Az Országgyűlés nemrég úgy módosította az anyakönyvi törvényt, hogy létrehozta az eddigi „nem” helyett a „születési nem” fogalmát, amely utólag nem változtatható meg. Az indoklás szerint a nem meghatározása biológiai alapokon nyugszik, az orvos az elsődleges nemi jelleg, illetve a kromoszóma alapján tudja azt megállapítani. Mivel pedig a biológiai nem teljes megváltoztatása nem lehetséges, így annak a jogi módosítására az anyakönyvi nyilvántartásban se legyen (utólag) lehetőség.
A módosítás erőteljes tiltakozást váltott ki, a transz emberek és a védelmükre létrejött szervezetek úgy látják ugyanis, hogy a módosítás jogsértő, mivel ellehetetleníti a nem megváltoztatását. A transz felnőttek mellett érdemes szólni a transz gyerekekről is, akikre szintén hatással van a szabályozás.
A nemi identitás és az önmeghatározás egyéb esetei
A vita és a tiltakozás mögött álló alapjogi szempontok jobb megértéséhez érdemes néhány fontos fogalom meghatározásával kezdeni. A gyakran szóba kerülő nemi identitás fogalma alatt azt értjük, hogy az illető születési nemétől függetlenül melyik nemhez tartozik. A nemi identitás tehát a szexuális orientációtól független kategória, ezért – bár nem helytelen – némileg megtévesztő lehet a transzszexuális megnevezés.
A nemi identitás más identitáselemekhez, így például a nemzeti vagy nemzetiségi identitáshoz, akár a vallásos hithez, világnézethez hasonlóan a személyiség lényeges, emellett tipikusan tartós, azonban nem megváltoztathatatlan vonása. Kivételes dolog, hogy valakinek külső vagy belső kényszer, trauma vagy más, akár pozitív életesemény alapján változik az identitása (pl. megtér, vagy elhagyja a vallását), de korántsem példátlan, sőt előfordulhat az is, hogy valakinek kettős, egymást nem kizáró identitása lesz, például egy emigráns egyszerre érzi magát magyarnak és amerikainak.
Ha a nemi identitás nem azonos a külsővel: a transzneműség
Néhány ember nemi identitása nem egyezik meg a külsejével, a nem külső jegyeivel, őket nevezzük transznemű (a továbbiakban: transz) embereknek. A transzneműség identitás, amely arra utal, hogy az illető nemileg hová tartozónak tartja magát. Vannak olyan transz emberek, akik a nemi identitásukhoz kívánják igazítani a testi jegyeiket, ők – ha erre lehetőségük van – nemi megerősítő beavatkozásokban vesznek részt. A „nemi átalakító műtét” elnevezést gyakrabban lehet ennek kapcsán hallani, de ez a kifejezés nem adja vissza pontosan a beavatkozás funkcióját, hiszen a meglévő nemi identitás a meghatározó.
Érdemes azt is megjegyezni, hogy vannak olyan transznemű emberek is, akik egyáltalán nem kívánnak nemi megerősítő beavatkozásban részesülni, vagy arra egészségügyi, illetve más okból eleve nincs is lehetőségük. Értelemszerűen ilyen beavatkozásra nem is kötelezhető senki. A jogi értelemben vett nem alapjának tehát ez utóbbi csoport esetében is a saját önazonosságukat, identitáson alapuló döntésüket tekintjük, függetlenül a külső, testi jegyeiktől.
Az emberi méltóság joga mindig érvényes
Az európai emberi jogi gyakorlatot áttekintve a nemváltoztatás jogi elismerése, az ehhez kapcsolódó névváltoztatás az emberi méltósághoz való jogból vezethető le. Az ember nemét (így a nevét) ugyan születésekor a külső nemi jelleg alapján állapítják meg, de a nem a későbbiekben semmiképpen sem korlátozódik pusztán az elsődleges és másodlagos nemi jellegekre, mert azt az ember saját nemfelfogása is meghatározza.
A nem tehát változhat, egy belátási képességgel rendelkező nagykorú személy esetén pedig egy ilyen személyes döntés bármilyen állami korlátozása erős igazolást kíván. Ha ugyanis a saját nemfelfogás eltér a külső nemi jellemzőktől, az emberi méltóság joga megköveteli, hogy a transz ember rendelkezhessen fizikai és pszichikai felépítése összhangba hozásáról, ennek jogi következményeit illetően is.
Miért fontos beszélni a transz emberek jogairól és helyzetéről?
A transz emberek még Európában is különösen sérülékeny, igen kiszolgáltatott csoportot alkotnak. Az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének jelentése szerint számos hátrányos megkülönböztetés, erőszak és zaklatás jellemzi a mindennapjaikat. E negatív tapasztalatok állandó félelemérzetet szülnek, arra ösztönöznek, hogy kerüljenek bizonyos helyeket, rejtsék el vagy leplezzék valódi nemi identitásukat. A félelem és a tudatlanság, a toleranciahiány, a megkülönböztetés és az erőszak ördögi körét teremtheti meg.
Andrea vagy András
Mindezeknek a módosítással megszüntetett nem- és névváltoztatási eljárás szempontjából is jelentősége van. Az eljárásban ugyanis a nem jogi jellegű elismeréséről (a megváltoztatásáról), valamint ezzel összefüggésben a születési névnek (a keresztnévnek) az elismert (megváltoztatott) nemnek megfelelő adminisztratív megváltoztatásáról van szó. Például Andrásról Andreára vagy fordítva. A nem- és névváltoztatás nem zárja ki, de nem is feltételezi a nemi megerősítő beavatkozást. A két kérdést célszerű kettéválasztani: a nem- és névváltoztatás, az identitáson alapuló nem jogi elismerése kimondottan alapjogi kérdés, nem egészségügyi természetű. Mindez a szabályozásban is megjelenhet: a nemi megerősítő beavatkozásoknál, például műtéteknél a visszafordíthatóság kérdéses lehet, de a jogi-adminisztratív (anyakönyvi) eljárás esetén – ha a nemi identitás kivételesen mégis megváltozna – ez viszonylag egyszerűen megoldható lehet.
A névváltoztatás útvesztője
A törvénymódosítás elfogadása előtt Magyarországon a nem jogi elismerése és az ezzel kapcsolatos névváltoztatás a „tűrt” kategóriába tartozott, azaz elvileg lehetséges volt a transznemű emberek névváltoztatása.. A probléma azonban az volt – ahogyan arra több ombudsmani jelentés rámutatott –, hogy az eljárásra nem volt semmilyen kötelező jogi szabályozás. A nem jogi megváltoztatása és az ehhez kapcsolódó névváltoztatás sajátos anyakönyvi eljárás volt, amelynek előfeltétele a „transzszexualizmus diagnózisát” alátámasztó orvosi szakvélemény. Mondhatjuk, hogy ez egy köztes, félutas megoldás, a transzidentitás részben szakkérdés, részben döntés. Nem valósult meg teljes mértékben a méltóságon alapuló döntés, de egy formális engedélyezési eljárást követően – néha hosszabb várakozási idő után – meg lehetett a nevet és a nemet változtatni.
Mi a helyzet a 18 év alattiakkal?
Nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy a nemi identitás és a születési nem közötti belső konfliktus tipikusan nem a nagykorúság elérésével, hanem jóval korábban, már gyerekkorban kezdődik. A gyerekeket pedig ugyanúgy megilleti az emberi méltósághoz való jog, mint egy felnőttet. Kérdés, hogy bármilyen módon, illetve feltétel mellett kaphatnának-e lehetőséget a nem és a név megváltoztatására 18 éves kor alatt.
A módosítás nem sokat változtatott a helyzeten: a korábbi „gyakorlat” – szabályozás nélkül is – automatikusan elutasította a 18 év alattiak kérelmét. Nem volt nyílt, formális alsó életkori határ a nem- és névváltoztatás kezdeményezésére, figyelembe véve, hogy itt nem a nemi megerősítő orvosi beavatkozás, hanem az anyakönyvi eljárás a kérelem tárgya. A módosítással immár 18 év alatt (sincs) lehetőség a nem és a név megváltoztatására.
A gyerekek nem kis felnőttek, a gyermeki jogoknak róluk kéne szólni
A nagykorú transz emberekhez képest a gyerekek esetében elfogadhatóbb egy erőteljesebb korlátozás, ugyanis a gyerekek jogainak védelmében más feltételek meghatározására is szükség lehet. A korlátozásnak a célhoz, a konkrét veszélyekhez (például a műtéti vagy terápiás rizikóhoz) és az említett visszafordíthatóság kérdéséhez kell igazodniuk. A jelentős személyes döntésekre, így az egészségügyi ellátás visszautasítására már érettnek tartott, 16 és 18 év közötti gyerekeknek a döntési lehetőségeikből való automatikus kizárásának is vannak alternatívái. Egy igazolható alsó életkori határ mellett az a cél, hogy olyan feltételeket határozzanak meg a nem- és névváltoztatási kérelem elbírálásánál, amelyek segítségével a gyermek tájékozottabb, megfontoltabb lehet, és könnyebben dönthessen.
Fontos még, hogy a reális várakozási idő előírása, amely azt biztosítja, hogy a nem- és névváltoztatási eljárás elindítására ne kerüljön sor hirtelen „felindulásból” (ez a jogi státusváltozás persze ilyenkor is visszafordítható). A korábbi magyar félutas megoldást gyerekek esetében pedig akár garanciális jelentőségűnek is nevezhetjük: a szakorvosi szakvélemény léte, megkövetelése ugyanis pont azt biztosítja, hogy szó se lehessen „komolytalan” kérésről.
A jognak válaszolni kell az élet adta kihívásokra?
Jellemző tapasztalat, hogy a megbélyegzés, a kiközösítés számos esetben már gyerekkorban elkezdődik. A transz gyerekeknek a jog által is méltányolható érdeke fűződhet a mielőbbi változtatáshoz. Egy előremutató szabályozás biztosíthatná, hogy például az egyetemre vagy a leendő munkahelyükre már a valódi, általuk megélt nemi identitásuk szerinti új névvel jelentkezhessenek, így illeszkedjenek be új szociális közegükbe.
Ausztriában, Németországban, Máltán, Írországban, Svédországban meghatározott feltételek mellett a nem- és névváltoztatási eljárás már 18 éves kor alatt is hozzáférhető. Eközben hazánkban a módosítás után a jog a felnőtteket sem tartja kellően nagykorúnak, mivel a transz embereknek még 18 év felett sem lehet majd a nemük és a nevük megváltoztatását kérni. Nagy kérdés, hogy az új szabály ezzel mit üzen a transz gyerekeknek és úgy általában a gyerekeknek.
A cikk szerzője alapjogász
Kiemelt kép innen.
