Az elmúlt hónapokban talán még a korábbiaknál is többet foglalkozhattunk azzal, hogy mikor, mennyit és hogyan használják a számítógépet, a mobilt és egyéb digitális eszközöket a gyerekeink, hiszen sokak számára a tanulás és a barátokkal való kapcsolattartás az online térbe került át. De hogyan is tudjuk szülőként segíteni, hogy a gyerekeink inkább építő élményeket kapjanak a digitális világtól és a lehető legkevesebbet sérüljenek az online térben? Kell-e szabályozni a jelenlétüket vagy figyelni, hogy mit csinálnak? Hogyan lehet megelőzni a túlzott használatból fakadó problémákat? Egyáltalán létezik-e túlzott használat? Cikkünkben ezeket a kérdéseket járjuk körül, és néhány gyakorlati ötletet is bemutatunk arra, hogyan alkothatunk közös családi kereteket a kütyühasználatra.
Miért fontos foglalkozni vele?
Míg kisgyerekkorban a család és az óvodai közeg van legnagyobb hatással a gyerekek testi és lelki fejlődésére, addig iskoláskorban egyre fontosabbá válnak a kortársak és bizony ugyanilyen fontos közeg a digitális tér is. Hatással van egyrészt a gondolkodásra, hiszen mérhetetlen mennyiségű információ zúdul rájuk, amely nagy lehetőséget ad a tanulásra és fejlődésre. Másrészt nem szabad elfelejteni, hogy a gyerekek idegrendszere még máshogy működik. Nehezebben szűrik ki a lényeget, és nehéz különbséget tenniük a megbízható és a megbízhatatlan információk között. Ebben mindenképp segítséget igényelnek. Míg egy óvodáskorú kisgyerek a szülők tükröző szerepe segítségével kezdi el megismerni saját magát, az érzéseit, a vágyait, addig iskoláskorban és főként kamaszkorban a kortársak visszajelzését igénylik leginkább. Ez pedig gyakran a digitális eszközökön keresztül valósul meg, ami egyszerre tűnhet nagyon egyértelműnek: hány darab lájkot kapok? Felvet azonban egy csomó kérdést is: mit is jelent valójában, hogy ennyi lájkot kapok? Amit mutatok, valóban az vagyok? Ki is vagyok? Ezek mind a kamaszkor fontos kérdései közé tartoznak, amik a digitális eszközök világában még bonyolultabbá válhatnak. Hiszen ezek az eszközök szűrik, torzítják a valóságot.
Oké, és szülőként ezzel mit kezdjünk?
Mint mindig, itt is érdemes átgondolni, hogy milyen életkori szakaszban is van a gyerekünk. A legfontosabb, hogy mint mindenről, a gépezésről is érdemes sokat beszélgetni a családban. Ha megismerjük a gyerekünk érdeklődési körét, szokásait, vágyait, jobban látjuk, hogy mire érdemes figyelnünk. A szülőnek nem csak a kütyüzés mennyiségét kell figyelnie, hanem azt is, hogy milyen tartalmakkal találkozik a gyerekünk. Hiszen a legfontosabb a biztonsága, ennek biztosítására számtalan ajánlás, szűrőprogram stb. létezik.
A szabályokra szükség van!
Egy kisiskolás gyerek életkorából adódóan még nem képes rá, hogy saját maga kontrollálja a géphasználatát. Szüksége van szabályokra és korlátokra, a kütyühasználat terén is. Éppen az önszabályozás kialakításában segít neki, ha megfogalmazunk néhány egyszerű, de könnyen betartható szabályt, mint például:
- Hétköznap tanuláson/munkán kívül napi 1 órát lehet számítógépes/telefonos játékot játszani.
- Este, lefekvés előtt 2 órával már nem kapcsolunk be képernyőt.
- Étkezések közben senki nem kütyüzik, nincs bekapcsolva tévé.
Ezek az egyszerű szabályok akkor tudnak igazán belsővé válni a gyerekeknél, ha mi szülők is tartjuk magunkat hozzá. Érdemes tehát végiggondolni a saját gépezési szokásainkat. Ha mi magunk is állandóan nyomkodjuk a telefonunkat, akkor nem várható el, hogy a gyerekünk ne akarja ugyanezt csinálni. Minden területen, így a digitális eszközhasználatban is érvényes, hogy a viselkedésünkkel mintát nyújtunk neki. Érdemes tehát egy olyan családi szerződést kötni, amely mindenki számára vállalható. Ezt akár le is írhatjuk vagy rajzolhatjuk, aláírhatjuk és kiakaszthatjuk a gép fölé.
Offline élmények szerepe
A másik dolog, amivel segíthetjük a gyerekünket, ha minél több offline szórakozási lehetőséget, kreatív alkotó időt, hobbit kínálunk fel neki. Persze az sem baj, ha egy gyerek időnként unatkozik. Nem baj, ha nem vesszük rögtön elő a telefont, ha fél órát várni kell a háziorvosnál. Ezzel is fejlesztjük az önszabályozási képességét, amire szüksége van. Akár fűzhetünk helyette szóláncot, barkochbázhatunk vagy közösen megtervezhetjük, hogy mi legyen a hétvégi menü.
Mi a helyzet a kamaszoknál?
Közhelynek számít, de nagyon igaz, hogy ahogy nő egy gyerek, úgy válik egyre fontosabbá számára az önállóság. A kamaszkor egyik fontos szükséglete az önállóság megélése és a saját identitás megtalálása. Ebben az online tér kiemelt szerepet játszik. Fontos jellemzője ennek az időszaknak ugyanakkor az is, hogy a fiatalok ki vannak éhezve az elismerésre, az elfogadásra, és szeretetre. Éppen ezért olykor vakmerő dolgokra is képesek. Szülőként fontos, hogy ott álljunk mellettük, még akkor is, ha néha úgy tűnik, hogy ezt egyáltalán nem igénylik. Ha érdeklődünk az online életük, az őket érintő témák, felületek, játékok iránt, azt sokkal inkább vehetik a bizalom jelének, mint a kontrollálásnak. A partneri hozzáállás továbbra is fontos, de egy-két családi szabályt közösen is kialakíthatunk. Biztosan fogunk találni olyat alkalmazást is, amit mi tanulhatunk meg kamasz gyerekünktől.
Kóros, nem kóros?
Sokan aggódva gondolnak rá, hogy vajon kórosnak számít-e az az idő, amit a gyerek a számítógép mellett tölt. Manapság gyakran halljuk, hogy X telefonfüggő, Y meg gépfüggő. De vajon valóban olyan gyakoriak ezek a függőségek? Egy biztos, szülőként nem dolgunk, hogy diagnosztizáljuk a gyerekünket. Ha úgy látjuk, hogy a gépezés lehetőségének hiánya túlzott feszültséget okoz neki, és hogy az életéből kivesztek az offline örömforrások, vagy az élete többi területe, a tanulás és a barátságok sérülnek, hanyatlanak, akkor érdemes szakember segítségét kérni.
Gyenge Zsuzsanna pszichológus
Kiemelt kép innen.
