„Felvilágosítás”

Nemi identitás =/= biológiai nem: fiúk, lányok és a többiek

Mitől függ, melyik nemmel azonosulunk?

Látszólag egyértelmű, hogy valaki fiú-e vagy lány: az alapján, ahogyan viselkedik, hogy milyen ruhát hord, mi a neve… A valóság azonban ennél sokkal bonyolultabb.

A nemi identitás aszerint alakul, hogy mennyire azonosulunk az egyik vagy a másik nemmel. Ez csak látszólag egyértelmű, a valóság ennél kicsit bonyolultabb. Az, hogy ki milyen nemhez tartozónak tartja magát, több mindentől is függ, nem csak az illető biológiai nemétől.

Elsősorban nem az számít, hogy kinek milyen nemi szervei vannak, hanem az, hogy minek érzi magát: fiúnak, lánynak vagy esetleg valami másnak. A legtöbb ember nemi identitása megegyezik a biológiai jellemzőivel (azaz a biológiai nemével), de ez nem igaz mindenkire: az úgynevezett transz emberek például a másik nemmel azonosulnak, mert egyszerűen úgy érzik, hogy oda tartoznak.

Számítanak a társadalmi elvárások is

A nemi identitás először is attól függ, hogy az adott társadalom mit vár el a női és férfiszerepeken belül, milyennek gondoljuk a fiúkat, és milyennek a lányokat. A fejekben (és a kultúránkban) létezik egy elég szilárd kép arról, hogy mi igaz a lányokra, és mi a fiúkra. (Ezeket egyébként társadalmi nemnek vagy gendernek nevezzük.) Egy tipikus férfi erős, jól tájékozódik, nem sír, becsületes, kedveli az autókat, szeret sportolni, stb. Ezzel szemben egy tipikus nő családanya, jól főz, szeret táncolni, fontos számára, hogy mindig szép legyen, és nagyon kedves.

A helyzet azonban nem mindig ilyen egyszerű: a lányok között is vannak igazi vezéregyéniségek és olyanok is, aki időnként verekednek (akár még győznek is). Ahogy igazán megértő fiú is akad, és olyan is, aki jobban szeret beszélgetni, mint focizni. Lehet, hogy néhányan furcsán néznek rájuk, de valójában nincsen velük semmi baj, csak éppen a tulajdonságaik egy része nem felel meg a biológiai nemük alapján elvártaknak.

Ahány ember, annyiféle nemi identitás létezik

A nemi identitás attól is függ, hogy ki mit gondol magáról. A biológiai nemem nő: nagyjából megfelelek a lányokról alkotott képnek? Vagy több minden igaz rám abból, amit a fiúkról gondolunk? Esetleg mindkét oldal megvan bennem, és ezek akár egyszerre is érvényesülhetnek? Vagy éppen helyzetfüggő, hogy mikor melyik oldalam kerül előtérbe? Sok a kérdés, ezért rengeteg különböző válasz létezik. Vannak például olyanok, akik sem fiúként, sem lányként nem azonosítják magukat, mert nem tudnak (és nem is akarnak) megfelelni a feléjük támasztott elvárásoknak. Őket összefoglaló néven genderqueereknek (ejtsd: dzsenderkvír) nevezzük.

A harmadik és legfontosabb dolog viszont nagyon egyszerű: a nemi identitás (mint minden identitás) elsősorban egy érzés. Végeredményben azt mutatja meg, hogy ki hogyan tudja magát a legjobban elhelyezni a világban. Az érzéseket sok minden befolyásolhatja, de az biztos, hogy akkor is léteznek, ha nem tűnnek logikusnak, vagy egyenesen furcsák és szokatlanok mások számára. És ami még fontosabb: tiszteletet és elfogadást érdemelnek mindenkitől. Ez pedig különösen igaz a nemi identitásra, hiszen ez az egyik legalapvetőbb és az embert leginkább meghatározó érzés.

Bauer Flóra

Kiemelt kép innen