1. Akkor is legyen szűrőprogram a készüléken, ha azt tanuláshoz használja a gyerek!
A Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság elérhetővé tette az ajánlott szűrőprogramok listáját, ez megtalálható az NMHH oldalán. Ha a gyerek saját gép híján a szülők számítógépét kénytelen használni, készíteni kell neki saját profilt, vagy inkognitó ablakon keresztül kell a netes felületeket elérnie, hogy a szülők keresési szokásaira és találati előzményeire optimalizált hirdetések ne őt találják meg.
Fontos, hogy ha odaadjuk a gyereknek a gépünket, még véletlenül se találkozhasson pornóval vagy durvább számítógépes játékokkal. A mi felelősségünk, hogy gondoskodjunk arról, hogy biztonságban legyen ezektől a tartalmaktól.
2. Beszéljünk a biztonságos képernyő- és internethasználat szabályairól!
Szülőként talán másképp gondoltad a gyereked digitális nevelését – a távoktatás miatt lehet, hogy sokkal hamarabb fogja napi szinten használni a digitális eszközöket, mint azt te elképzelted. Az is lehet, hogy a képernyő előtt fog sokkal több időt tölteni, mint amennyit te megfelelőnek gondolnál. De mint mondják, a szükség törvényt bont. Új kereteket, korlátokat kell felállítani, és minél hamarabb vezeted be az új szabályokat – lehetőleg a gyereket is bevonva –, annál eredményesebbek lesztek.
Alakítsatok ki közösen olyan képernyőhasználati szokásokat, amiket a család minden tagja be tud tartani (például étkezések idején senki se használja a telefonját, tabletjét, gépét, a tévét is kapcsoljátok ki); és avassátok be a gyereket a szabályok megalkotásába is. Ha a gyerek érzi, hogy ő is hozzáteheti a sajátját ehhez az új rendszerhez, az sokkal sikeresebbé teszi majd a keretek betartását.
3. Találjátok ki közösen, hol fog a gyerek tanulni!
Biztosítsatok neki egy nyugodt sarkot, ahol meg tudja nézni a tananyagot, meghallgathatja a leckét, és el tudja készíteni a feladatait. De figyeljetek arra is (főleg 12 éven aluli gyerek esetén), hogy miután befejezte a tanulást, ne maradjon a gyerekszobában a számítógép. A gyerekszoba lehetőség szerint maradjon digitáliseszköz-mentes terület.
4. Legyenek arányban az online és az offline aktivitások!
Mivel a digitális tanulás során többet netezik, tévézik a gyerek, a felnőtteknek jobban oda kell figyelniük arra, hogy több offline aktivitásba vonják be (közös főzés, más háztartási feladatok, olvasás, társasjáték stb.); illetve mindig ki kell kapcsolni a netet, amikor nincs rá szükség, például amikor meg kell írni a házi feladatot, meg kell tanulni egy-egy leckét, vagyis a tanulás offline része alatt.
Igyekezzetek egyensúlyban tartani az offline és az online aktivitásokat – ezt segíti a napirend kialakítása. Egy olyan keretrendszert, amiben jól kiszámíthatóan és biztonságot adóan lehet tudni, hogy mikor kell tanulni, mikor van szabadidő és mikor van közös offline program a családdal.
5. Az alvás és az étkezés ideje szigorúan digitális eszközmentes legyen!
Minden nap legyen olyan időszak, amikor nem használjuk a netet. Erre legjobb kijelölni az étkezések idejét, illetve a lefekvés előtti órákat: ilyenkor már ne legyenek elől a képernyővel rendelkező eszközök. Ezt mindig jó lenne betartani, de különösen karantén, otthonról tanulás esetén fontos, hogy ragaszkodjunk ehhez a szabályhoz.
6. Az online tér csábítása!
A digitális tanulás ne szolgáljon ürügyül arra, hogy a gyerek más tevékenységeihez (pihenés, szórakozás, zenehallgatás, barátokkal beszélgetés stb.) is azt az eszközt használja, amelyen egyébként tanulnia kell(ene). Segítsétek őket, hogy kiszakadhassanak az internet varázsából, és ne ragadjanak ott a tévé előtt! Legyetek jelen, figyeljetek oda rájuk, támogassátok őket abban, hogy ki tudjanak kapcsolni.
Minden digitális eszköz remekül működik bébiszitterként is, ez azonban hatalmas csapda. Próbáljátok meg elkerülni, és figyeljetek arra, hogy mennyi időt tölt a gyerek a képernyő előtt!
Minden gyereknek joga van a játékhoz és a szabadidőhöz. Segítsétek őket abban, hogy ezt másképp is meg tudják élni, ne csak az internet segítségével.
7. Álhírek, bullying, pornó, „ismeretlen ismerősök” – mindenképpen beszéljetek az internet veszélyeiről!
Ha eddig nem tettétek, most különösen fontos, hogy beszélgessetek arról, miért lehet veszélyes az internet.
Persze nem az a cél, hogy megijesszétek a gyerekeket, hanem az, hogy ne legyenek tabuk a net kapcsán, és ha véletlenül bármilyen kéretlen tartalomba (vagy kockázatos netes magatartásba) botlik a gyerek, akkor merjen kérdezni, és tudjon erről beszélni.
Mutassátok meg nekik a netes „pánikgombokat”, azokat a felületeket, ahol jelezhetik, ha sértő vagy bántó tartalomba futottak bele. De persze az a legfontosabb, hogy hozzátok fordulhasson, ha valami olyan történt vele a neten, ami bántja, szomorúvá teszi vagy félelemmel tölti el.
8. Ahogy a felnőtteknek, úgy a gyerekeknek is fontosak a barátok!
Gyerekkorban többnyire az osztálytársak, az edzőtársak, a szomszédban lakó gyerekek jelentik egyben a barátokat is. Ha nem járhatnak iskolába a gyerekek, nem mehetnek edzésre, nem szaladhatnak át a szomszédba, az azt is jelenti, hogy nem találkozhatnak a barátaikkal.
Ez nagyon nehéz lehet nekik is, legyetek megértőek. Ebben a helyzetben az jelenthet segítséget, ha a digitális eszközökön keresztül kerestek egy platformot, ahol a gyerekek közösen írjhatnak meg egy-egy házi feladatot, vagy együtt beszélhetik meg az adott tanóra anyagát. Ezzel a barátságukat, a kortárs kapcsolataikat is meg tudják élni, és még tanulnak is.
Amikor egy családban több iskoláskorú gyerek is él, nehéz helyzetbe kerülnek a szülők. Minden életkor, testvérkapcsolat, családi szokás, korábbi életritmus más és más. Érdemes lehet az eltérő tananyag és esetleg a másfajta oktatási felület miatt a tanulás online/digitális, képernyőhöz kötött részét a testvéreknek külön teljesíteni; míg a feladatmegoldás, írás, rajzolás, kreatív feladatok (ha ez működik) megoldását lehet egyszerre megcsinálni.
9. Ha nehéz is megállni, ne szólj bele a távoktatásba!
Ha te is otthon dolgozol, meg a gyerek is otthon tanul, akkor nagy a kísértés arra, hogy együtt tanuljatok, vagy az, hogy te is beleszólj a távoktatásba. Ez azonban nem vezet sehova. A szülő maradjon szülő, ne váljon tanárrá, akkor sem, ha szívesen segítene a gyerekének, és ezért a két szerep könnyen összekeveredhet. Próbáljatok meg tudatosan távol maradni ettől a helyzettől, bármilyen nehéz is, mert hosszú távon megterhelheti a szülő–gyerek kapcsolatot.
Maradjatok támogatóak, a cél az, hogy legyetek jelen, erősítsétek a gyereket abban, hogy kialakíthassa a saját tanulási rendszerét. Ebben segítenek a korábban felállított közös keretek, hogy ezek között a határok között mindig tudja, mit mikor kell önállóan megoldania.
Otthon tanulás esetén sem kell tanárrá válni, nem ez a feladatotok. Az is épp elég kihívás, hogy ezek között a rendkívüli körülmények között elég jó szülők legyetek.
10. A rendszeresen fertőtlenített dolgok közül semmiképp se felejtsétek ki a tanuláshoz használt digitális eszközöket, a távirányítót meg persze az íróasztalt és az egyéb tanuláshoz használt dolgokat!
Nagyon nehéz huzamosabb ideig otthon maradni, akár felnőttként kell otthonról dolgoznod, akár gyerekként tanulnod. Van olyan gyerek, akit megviselhet ez a helyzet, mások élvezik a távoktatást – sok múlik a gyerek életkorán, személyiségén, önállóságán. Tartsátok figyelemmel a gyereket: hogy érzi magát, mennyire sikerül megállnia a helyét ebben az új helyzetben, és ha kell, beszéljetek az osztályfőnökkel, tanárokkal. Legyetek türelmesek vele (és persze magatokkal is), és készüljetek fel rá, hogy adódhatnak problémák, kudarcok. Lesznek jobb napok meg kevésbé jók is. Próbáljatok megengedőek és elfogadók lenni. (Ezt üzenjük a tanároknak is.)
Ez szélsőséges, rendkívüli helyzet, amelyben nem az a legfontosabb, hogy a gyerekek minél többet tanuljanak, hanem az, hogy minél több ember maradhasson életben. És persze az iskola, a tanulás is fontos, de azért valljuk be, lehet, hogy nem ez lesz a gyerekek legerősebb féléve.
Egy biztos: bármi is történik, nagyon sok mindent tanulhatunk ebből a helyzetből, talán mindenkinek – gyereknek, szülőnek, tanárnak egyaránt – emlékezetes marad ez az időszak. Nem biztos, hogy emlékszik majd később arra, hogy pontosan mit is tanult ezekben a hetekben, de arra mindenképpen, hogy hogyan bántak velük a szüleik, milyen volt otthonról tanulni, és mennyire volt megengedő az iskola.
Dr. Gyurkó Szilvia gyermekjogi szakértő
Készült a WMN cikke alapján.
Kiemelt kép innen.
