Az ovis szerelem ugyanúgy jelenthet életre szóló emléket, mint a későbbi kapcsolatok. És éppúgy komolyan kell venni, mint bármi mást a gyerek életében.
„Papp Helga vagyok, 34 éves hajadon. Bezzeg az óvodában tartós párkapcsolatban éltem. Igen kérem, nem kell ezen mosolyogni. A hosszára pontosan már nem emlékszem, de az biztos, hogy az ebben a kategóriában átlagos néhány hétnél jóval tovább, talán több tanéven keresztül is eltartott. Mindenki tudta, hogy mi egy pár vagyunk. Ez azonban nem abban merült ki, hogy sülve-főve együtt voltunk. Viszont reggel érkezéskor és délután távozáskor fontos volt egymás köszöntése egy ártatlan puszival. Az evések alkalmával pedig mindig egy asztalnál ültünk, ráadásul négyesben, együtt, egy baráti párral. Főleg a fiúk voltak barátok… És már akkor felnőtt módra idegesített, ahogy az ételre várva a fiúk nyáltól fröcsögve utánozták a hülye autók berregő hangját, miközben nekem az volt a legnagyobb gondom, hogy mikor mehetek már vissza a fodrászsarokba játszani.
Szinte öreg házasok voltunk…
6 évesen. A szüleink természetesen ismerték egymást, és tudtak a kapcsolatról. Sőt, néha át is mentünk az én lovagomékhoz ovi után. Szerencsére a felnőttek soha nem cukkoltak, tiszteletben tartották érzelmeink komolyságát. Aztán az iskolakezdés vetett véget a románcnak. Külön osztályba kerültünk, és onnantól már nem is köszöntünk egymásnak.
De amíg tartott, nagyon szép volt, és a mai napig, 30 év után is kellemes emlék. Ártatlan szerelem volt ez, amely nélkülözött mindenféle testiséget. Még csak meg sem mutattuk egymásnak, amink van, mert nem ez volt a lényeg. Csak jó volt tartozni valakihez az oviban is. Élveztük, hogy valakihez megyünk, és valakitől elbúcsúzunk.”
A szerelem is tanulható
Ezek az ovis korú szerelmek, amik néha akár párhuzamosan több szálon is futnak, a későbbi párkapcsolatok tanulópályái. Itt kezdjük el kibontakoztatni a hozott mintákból tanultakat. Próbálgatjuk a szerepeinket, feszegetjük a határainkat, teszteljük az eszközeinket. Remek gyakorlatot lehet szerezni boldog párkapcsolatból, csalódásokból, sőt, akár szakításokból is, vagy meg lehet tanulni, hogyan őrizzük meg vagy építsük újjá önbizalmunkat, és hogyan kezeljük a viszonzatlan szerelmet.
Az pedig, hogy a vonzalom tárgya egy kedves és csinos csoporttárs, az óvó néni vagy éppen a saját szülő, talán mindegy is. Ezek a maguk nemében tiszta és nemes érzelmek, amik teljesen ártalmatlanok. Ennek ellenére nagyon fontos, hogy a felnőttek komolyan vegyék őket, hiszen a gyermeki világban ezek ugyanolyan jelentősek, mint felnőttként akár egy házasság. Lehet, hogy nem tartanak olyan sokáig, bár némelyik hossza talán vetekszik egy-egy rövid házasságéval. Általában nincs bennük testiség, de ha van, akkor is csak felfedező jelleggel.
Papp Helga
Kiemelt kép innen
