A háborúkról, terrortámadásokról, a természeti katasztrófákról, az egészségügyi vészhelyzetekről szóló hírek a gyerekek számára különösen félelmetesek lehetnek – szülőként a legtöbb, amit ilyenor tehetünk, ha nem tabusítjuk a témát, hanem beszélgetünk velük.
Fontos, hogy őszintén, nyíltan és persze a gyerek életkorának megfelelő mélységben foglalkozzunk a dologgal. Az őszinteség azt is jelenti, hogy nem kell letagadni a félelmeinket, az aggodalmainkat az otthoni beszélgetésekben, de mindenképp a megerősítés legyen a fókuszban.
1. A legfontosabb: figyeljünk oda a gyerekre!
Először is kérdezzük meg, hogy mit hallott a koronavírusról, akár korábban a tanároktól az iskolában, akár a többi gyerektől, beszélgettek-e róla, mit mondtak a többiek stb. Ha figyelünk arra, hogy milyen érzéseket fogalmaz meg, hogyan beszél a kérdésről, illetve mit látunk rajta közben, könnyebben felismerhetjük, hogy mi zajlik benne.
Már az megnyugtatóan hat a gyerekre, ha engedjük, hogy magától elmondhassa, amit szeretne, ezt segíthetik a gyerekre reflektáló szülői kérdések. Lehetőséget kell adnunk arra, hogy a félelmeit, a negatív érzéseit is megfogalmazhassa, és persze arra, hogy kérdezhessen.
Szülőként nem az a feladatunk, hogy megfelelő szakmai információkkal lássuk el, hanem az, hogy erősítsük a komfortérzetét, éreztessük vele, hogy biztonságban van.
2. Maradjunk nyugodtak, próbáljunk higgadtan, megerősítően beszélni!
Természetes, ha a szülőben is megfogalmazódik a bizonytalanság, az aggodalom a helyzettel kapcsolatban, és őszintén beszélhetünk is ezekről a gyerekkel, de figyelni kell arra, hogy mondjunk valamilyen megerősítő, vígasztaló mondatot is. Például:
„Tartok tőle, hogy nagyon elterjed a járvány, de látom, hogy a hatóságok mindent megtesznek a védelmünk érdekében, és ez megnyugtat.”
Vagy:
„Nem igazán tudom, hogy mit is jelent ez a fertőzéshullám, de a hatóságok folyamatosan tájékoztatnak minket, és ez jó.”
A gyerekek számára nagyon félelmetesek lehetnek az általánosító, túlzó megállapítások. Ne mondjuk, hogy „mindenki csak kapkod” vagy „senki nem tehet igazából semmit” vagy „ki vagyunk szolgáltatva” vagy „nem tudunk semmi biztosat”.
De általánosító, túlzó, felületes biztatásokat se mondjunk („nem lesz semmi baj”, „nem kell aggódni”, „nem történt semmi”), mert igazából azokat még a gyerekek sem hiszik el. Ráadásul ezekkel megakadályozzuk a gyereket abban, hogy szabadon kérdezhessen, vagy magától elmondhassa a saját félelmeit, érzéseit, és ahelyett, hogy segítenénk feloldani az aggodalmait, lezárjuk a beszélgetést.
3. Mindig csak a tényeket mondjuk el, és csak annyit, amennyit kérdez!
A közösségi médiában, a különböző internetes felületeken terjedő személyes beszámolók, bennfentes hírek többnyire valótlanok, inkább alkalmasak pánikkeltésre, mint valódi tájékoztatásra. Az álhírek, megbízhatatlan forrásból származó információk hatalmas károkat okozhatnak ilyen helyzetben. A gyereknek csak megbízható, hiteles forrásból származó adatokat, tényeket mondjunk.
Ahhoz, hogy megnyugtatóan hass a gyerekre, felnőttként higgadtnak kell maradnod. A te felelősséged, hogy hiteles forrásból tájékozódj.
4. Gondoljuk végig, hogy a rendelkezésre álló információkat hogyan tudnánk rendszerezni, és mindezt hogy adhatjuk át érthetően a gyereknek!
A tényszerű információközlés segíti a gyerekeket abban, hogy lássák, jelenleg sem ők, sem a szeretteik nincsenek közvetlen veszélyben.
Minden gyereket megillet az információhoz való jog. Ezt segítjük elő, amikor beszélgetünk velük. Kérdezzünk rá, ismer-e minden szót, kifejezést (karantén, WHO, járvány, vírus, hatóság stb.), amit mostanában hallott, illetve beszéljünk arról is, milyen erőfeszítéseket tesznek a hatóságok a vírus megfékezésére, hogy jobban képbe kerülhessenek.
Íme néhány konkrét jó példa:
„A vírus szemmel nem látható, apró élőlény, amely képes a levegőben is terjedni (például tüsszentéssel, köhögéssel), ezért viselnek az emberek maszkot azokban a városokban, amelyeket elért a járvány.”
„Sokféle vírus létezik. Amelyik a mostani járványt okozza, nagyon hasonlít a napkoronára, ezért hívják koronavírusnak.”
„A koronavírus tüdőgyulladást okoz, ez egy súlyos betegség, de önmagában nem halálos. A megfertőződött emberek közül majdnem mindenki meggyógyul. Azoknak, akik eddig életüket vesztették, volt valamilyen más betegségük is, vagy idősek voltak, esetleg rosszabb egészségi állapotuk miatt gyenge volt az immunrendszerük.”
„2019 decemberében betegedett meg az első ember a koronavírustól. Később a vírus terjedni kezdett, egyre több ember kapta el egymástól, és így alakult ki a járvány.”
„Azért, hogy ne fertőződhessen meg még több ember, a kínai hatóságok lezárták azt a területet, ahonnan a járvány elindult. Az embereket arra kérték, hogy maradjanak otthon, ne találkozzanak másokkal, és jelentsék azonnal, ha azt érzik, hogy betegek. Ezt hívják karanténnak. A biztonság kedvéért most sok országban a ki- és beutazást korlátozzák, mert járvány esetén az az egyik legfontosabb cél, hogy a vírus továbbterjedését megakadályozzák.”
„A kutatók dolgoznak azon, hogy legyen olyan gyógyszer, oltás, amivel megelőzhető, hogy valaki megbetegedjen (itt lehet beszélni arról, hogy gyerekkorában mindenki kap oltást, amely olyan betegségek ellen véd, amelyek korábban nagy járványokat okoztak).”
Nagyobb gyerekeknek lehet beszélni arról is, hogy a világ minden országa tagja az ENSZ-nek, amelynek van egy Egészségügyi Világszervezete, a WHO. Ebben a szervezetben olyan szakemberek dolgoznak, akik járványok esetén segítik a kutatást, a védekezést, és pontos információkkal látják el az embereket és az egyes országok hatóságait. Magyarországon az ÁNTSZ oldalán olvashatók a WHO-közlemények nyomán kiadott magyar nyelvű állásfoglalások (és más hasznos információk).
5. A praktikus tanácsokat se spóroljuk ki!
Törekedjünk arra, hogy a gyereknek legyen praktikus tudása arról, mit tehetünk azért, hogy ne kapjuk el a fertőzést. Ezek olyan általános tanácsok, amik nem csak járványidőszakban hasznosak.
Csak zsebkendőbe vagy kendőbe köhögjünk, tüsszögjünk úgy, hogy mindenképen takarjuk el az orrunkat, szánkat. Mossunk rendszeresen szappannal kezet. Ne nyúljunk az arcunkhoz, kerüljük a szemünk, orrunk, szánk érintését, ha a kezünk nem tiszta. Bizonyosodjunk meg arról, hogy a gyerekünk érti, hogy bár Kínából kezdett elterjedni a járvány, de ez nem jelenti azt, hogy minden közöttünk élő, hozzánk látogató kínai, távol-keleti, ázsiai ember vírushordozó lenne. És persze azt is el kell magyarázni neki, hogy nem minden ázsiai kínai.
Az ismeretlentől mindenki fél, ez természetes, minden pánikhelyzet alkalmas arra, hogy a legrosszabb, legleegyszerűsítőbb válaszokat váltsa ki az emberből. Ha félünk, könnyebben fordulunk azok ellen, akikben veszélyt látunk.
De az is a gondolkodó felnőttek felelőssége, hogy megtanítsák a gyerekeknek (és mint mindent, ezt is gyerekkorban a legkönnyebb elsajátítani), hogy ilyenkor se vetkőzzünk ki emberi mivoltunkból, és bűnbakkeresés, vádaskodás, álhírterjesztés, pánikkeltés helyett inkább figyeljünk oda magunkra és másokra. És persze tartsuk be az ajánlott higiénés szabályokat!
Dr. Gyurkó Szilvia gyermekjogi szakértő
Készült a WMN cikke alapján.
Kiemelt kép innen.
Olvass tovább: Koronavírus – Tudástár szülőknek: hírek, tippek, ötletek
