A nagyobb kamasz gyerek már nem a szüleitől kérdez, vagy legalábbis sokkal ritkábban kérdez a szüleitől, mint korábban. Ekkorra a magánéletének súlypontja már átbillen a kortársak közé. Ha mégis megtiszteli a szülőt a kérdéseivel, annak örülni kell, de ebben a korban is érvényes, hogy a gyerek kérdésére kell válaszolni és „nem ér” az alkalmat kihasználni arra, hogy gyorsan még mindenféléket a lelkére kössünk.
Hogyan válaszolhatunk jól, ha kérdez
Ha pl. a lányunk elmondja, hogy a barátnője teherbe esett, és segítségre van szüksége, akkor segítenünk kell neki végiggondolni, hogy milyen lehetőségei vannak, és kihez fordulhat a barátnő. Jó esetben biztosak lehetünk benne, hogy a saját lányunk tisztában van a védekezés fontosságával és módjaival. Arra esetleg rá lehet kérdezni, hogy amit ő tud, azt meg tudja-e osztani a barátnőjével, vagy hogy van-e valami, amit még szeretne kérdezni. De ha a segítség mellé erkölcsi ítéletet is kínálunk, nem biztos, hogy máskor is kikérik a véleményünket, tanácsunkat.
Mi van, ha nem kérdez? Nem mer, vagy nem tud?
Ha nem kérdez a gyerek, de szeretnénk, ha bizonyos dolgokról ‒ például a szexualitásról ‒ még több ismerethez juthatna azok mellett, amiket korábban már megtanult, akkor a szülő is kezdeményezhet. Ha a gyerek ezt nem fogadja természetesen és feszeng, akkor nem kell erőltetni. A kamaszok elég kritikusan látják a szüleiket (is), és nem biztos, hogy tőlük várják a szexualitásra vonatkozó explicit magyarázatokat. Ezért is fontos, hogy már gyerekkortól fokozatosan megkapják a gyerekek azokat az ismereteket, amelyekre kamaszkorban nagyon is szükségük lesz. Tehát például határozott tudást arról, hogy a testük az övék, és nem való arra, hogy azzal bárkinek szívességet tegyenek vagy ajándékba adják, hogy joguk van nemet mondani bármire, amit nem szeretnének, hogy mit jelent a biztonságos szex, hogy mit jelent az intimitás, hogyan határozhatják meg maguk annak kereteit stb.
Milyen, korábbi tapasztalatai vannak?
Ha nincs gyerekkori tapasztalata a gyereknek arról, hogy otthon lehet a szexualitásról is beszélni, vagy bármiről kérdezni, akkor hiába bíztatja a szülő a kamasz gyerekét arra, hogy kérdezzen bátran.
Ha nem kérdez a gyerek, de azt gondolja a szülő, hogy van, amit tudnia kell, meg lehet próbálkozni egy kívülállóról szóló valódi történettel a gyerek jelenlétében. Ezzel azt jelezhetjük a gyerek felé, hogy ez a téma nem tabu, és valamennyi ismeretet még át is adhatunk, például arról, hogy milyen megbízható információforrások vagy segítő helyek állnak rendelkezésre.
A légkör, a bizalom, a válaszaink mind fontosak
Ha egyáltalán nem kérdez a gyerek, már kisgyerekként sem, a szülőnek érdemes önvizsgálatot tartania. Át lehet gondolni például, hogy elég fesztelen-e az otthoni légkör ahhoz, hogy a gyerek kérdezhetne, ha akarna. Mikor és mit kérdezett utoljára, és arra milyen választ kapott? Bízhat-e a gyerek abban, hogy a kérdésére nem kioktató, nem számon kérő, nem kitérő választ kap? Lehet-e otthon szóba hozni a szexualitást? Szabad-e, hogy a gyereknek a szüleitől eltérő véleménye legyen? Szabad-e nemet mondania? Végighallgatják-e, ha mondani akar valamit? Számít-e a családban, hogy a gyerek mit gondol? Ha őt kérdezik valamiről, kivárják-e, amíg válaszol? Szabad-e neki döntenie bármiben? Ezek ugyanis azok a feltételek, amelyek teljesülése esetén a gyerek számára lehetővé válik, hogy biztonsággal feltehesse a kérdéseit, és nem kell attól tartania, hogy megszidják, mert valamilyen gondolatai vannak. Nem kell félnie, hogy a szülei valami rosszat gondolnak róla, ha kérdez. Hogy esetleg nem vagy kevésbé szeretik majd, mert olyat kérdez, amit a szülei nem mondanak maguktól, de őt érdekelné.
Olyan gyerek nincs, akit egyáltalán nem érdekel a szexualitás. Csak olyan van, aki erről nem mer vagy nem tud kérdezni. Az esetlegesen (nagyon ritka) aszexuális gyereknek, kamasznak is vannak a teste működésére vonatkozó kérdései. Ezekre választ kell hogy kapjon.
A Yelon szerkesztősége
Kiemelt kép innen
