A szülők többsége tudja, hogy vannak olyan ismeretek, amelyeket fontos lenne átadni a gyerekének. A gond csak az, hogy hogyan. Sok szülőnek eszébe jut, hogy milyen jó lett volna, ha neki valaki rendesen elmondja, hogy mire számíthat a szexualitás terén, vagy ha valakihez fordulhatott volna konkrét kérdéseivel. Akad olyan szülő, aki bár érzi ezt a hiányt, és szeretné, ha a gyereke másképp nőne fel, mégsem tudja, hogy hogyan segíthetne ebben.
Neked mi természetes?
Akinek még kicsi a gyereke, annak nem késő kis lépésekkel ezt elkezdenie. Nem jó, ha a szülő olyasmit akar átadni a gyerekének ‒ akár tudást, akár viselkedésmódot ‒, amiben ő maga nem hisz, vagy nem képes saját természetes gyakorlatává tenni. Van, aki azt tanácsolja a szülőknek, hogy ha meztelenül mutatkoznak a gyerek előtt, ez akkor a gyerek számára is természetes lesz, és nem alakulnak ki a testtel kapcsolatban gátlásai. De ha a szülőnek ez nem természetes és magától értetődő, hanem felvett viselkedés, amiben nem érzi magát kényelmesen, akkor a gyereknek sem lesz ez a helyzet kényelmes.
Hogyan tudsz hiteles lenni?
Vagyis csak olyat érdemes a gyereknek átadni viselkedési formaként, amit mi magunk hitelesen meg tudunk valósítani. Kevesebb kavarodást okoz a gyerek szexualitáshoz való viszonyában az, ha azt látja, hogy a szülei gátlásosak, mint ha azt, hogy gátlásosak, de ezt megpróbálják eltitkolni.
Vannak szavaid a zavarba ejtő dolgokra, jelenségekre?
A gyerek kérdéseit hallva jó, ha a szülő, még ha zavarba is jön azoktól, átgondolja, hogy mennyire tartja fontosnak, hogy arra a kérdésre a gyerek választ kapjon. Ha lényegesnek gondolja, akkor szerezzen be a kérdésre vonatkozó gyerekirodalmat (hogy születik a gyerek, hogy működik a testem, fiúk és lányok stb.), ezek segítenek, ha a szülő nem tudja megfogalmazni a válaszokat, mert nincsenek neki magának sem szavai.
Legyen neve
Fontos, hogy a nemi szerveknek is legyen neve. Ha a szülő úgy nőtt fel, hogy soha nem nevezte nevén a saját nemi szervét sem, akkor erről is érdemes tanulni, és átgondolni, hogy szeretné-e, hogy a gyereke is úgy említse a nemi szervét, hogy „ott lent”. A gyerek akkor tanulja meg elfogadni és tisztelni a testét, vigyázni rá, ha mindent nevén tud nevezni, ha ugyanúgy beszélhet arról, hogy viszket a feneke, mint arról, hogy viszket a lábszára.
A test és funkciói
Ha a szülőnek sikerül a gyereket kicsi korában hozzászoktatnia, hogy lehet a testről és annak minden részéről és funkciójáról beszélni, akkor ez később egyre könnyebb, mert a gyerek természetesnek veszi, hogy kérdez és választ kap.
Az információ fontossága
Ha már nagyobb a gyerek, és eddig nem az volt a gyakorlat a családban, hogy szabad a testről és a nemiségről beszélni, akkor kamaszkorban annyit mindenképp tehet a szülő, hogy igyekszik a megfelelő információs forrásokhoz terelni a gyerekét. Ehhez elengedhetetlen, hogy először ő maga tájékozódjon a gyerek számára biztonságos és megbízható szakirodalomról. Fel lehet ajánlani a nagyobb gyereknek is, hogy kérdezzen, de az ilyen ajánlatot ritkán veszik igénybe olyan gyerekek, akik számára eddig nem volt gyakorlat a szülővel való beszélgetés. Ha mégis élnek az ajánlattal, ezt addig teszik bizalommal, amíg tényleg szívesen és szorongás nélkül tud a szülő válaszolni. A gyerekek udvariasak, és nem szeretik, ha a szüleiket feszengeni látják.
A Yelon szerkesztősége
Kiemelt kép innen
