rossz dolog alapvetően”. Szerintük nem önmagában azzal van baj, ha a szülők isznak, hanem ha túl sokat, illetve ha súlyosak az ivás következményei: „Vannak, akik mértékkel fogyasztják, és ritkán. Vannak, akik sajnos elég gyakran lerészegednek, és ez agresszióba is átmehet” – mondta egyikük.
Tehát ezen a téren is lehet jó példát mutatni (kulturált, mértékletes, minőségi alkoholfogyasztással), amihez hozzájárul egy elfogadó, de egyben határokat és kereteket is kijelölő felelős szülői magatartás.
A felnőttek sem ismerik a határokat
A határok egyértelmű kijelölése különösen fontos lenne, ám úgy tűnik, a gyakorlatban nem valósul meg, amit a gyerekek hiányolnak. Ez derül ki az alábbi véleményekből:
„[A felnőttek] tapasztaltabbak, éppen ezért óvni próbálnak. Néha túlzottan is. Sok fiatalos szülő viszont határok nélkül ezen a téren is mindent megenged.”
„Úgy gondolom, rengeteg probléma adódik a felelőtlen alkoholfogyasztásból a felnőttek körében. Sok szülő pedig túl lazán veszi gyermeke jóllétét a túlzott engedékenységével.”
„Egyre több szülő engedi alkoholizálni a gyermekeit. És ez baj.”
Az általunk megkérdezett középiskolások válaszai között tehát a túlkontrolláló szülői magatartás mellett határozottan megjelent a túlzott engedékenység mint káros szülői magatartás is. A gyerekek szájából félelmetesnek hangzik, hogy gyakran azt élik meg, hogy a környezetükben lévő felnőttek nem elég felelősek, és lényegében félnek korlátokat és kereteket kijelölni nekik. Természetesen nem az a cél, hogy totális kontrollt próbáljon gyakorolni a szülő, hiszen azt nem is lehet, és nem is vezet jóra. Ezt támasztja alá ez a válasz is: „A legfőbb probléma az, hogy egy szülő nem ismeri igazán jól a gyerekét, ezáltal nem ad neki a bizalmából, hanem inkább tiltásokat alkalmaz, aminek a hatására még rosszabb végeredmény születik.”
A keretek biztonságot adnak
Tehát nagyon fontos, hogy a bizalom, a folyamatos kommunikáció és odafigyelés mellett jelenjenek meg a keretek, korlátok is, ami valójában biztonságot ad a gyerekeknek – még akkor is, ha gyakran megpróbálják áthágni a szabályokat. Ilyen esetben a következetességnek kell életbe lépnie a szülő részéről (ez is egy fontos alapelv), és a szabályokat újra meg kell erősíteni: nem büntetéssel, a gyerek megalázásával vagy stigmatizálásával, hanem következmények alkalmazásával.
Segítheti a szülőt, ha van saját jó élménye arról, hogy az ő szülei hogyan kezelték a kilengéseit – vagy ha nincs ilyen, akkor az, ha visszaemlékszik arra, hogy milyen volt kamasznak lenni, és milyen volt először találkozni az alkohollal.
A gyerekek válaszaiból kiolvasható volt az is, hogy a szülők sok esetben nem emlékeznek arra, hogy milyen volt gyereknek lenni: „Ha egy tinédzsert látnak inni, egyből kiakadnak, mintha ők szentek lettek volna tiniként” – mondta valaki. Ezért is fontos a gyerekek számára, hogy őszinték legyenek a szülők, és osszák meg tapasztalataikat, gondolataikat, félelmeiket.
A kommunikáció elengedhetetlen
Ha nem így viselkedünk, a gyerekek akkor is gondolnak valamit arról, hogy mit miért tesz a szülő, csak akkor maguktól, valós információk hiányában kombinálnak, a következtetéseik pedig vagy megfelelnek a valóságnak, vagy egyáltalán nem. Íme két példa a válaszok közül:
„Szerintem vannak olyan felnőttek, akik simán isznak, mert semmi rossz emlék nem fűződik hozzá, azaz egyik családtagjuk sem volt alkoholista, de pont ebből az okból kifolyólag pedig vannak olyan felnőttek, akik irtóznak az alkoholtól, mert valamelyik családtagjuk alkoholista volt. A szülő meg csak félti a gyereket az alkohol hatása miatt.”
„Valaki tabuként tekint rá. Sokan nem érzik szükségesnek, hogy tudassák gyermekükkel a hatásait.”
Összességében elmondható, hogy a gyerekek azt látják, hogy az alkohollal kapcsolatban a szülők alapvető hozzáállása még mindig a féltés és a félelem. Ami igaz a megengedőbb szülőkre is: az ő esetükben optimális esetben a lazább hozzáállás hátterében a bizalom áll, rosszabb esetben valamilyen érzelmi elhanyagolás, oda nem figyelés, a keretek hiánya. A „tiltó” szülőknél a gyerekek a bizalmat hiányolják legtöbbször, és gyakran úgy érzik, hogy a szülők tabusítják a témát, vagy csak prédikálnak, miközben rossz példát mutatnak.
A gyerekek látnak minket
Látják, hogy mennyit iszunk, és hogyan. Ezért is kell nyíltan beszélni az alkoholfogyasztásról, nem pedig tabusítani. És talán még ennél is fontosabb, hogy nem szabad a gyerekek kezét elengedni. Hiába kamaszok, és az is a „dolguk”, hogy lázadjanak, szükségük van arra, hogy álljunk ott mellettük, és bizalommal, szeretettel, elfogadással, ugyankkor következetesen és felelősen neveljük őket. Legyen következménye annak, ha egy gyerek átlép egy határt, de fogadjuk el, hogy ehhez elsősorban egyértelmű határok kellenek. Nincs rosszabb, mint amikor egy gyerek úgy érzi, hogy bármit tehet, senki nem figyel rá.
Ugyanez a tanács így hangzott két válaszadónktól:
„A szülőknek kellene jobban figyelniük a gyerekekre, és egyénre szabottan hozzáállni.”
„Nagyon megosztó kérdés ez, mivel mindannyian mások vagyunk. Persze a többség elég gyakran fogyaszt alkoholt, akár bulikban, akár kisebb összejövetelen. Összességében ezzel nincsen semmi olyan, amit rossznak kéne tartani. De persze, mint mindenhol, itt is vannak határok. Az a legfontosabb, hogy mindenki megismerje a saját határait, és ez azzal jár, hogy párszor hibázunk.”
Dr. Gyurkó Szilvia gyermekjogi szakértő
A cikk a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány munkatársainak segítségével készült, huszonkét 14–19 éves középiskolás bevonásával.
Készült a WMN cikke alapján.
Kiemelt kép innen
