Az az elv, hogy a gyerek teste a sajátja, ő és mindenki más is szeretheti a testét, és mindenkinek tiszteletben kell tartania azt, hogy a testéről csak ő maga rendelkezhet, konzervatív nevelési elvek mellett ugyanúgy megvalósítható, mint megengedőbb, liberális elvek mellett.
A testtel kapcsolatos tudás
Ha a szülőknek az a természetes, hogy szemérmesek, akkor a gyerek is ezt tekinti természetesnek, legalábbis kisgyerekkorban. Ettől még ugyanúgy szeretheti és tisztelheti a saját és mások testét. A szemérmesség a saját testre vonatkozik, nem kell hogy azt jelentse, hogy egy szülő nem tud általában a test működéséről, állapotáról beszélni a gyerekével vagy mással. A konzervatív szülő ugyanúgy részt vesz a gyerek fürdetésében, testi gondozásában, mint a liberálisabb szülő, ugyanúgy van alkalma jelezni a gyerekének, hogy milyen határokat tart ő fontosnak, és miket szeretne átadni tudnivalóként. Például, hogy ki és hogyan érintheti a testét, kinek szólhat, ha kényelmetlenül érzi magát, mi tartozik a magánügyek közé, stb.
Miért jó, ha nem tabu a test?
A hagyományos gyereknevelés nem kell hogy azt jelentse, hogy bizonyos dolgokról nem lehet beszélni. Jelentheti viszont azt, hogy bizonyos dolgokról csak egymás között beszélünk, vagy csak nő lánnyal, férfi fiúval, vagy csak a szűk család tagjai közül egyesek egymással. A gyereknek akkor is vannak kérdései, ha konzervatív nevelési elveket valló vagy szemérmes szülőkkel nő fel. Nem jó, ha ezek az elvek nem teszik lehetővé a kérdezést. Egy nagyobb gyerek kérdéseinek már lehet célja a provokáció, de ha kisebb korban azt tanulja meg, hogy a kérdéseit komolyan veszik és válaszokat kap azokra, ha a testre és a nemiségre vonatkozó természetes kérdéseivel nem hozza zavarba a szüleit, akkor nem a szexualitást fogja provokációra használni.
Hitelesen zavarba jönni
De ha esetleg zavarba is jön a szülő a gyerek kérdéseitől, akkor maradhat mégis hiteles, ha azt mondja, hogy „hű, most zavarba hoztál, hadd gondolkodjak egy kicsit, hogy hogyan tudok neked jól válaszolni”. A gyerekek értékelik, ha őszinték velük, és az sem baj, ha megtanulják, hogy a felnőttek sem tudják mindenre a választ, vagy hogy nem könnyű bizonyos dolgokat jól megfogalmazni. Ha a szülő engedi, hogy a gyerek rálásson a bizonytalanságaira, akkor a gyerek is úgy érezheti, hogy szabad bizonytalannak lenni, ez nem kudarc, hanem természetes viselkedés.
A kornak és érettségnek megfelelő válaszok
Ha a szülők általában azt az elvet képviselik, hogy nincsenek tabuk, és mindenről lehet a gyerek előtt és a gyerekkel is beszélni, akkor azt fontos szem előtt tartani, hogy a gyerek csak a korának és érettségének megfelelő válaszokat és információt kapjon. Az általános elv az, hogy a gyerek nem igényel bonyolult magyarázatot és elemzést. Ha mégis, akkor tovább kérdez.
Arra válaszolj, amit kérdez
Arra kell válaszolni, amit kérdez, nem többre, mert ha a szülő a saját fantáziáját követve válaszol, azzal zavart kelthet a gyerekben, előbbre viheti a szexualitásra vonatkozó kíváncsiságát, mint ahogyan az magától alakulna. Például ha egy óvodáskorú gyerek a tv-ben egy szexjelenetet látva azt kérdezi, hogy mit csinálnak ezek az emberek, akkor annyit lehet mondani, hogy a felnőttek szokták így szeretni egymást. Ha a következő kérdés az, hogy akkor ti is apával/anyával, akkor lehet az a válasz, hogy igen, és ez olyasmi, ami a mi kettőnk dolga, ilyenkor egyedül szeretünk lenni.
A Yelon szerkesztősége