Előfordulhat, hogy szülőként abban a helyzetben találjuk magunkat, hogy szeretnénk nyomatékot adni az álláspontunknak egy, a gyerekünkkel kialakult vitás helyzetben. A tapasztalatok azt mutatják, hogy ilyenkor a szülői tekintély érvényesítésének egyik gyakori eszközévé válik a digitális eszközökhöz való hozzáférés megvonása, korlátozása, követelményekhez kötése. Számos szülő arról számol be, hogy egyszerűen úgy érzi, nincs más lehetősége: a mobil/az Xbox az egyetlen dolog, amely annyira fontos a gyereknek, hogy csak ezeken keresztül tud rá hatni. Miközben ez valóban nehéz szituáció, mire lehet szülőként mégis odafigyelni egy-egy ilyen helyzetben?
Talán te is találkoztál már az érzéssel, amikor amiatt aggódsz, mi történik a kamasz gyerekeddel az éjszakában. Vajon kivel van? Mit csinál? Kipróbál-e valamilyen szert? Az is lehet, hogy még csak óvodás vagy kisiskolás, de már megfordult a fejedben, hogy mi lesz, ha elkezd kamaszodni, lázadni, bulikba járni.
A nevelés célja nem az, hogy a gyerek gondolkodás nélkül engedelmeskedjen, hanem hogy megtanulja, mi a jó és mi a rossz.
Az engedékenység és a szigorúbb keretek nem ellentétei egymásnak: ha következetesen neveljük a gyerekünket, mindkettő hasznos lehet.
Alig kezdődik el szeptemberben az iskola, és az embernek olyan érzése van, mintha nem is lett volna nyári szünet. A gyerek hátát reggel meggörnyeszti a táska, délután pedig úgy érkezik haza, hogy még dolga van. Rohan edzésre, zenesuliba, ki tudja, még hova. Nem egyformán vannak „kisámfázva” a gyerekek, de általában azért elmondható, hogy egyre kevesebbet játszanak. És ez nem jó.
A gyerekünk kérdése lehetőség a közös tanulásra: nincs olyan szülő, aki minden kérdésre tudná a választ, csak olyan van, aki vagy ezt hiszi, vagy ezt szeretné elhitetni magáról.