Gyereknevelés

A gyerekünket enni is tanítjuk – Hogyan kerüljük el az elhízást?

A gyermekkori elhízás egy összetett kérdéskör. Ismerd meg a legfontosabb elemeit, hogy az evéssel is egészségre nevelhesd a gyermekedet!

A gyermekkori elhízás – amelynek gyakorisági csúcsa 7‒12 éves kor között van ‒ többféle okra vezethető vissza.

A szülők étkezési szokásai: tanulás és minta

Ezek egyike a csecsemő túletetése, amely során hibás tanulási folyamat alakul ki. Nem könnyű értelmezni a csecsemők jelzéseit, amelyek a szükségleteik kielégítésére vonatkoznak – az anyák többsége mégis jól reagál. Előfordul azonban, hogy az anyaszereptől való félelem azt eredményezi, hogy az anya nem megfelelően válaszol a gyerek nyugtalanságjelzéseire, és ételt ad akkor is, ha a baba éppen fél vagy unatkozik. Az érzelmek később összekapcsolódnak az evéssel, és felnőttként is enni fog a nehéz érzelmi helyzetekben. Ugyancsak oka lehet a téves jelzésértelmezésnek, ha a gondozó (akár az anya, akár az apa, de ne feledkezzünk meg a nagyszülőkről sem!) nincs tisztában a saját igényeivel a táplálkozás terén, illetve ő maga is gyakran nyugtatja vagy jutalmazza magát étellel. Ezért a gyermekkori elhízás legfontosabb védőfaktora az, ha a leendő szülők még azelőtt rendezik saját evési szokásaikat, hogy gyerekük születne.

Hitelesség – az étkezésben is

A gyermekkori testsúly szempontjából nagyon fontosak a szülői étkezési, testedzési, stresszkezelési és érzelemkifejezési minták. Kutatási adatok szerint ha az egyik szülő elhízott, akkor a gyerek esélye az elhízásra 40%, ha mindkét szülő súlyfelesleggel küzd, akkor a gyermekkori elhízás esélye már 80%. Ugyanakkor a normál testsúlyú szülők gyerekeinél mindössze 7%-ban találtak túlsúlyproblémákat. Ez az adat több tényezőre hívja fel a figyelmet: a gyerekek táplálkozási és mozgási szokásai tág határok között módosíthatók. A szülőktől mentalitást és attitűdöt (viszonyulást) vesznek át, amely megalapozhatja az egészséges életmódhoz való hozzáállásukat. Ezért is fontos nagyon, hogy szülőként hitelesek legyünk – és ez természetesen nem csak a táplálkozásra és az életmódunkra, életvitelünkre igaz. Sokan okolják a reklámokat a gyerekek egészségtelen táplálkozási preferenciáinak kialakulásában, amelyeknek valóban van formáló szerepe, de ne feledkezzünk meg saját lehetőségeinkről a gyerekek táplálkozási és aktivitási szükségleteinek kialakításában.

Diéta, fogyókúra és társai gyerekkorban

Amikor egy felnőtt elkezd diétázni, akkor az első változtatás, amit megtesz, hogy csökkenti a bevitt szénhidrátok mennyiségét. A szénhidrátkorlátozással a gyerekeknél azonban óvatosan kell bánni, őket nem lehet drasztikus fogyókúrára fogni, kivéve azokat, akik alvási apnoéban (légzés kimaradás) vagy más egyéb, a túlsúllyal járó súlyos betegségben szenvednek. Amíg növésben van a ducibb gyerek, a negyedét vagy felét hízhatja annak, amennyit nő. Vagyis ha négy centit nő, akkor két kilogrammot hízhat, így egész egyszerűen a növéssel tűnik el a súlytöbblet. Ha ettől többet vagy gyorsabb ütemben hízik, akkor ne reménykedjen a szülő abban, hogy „majd kinövi” a túlsúlyt a gyerek. Ez figyelemfelhívó jele lehet annak is, hogy a gyerek táplálkozása, életvitele nem megfelelő.

Az étel mellett az ital is fontos

Nem mindig az ételekkel, hanem gyakran a napi rendszerességgel fogyasztott italokkal van a baj. A napi szintű kakaóztatás, a gyümölcslevek, a cukrozott vagy mézzel édesített gyümölcsteák, a joghurtitalok (főleg ha utóbbiakat víz helyett issza a család vagy a gyerek) ugyancsak több kiló súlyfeleslegért tehetők felelőssé, és a felnőttkori elhízás felé vezető út mérföldkövei lehetnek.

Az elhízott gyerekeknél – hiába adják le később felesleges kilóikat – megmarad az elhízással kéz a kézben járó betegségekre (epehólyag-problémák, szív- és érrendszeri, daganatos betegségek, magas vérnyomás, diabétesz) való hajlam.

Gyermekkori elhízás és elszigetelődés 

A gyerektársadalom meglehetősen kritikus a súlyfelesleggel küzdő kortársakkal szemben. Pszichológiai szempontból a gyermekkori elhízás legnagyobb hátránya az, hogy a túlsúlyos gyerekek gyakran kerülnek a közösségek perifériájára, és egyre inkább visszahúzódnak a társas kapcsolatoktól. Ez pedig azzal a következménnyel jár, hogy gátlásosak lesznek, és a szociális ügyességük (pl. hogy hogyan kell viselkedni társaságban) elmarad a többiekétől. Ezért nagyon fontos, hogy a gyerekek testsúlyának rendezésével egyidejűleg társas készségeik fejlődésére is figyeljünk. Így jelentősen csökken a visszahízás esélye is.

Dr. Lukács Liza, szakpszichológus
Az evészavarokról bővebben a mashogy.hu oldalon olvashatsz.

Kiemelt kép innen