Gyereknevelés

„Hívtad már apukádat?” – Kapcsolattartás szülőkkel a járvány alatt

Karanténban a kapcsolattartás is nehezebb, ha a szülők külön élnek. Így látja ezt egy kamasz.

Otthon a család, együtt társasjátékozik mindenki a nappaliban: anya, apa, gyerekek – tipikus szerda délutáni családi jelenetnek tűnhet a kijárási korlátozás és a koronavírus idején. De mi van az elvált szülők gyerekeivel?

Ez az időszak mindenki számára nehéz, szinte mindenki a családjával van „összezárva”, és mindannyian a családtagjainkra számítunk most leginkább. De sajnos sok gyerek családja inkább bonyolult, mint ideális, ami ebben a nehéz helyzetben még több kellemetlenséget, nehézséget jelenthet.

Van olyan barátnőm, aki hetente ide-oda költözik a szülei között, amint elege lesz az együttlétből az egyikükkel. Máshol a szülő karanténba kerülhet, emiatt nem tudnak találkozni, de van, ahol csak úgy elfelejtődnek az apás hétvégék (vagy épp anyásak), most hogy a csapból is az folyik, hogy maradjunk otthon.

Mi van, ha a szülők külön-külön kerülnek karanténba?

Pedig elméletben minden mehetne tovább ugyanúgy, ahogy megszoktuk. A kijárási korlátozásról szóló március 27-i kormányrendelet kimondja, hogy a szülői jogokat és kötelezettségeket el lehet és el is kell látni. Vagyis az a szülő, aki esetleg nem él együtt a gyerekeivel, ugyanúgy látogathatja őket, mint eddig, amennyiben ezt meg tudják oldani.

Viszont ennek ellenére alapvető, hogy a találkozás biztonságos maradjon. Fontos, hogy ilyenkor a szülőknek és a gyereknek közösen kell megbeszélnie, hogy mi az, ami belefér egy-egy alkalommal, és milyen keretek között történjen a látogatás.

Jó példa erre az utazás, a közlekedés: aki eddig tömegközlekedéssel utazott, most inkább kocsival hozzák-vigyék a szülők, hiszen mindkét fél ugyanúgy felelősséggel és figyelemmel tartozik egymásnak.

Kapcsolattartás a képernyőn keresztül…

Persze a távolságtartás sokban nehezítheti a távol élő szülő kapcsolattartását a gyerekével: nem ugyanolyan a képernyőn keresztül együtt töltött idő, nincs miről beszélni, nem nagyon történik semmi, vagy annyira leterheli a gyereket az iskola, hogy idő sem lenne rá…

Ekkor talán az a legjobb, ha mégis megpróbál a szülő és a gyerek valamilyen közös programot kitalálni, ami vicces, és jól is érzik magukat közben. Ilyen például a közös főzés, egymás lerajzolása videochatelés közben, vagy régi képek és vicces gyerekkori sztorik mesélése egymásról. De jó elfoglaltság lehet az is, ha együtt próbálnak meg zenélni.

Most, hogy ténylegesen alig érintkezünk más emberekkel, nagyon fontos, hogy mégis legyenek jó pillanatok egy unalmas napban, amelyek feldobnak. Miért ne tartanák a kapcsolatot az elvált szülők gyerekei a távol élő szülővel ugyanúgy, mint a barátaival? Csak azért, mert most ritkábban van alkalom találkozni, még nem kell lemondaniuk egymás társaságáról.

Kerék Rebeka (17 éves)

Kiemelt kép innen.