A meztelenség a világ egyik legtermészetesebb dolga. De hogy van ez a családban?
Általában otthonról, családi mintából hozzuk azt, hogy hogy érezzük magunkat mások előtt meztelenül vagy hiányosan öltözve. Az már régen volt, hogy egy kivillanó boka vagy térd megbotránkozást vált ki, ám a legtöbb társas helyzetben ma is elvárás, hogy legyünk „rendesen” felöltözve.
Kényelmes mindenkinek
Az otthon a helye annak, hogy a társas szabályokat megtanítsuk a gyerekeinknek. Ugyanakkor az otthon az a hely is, ahol ellazulhatunk, pihenünk és „nem megfelelünk” ezeknek a bizonyos társas konvencióknak. A szülők itt várják el a legkevésbé maguktól és a gyerekeiktől is, hogy a külvilág szabályait betartsák. Ha nincs gondunk a meztelenséggel, akkor ez az a hely, ahol ezt is megengedhetjük magunknak. Az, hogy ki, mennyire érzi magát kényelmesen a családon belül meztelenül vagy alig felöltözve, nagyon változó lehet családonként, sőt családtagonként is. Van olyan család, ahol meztelenül alszanak, napközben is jönnek-mennek ruhátlanul, és van, ahol a családtagok egymás előtt is szégyenlősek. Ezek aszerint alakulnak ki, hogy a szülőknek mi a kényelmes.
Szabadság és szabályok
Nincs általános mérce arra, hogy milyen mértékű meztelenség egészséges egy családban. Ez nem jó vagy nem rossz mindaddig, amíg a családtagok közül senkit nem zavar, megmarad a családon belül, és közben a gyerekeknek a szülők megtanítják, hogy hogyan feleljenek meg a családon kívül betartandó elvárásoknak. A család ahhoz is jó terep, hogy a gyerek biztonságban gyakorolhassa, hogy mi történik, ha jelzi, hogy valami neki kényelmetlen, vagy milyen következménye van annak, ha ő maga olyan módon érdeklődik a meztelenség iránt, ami másoknak kellemetlen.
Kellemetlen a felnőttnek
A gyerekek már jóval a kamaszkor előtt is mutathatnak olyan érdeklődést a nemi szervek vagy általában egy másik személy teste iránt, ami zavarba hozza a felnőttet. A meztelenség onnantól kezdve nem természetes, ha valaki attól, hogy nézik, kellemetlenül érzi magát. Ha egy szülő úgy érzi, hogy kellemetlen, ahogy a hatéves gyereke nézi, amikor meztelen, akkor nem a gyerekre kell rászólni, hogy ne nézzen „úgy”, hanem azzal kerülheti el a kényelmetlen helyzetet, ha felvesz magára valamit.
Kellemetlen a gyereknek
A meztelenséggel általában nincs baj, de azzal igen, ha a meztelenség a családon belül a gyereknek vagy kamasznak kényelmetlen érzést okoz, és ezt figyelmen kívül hagyja a felnőtt. Amikor a gyerek jelzi, hogy neki kellemetlen, hogy rányithatnak a fürdőszobában, vagy hogy a testvére mellette áll, amikor ő a WC-t használja, akkor jól teszi a szülő, ha megbeszéli a gyerekkel, hogy nyugodtan csukja be az ajtót, és természetes, hogy védheti a magánszféráját. A kamaszodó gyerek akkor is zavarban van a testével, annak változásaival kapcsolatban, ha egyébként eleget tud a testről, és a családtagok, őt is beleértve, szokták egymást meztelenül látni. Ha a kamasz jelzi, hogy neki egyértelműen kínos, hogy másokat meztelenül láthat, akkor fel kell függeszteni a meztelenkedést, még akkor is, ha egyébként a családban ez a szokás.
Kényelmetlen mindenkinek
Mindenkinek kényelmetlenséget okozhat, ha nem figyelnek a szülők arra, amikor a kamaszodó gyerek már férfiként, illetve nőként tekint az apjára és anyjára. Nagyon fontos, hogy a szülő észrevegye a pillanatot, és megfelelően reagáljon rá. Ez az a pont, amikor át kell írni a meztelenkedés szabályait a családban. Ha ezt nem tesszük meg, azt tanítjuk a gyereknek, hogy ez a kényelmetlenség természetes velejárója lehet a meztelenségnek, és nem fogja azt figyelmeztető ingerként értelmezni, ha egy idegen felnőttel kerül ilyen helyzetbe.
Kifejezetten káros és abnormális, ha egy felnőtt nem azért meztelen a gyerek előtt, mert az úgy kényelmes neki, hanem azért, mert örömet okoz neki, hogy a gyerek így látja. Ha a másik szülő ilyen viselkedést vesz észre, jeleznie kell, hogy ez nem elfogadható, és új szabályokat kell bevezetni a családban az egymás előtti meztelenségre vonatkozóan.
Szőke András
Kiemelt kép innen
