A gyerekünk kérdése lehetőség a közös tanulásra: nincs olyan szülő, aki minden kérdésre tudná a választ, csak olyan van, aki vagy ezt hiszi, vagy ezt szeretné elhitetni magáról.
A gyerekek nagyon jól megérzik, ha valaki csak azért válaszol, hogy nehogy azt lehessen gondolni, hogy valamit nem tud. A legjobb megmondani, hogy sajnos erre a kérdésre nem tudok felelni. Ha tényszerű kérdésre keresünk választ, akkor ajánljuk fel, hogy együtt utánanézünk az interneten vagy a szakkönyvekben. A közös ismeretszerzés egyben megtanítja a gyereknek, hogy hol és hogyan érdemes nekikezdeni.
Közös ismeretszerzés vs. kész válaszok
Ez különösen fontos lehet akkor, ha szexualitással kapcsolatos témában kutakodunk, mert az interneten a szex szó beírása a keresőbe pornóáradatot indíthat meg. Megmutathatjuk így a gyereknek, hogy hogyan kell úgy megfogalmazni egy kérdést, hogy arra a megfelelő választ kapja. Jó alkalom a közös keresés arra is, hogy elmondjuk, melyik feljövő válasszal mi lehet a gond, mitől hiányos vagy egyoldalú, vagy valamilyen szándék által vezérelt. Ezt érdemes egészen fiatal kortól gyakorolni a gyerekkel, mert így ő is kritikusabban, szelektívebben tudja majd használni az interneten található információkat.
A gyerek saját válaszai
Ha személyes kérdésről van szó, akkor beszélgetni kell a gyerekkel, és elvezetni oda, hogy a saját válaszát találja meg. Ehhez jó segítséget adhat Thomas Gordon A szülői eredményesség tanulása című könyve.
Például ha azt kérdezi egy gyerek, hogy ha kékre festené a haját, akkor bejönne-e ő X-nek, akkor erre nyilván nem tudja a szülő a választ. Szíve szerint azt mondaná, hogy „te így vagy a legszebb, ahogy vagy, biztosan már így is tetszel neki”, de ezt persze nem tudhatja, sőt a kérdésből ítélve valószínű, hogy nem ez a helyzet. Lehet, hogy azt gondolja a szülő, hogy „na, még csak az kéne, hogy X-nek akarj tetszeni”. Ha ezt ki is mondja, akkor biztos, hogy többet ilyet nem fog tőle kérdezni a gyerek.
A jó beszélgetés is tanulható
Olyan beszélgetést érdemes ilyenkor kezdeményezni, amelyből kiderül, hogy a szülő komolyan veszi az ötletet (még ha a gyerek esetleg nem is mondta komolyan), hajlandó végiggondolni a gyerekkel, amit az elképzelt, és nem akarja rákényszeríteni a saját ízlését, véleményét.
– Úgy tudod, hogy X-nek a kék haj tetszik?
– Azt nem tudom, csak elég extra dolgokat szeret általában.
– Mondasz egy példát?
– ………
– Elmondod, hogy miért pont neki szeretnél tetszeni?
– …….
– Neked is tetszeni fog, ha kék a hajad?
– ……..
– Van egy alkalmazás, van kedved megnézni a fényképeddel, hogy hogy néznél ki kék hajjal?
– …….. stb.
A végeredmény és az oda vezető út
Az ehhez hasonló beszélgetések segíthetik a gyereket, hogy saját maga döntsön. Lehet persze, hogy ahová eljut, az nem fog a szülőnek tetszeni (pl. ha mégis úgy dönt, hogy érdemes talán kipróbálni a kék hajas trükköt), de legalább tudja a szülő, hogy mi miért történik a gyerekkel, és egy ilyen előzménnyel az is valószínű, hogy a gyerek elmondja neki, ha valami nem úgy sikerül, mint ahogy szerette volna.
A Yelon szerkesztősége
Kiemelt kép innen
