„Felvilágosítás”

A szexuális nevelés bizalom – a gyerekemben és magamban

A szexuális nevelés egy folyamazos párbeszéd, aminek az alapja a bizalom, az eredménye pedig a gyerek és a szülő biztonsága és magabiztossága.

A szexuális neveléshez is szükséges bizalom a szülő és gyerek között nem azzal kezdődik, hogy a gyerek bízik annyira a szülőben, hogy a kényes, szexualitással kapcsolatos kérdéseket is fel meri tenni. Ahhoz, hogy ez a helyzet kialakulhasson, első lépésként a szülőnek kell abban bíznia, hogy ő maga képes egészséges lelkületű gyereket nevelni, és nem hagyhatja, hogy a körülmények eltántorítsák ettől a hittől.

A saját szülői kompetenciám

Akkor sem, ha valami nem úgy sikerül az életében, ahogy szeretné, akkor sem, ha voltak/vannak rossz döntései, akkor sem, ha a párkapcsolata nem olyan, mint amilyet szeretne magának. Ennek a hitnek a hiányában a szülő kételkedni kezd saját szülői kompetenciáiban, bűntudatot érezhet, az pedig a lehető legrosszabb tanácsadó. Ha a „nem vagyok elég jó szülő” érzést az kelti, hogy valamilyen tudás hiányzik, azt lehet ismeretszerzéssel, segítségkéréssel pótolni. A gyerek akkor érezheti jól magát, ha a szülei is jól vannak, ezért a szülőnek saját jóllétére és a nevelést segítő tudás megszerzésére is figyelnie kell. 

A gyerekem mint döntéshozó

A szülőnek emellett bíznia kell abban, hogy a gyerek képes a maga aktuális korának és érettségének megfelelő döntéseket hozni

Hogyan kezdhetjük a bizalom gyakorlását?

Ez nem valamilyen elvont aspektusa a bizalomnak. Ennek gyakorlása azzal is kezdődhet, hogy a szülő nem akarja mindenáron szobatisztává nevelni a gyerekét, amikor a gyerek még nem áll készen erre, hanem bízik abban, hogy idővel a gyerek rájön, hogy neki is kényelmesebb pelenka nélkül lennie. Azt is rábízhatja a gyerekre a szülő, hogy képes lesz majd kiválasztani a neki megfelelőt a felkínált egészséges ételek közül, és tudja majd, hogy mi az, ami jó neki. Ezek a gyereknek a saját testére vonatkozó nagyon korai döntései. Ha azt tanulja meg, hogy erre nem kell figyelnie, mert úgyis mások határoznak helyette, akkor később is nehéz lesz a saját testének a jelzéseit jól értelmeznie és a helyzeteknek megfelelő döntéseket hoznia.

Minden területen megjelenik

Ha a szülő komolyan belegondol, rájön, hogy tényleg nem olyan fontos, hogy egy óvodás gyerek melyik ruháját veszi fel – nyugodtan rábízhatja ezt is a gyerekre. Ha valamiért néha mégis egy bizonyos módon kell felöltözni, és nem a napi rutin része a „felöltöztetés”, akkor alkalmanként meg lehet győzni a gyereket arról, hogy akkor és most miért alkalmazkodjon. Vagy ha a gyereknek melege van, higgyük el neki. Ha akkor is meleg ruhát kell felvennie, ha melege van, ez arra taníthatja, hogy figyelmen kívül hagyhatja a teste jelzéseit. Ez nem azt jelenti, hogy ne tegyünk egy kardigánt a holmija közé, ha tudjuk, hogy később hűvösebb lesz, csak azt, hogy ne erőltessük rá a gyerekre, amikor még nem fázik. 

Tudunk igazán figyelni egymásra?

A gyerek akkor meri megmondani, hogy valamit másképp szeretne, mint ahogy azt a szülő eltervezte, ha bízhat abban, hogy meghallgatják és figyelembe veszik a véleményét. Nem arról van szó, hogy mindig csak az történhet, amit a gyerek akar, hanem hogy ha olyasmi történik vagy kell hogy történjen vele, amit ő nem szeretne, akkor arra magyarázatot kap. Így nem fogja azt érezni, hogy nem kompetens a saját magáról történő döntésekben, viszont bízhat abban, hogy a szülei az ő érdekében hoznak valamilyen döntéseket.

Hol vannak a határok?

Ennek azért is lehet jelentősége, mert például ha valaki úgy viselkedik a gyerekkel, ahogy azt a gyerek nem szereti, akkor jó, ha azt érzi, hogy ezt megmondhatja. Ha valamelyik rokon akkor is puszilgatja a gyereket, amikor ő nem szeretné, akkor jó, ha ez elől kitérhet, és senki nem hibáztatja ezért, még akkor sem, ha esetleg a szülőnek kínos, hogy a rokonnak ezt meg kell magyaráznia. Ha úgy indul a család rokonlátogatásra, hogy a gyereknek azt mondják, hogy légy szíves ne mondd azt X-nek, hogy nem szereted, ha puszilgat, akkor a gyerek ebből azt tanulja meg, hogy nem mondhat nemet akkor sem, ha neki kellemetlen valakinek a közelsége. 

A bizalom kialakulása és fenntartása

Az is a bizalom kialakulásához és fenntartásához tartozik, hogy a szülő nem tesz úgy, mintha ő mindent tudna, és soha nem hibázna. Ha a szülő belátó, és beismeri, hogy valamiben rosszul döntött, akkor a gyereknek is könnyebb vállalnia, ha valamit rosszul csinált, és természetesnek tekinti, hogy van olyan, hogy hibázik, és nem dől össze a világ, ha beismeri. Ennek nagyobb korban van jelentősége: fontos, hogy ha valami olyat csinál a gyerek, vagy olyan történik vele, amiért a szülei őt hibáztatnák, akkor is bízhasson abban, hogy a szülei mellé állnak és segítenek. Ha csak büntetésre számíthat, segítségre nem, akkor el fogja titkolni azokat a dolgokat is, amikben pedig segítségre lehet szüksége (pl. zaklatás, teherbe esés, nemi fertőzés).

A Yelon szerkesztősége

Kiemelt kép innen