Hogyan beszéljünk a partnerünkkel? És hogyan ne beszéljünk vele? Miért fontos, hogy a napi közlendőkön túl igazi beszélgetés is legyenek közöttünk? Miért éri meg rászánni az időt, hogy meghallgassuk a párunkat? A válasz nagyon egyszerű: hosszú távon csak megfelelő kommunikációval működik egy kapcsolat. De a jó hír, hogy ez gyakorolható és tanulható.
Kelly Clarkson arról énekel, hogyan élte meg és dolgozta fel, hogy az apukája elhagyta gyerekkorában.
A tanár és diák között szövődő intim érzelmi kapcsolatot nevezhetjük ugyan szerelemnek, de egy ilyen viszony mégis valami nagyon mást jelent. Egyenlőtlenséget és alárendelést, kiszolgáltatottságot és kihasználást, titkot és titkolózást.
Talán kevés csodásabb és izgalmasabb dolog van a babavárásnál. Elképzeléseinkben a kisbabával töltött idő pihe-puha, babapúder-illatú és békés, szentimentális hangulatú. Olyan egyszerűnek tűnik: megetetjük, tisztába tesszük, megfürdetjük, és ha sír, ölbe vesszük, ringatjuk, esetleg énekelünk neki – akárhogy is, de megnyugtatjuk.
Gyorsan, gyorsan, nehogy azt hidd, egy gyereknek nincs ezer meg egy fontos és sürgős dolga és teendője…