A pénz kérdése többször is előkerülhet a nevelés során, de a kamaszkor beköszöntével megkerülhetetlenné válik, hogy végiggondoljunk néhány dolgot. Kell-e zsebpénzt adni a gyereknek? Ha igen, mennyit? Mikortól? Bele lehet szólni, hogy mire költheti? Persze a kamaszokat ugyanúgy foglalkoztatja a zsebpénz, de talán kicsit leegyszerűsített formában – leginkább az a része fontos, hogy legyen, esetleg hogy még több legyen.
Az egyik legkézenfekvőbb módszer, ha simán kiemel a szülő pénztárcájából valamennyit (talán nincs is olyan gyerek, aki ezt ne tette volna meg), esetleg elfelejti odaadni a visszajárót, vagy épp lenyúlja a konyhapulton vagy a nadrágzsebben maradt aprót. De ennél persze vannak leleményesebb technikák is: el lehet kérni külön-külön mindkét szülőtől az ebédpénzt, vagy lehet kunyerálni a nagymamától. És persze a nyári munka vagy más fizetett diákmunka is kiegészítheti a zsebpénzt.
Jobban járunk, ha pénz helyett példát adunk
Szülőként a mi felelősségünk, hogy milyen pénzügyi kultúrája lesz a gyerekünknek. Azzal, ahogy magunk is bánunk a bevételeinkkel, mintát is adunk – mint minden nevelési területen, itt is érvényes, hogy a példaadással tanítunk, amikor valamit tudatosan csinálunk, a legtöbb információt a saját magatartásunkkal és mintáinkkal adjuk át.
Nem kell ahhoz direkt tanítani egy gyereket, hogy mégis tanuljon valamit: mire a kamaszkorba ér, őt is foglalkoztatja a pénz, és valószínűleg jobban megfigyeli, hogyan bánnak a szülei a jövedelmükkel. Azt is látja maga körül, hogy hogyan lehet gazdálkodni a bevétellel, hogyan lehet és kell beosztani, milyen döntéseket hoznak a szülei, ha kifutnak a pénzből, vagy mi van akkor, ha minden hónap végére elfogy…
A pénz jóval több, mint vásárlóeszköz, a rajta megvehető dolgok – főleg kamaszkorban – a kortársak elfogadásának, a közösséghez tartozás érzésének, a „menőség” elérésének is fontos eszköze. Amikor arról vitázunk a gyerekünkkel, hogy miért nem kell feltétlenül megvennie egy drága biciklit tél közepén, vagy arról próbáljuk meggyőzni a partnerünket, hogy hogyan lehetne jobban beosztani a fizetését, tulajdonképpen nem is a pénzről beszélünk.
A pénz és ami mögötte van
A pénz önmagában nem boldogít, de a megvásárolt tárgyak ideig-óráig okozhatnak örömet. A pénz a szimbolikus értéke miatt hozzájárulhat az ember önértékelésének, önbecsülésének növekedéséhez, akár a magabiztosság fokmérője is lehet. Persze ez az állapot nagyon sérülékeny: aki csak a pénz révén érzi magát „valakinek”, az kiszolgáltatottá is válhat, akár gyerek, akár felnőtt.
Ha pénzköltésről van szó, sokszor inkább a szívünkre hallgatunk, mint az eszünkre. Ha tudom, hogy a havi jövedelmemhez képest nem engedhetek meg valamit magamnak – legyen az egy régóta vágyott, amúgy hasznos dolog, például egy bőrcsizma –, mégis megveszem, mert nem tudok ellenállni a kísértésnek, az valójában nem a felelős (ez esetben felelőtlen) pénzkezelésről szól. Érdemes egy sor kérdést tisztázni magunkban, hogy megértsük, mi is áll valójában egy ilyen elhamarkodott vásárlás mögött: Boldogabb leszek, ha megveszem? Nagyobb lesz az önbizalmam, magabiztosabb leszek a vásárlástól? Fontos, hogy mások mit gondolnak rólam? Hasonlítani akarok másokra, akiknek szintén van ilyen csizmája? Vagy bűntudatom lesz, és elő sem merem venni, mert tudom, hogy nem kellett volna? És mindezzel együtt lehet, hogy mégsem érdekel?
Azért is jó végiggondoni, vajon mi alapján döntünk egy-egy pénzügyi kiadással kapcsolatban, mert fontos, hogy tisztában legyünk a szükségleteinkkel, a vágyainkkal, a lehetőségeinkkel, hogy ezek alapján tudatosabban hozhassunk anyagi döntéseket.
A kamaszok kevésbé érzékelik a veszélyt, hajlamosak a kockázatosabb magatartásra, és ez a pénzzel kapcsolatos döntéseikre is igaz. Nagy jelentősége van annak, hogy a szülő hogyan reagál, ha meggondolatlanul használják fel a zsebpénzüket: megbünteti, megtorolja, meghallgatja, megérti, vagy figyelmen kívül hagyja? Ráadásul ha több különböző korú és karakterű gyerek él a családban, valószínűleg a pénzhez való hozzáállásuk is más és más lesz. De a szülő pénzügyi tudatossága nagyban segítheti a gyereket abban, hogy maga is megtanuljon gazdálkodni.
A fiatalok többet tudnak, mint az idősebbek?
A kilencvenes évek közepén, a kétezres évek elején született gyerekek, azaz a Z generációs, 10 és 24 év közötti fiatalokról azt mutatják a kutatások, hogy sokkal tudatosabb pénzfelhasználók, mint a korábban születettek, például a szüleik nemzedéke vagy éppen az Y generáció.
Ez a korosztály szereti költeni a pénzt (becslések szerint 44 milliárd dollárt, azaz 13 400 milliárd forintot tapsolnak el egy évben világszerte), de arra is törekszik, hogy legyen bankszámlája és megtakarítása. Ehhez képest a hetvenes évek végén és a nyolcvanas években született millenniumi vagy Y generáció alapvetően úgy rendezte be az életét, hogy sokáig otthon lakik, majd hiteleket vesz fel, és nem törődik a megtakarítással. Ezt a pénzügyi gondolkodást úgy haladta meg a Z generáció, hogy fontosnak tartja a gazdasági önállóságot, és az anyagi helyzetével kapcsolatos tervezést.
A mai tizenévesek, a korai huszonévesek anyagi biztonságra törekednek, a vásárlásaiknál árérzékenyek, és például képesek elhalasztani kisebb kiadásokat a nagyobb vásárlások vagy beruházások érdekében. A kutatások azt is kimutatták, hogy a Z generáció, ha autót szeretne (optimális esetben elektromosat), előre megtervezi, hogy miről kell ahhoz lemondania – például egy-egy új cipőről vagy telefonról – , hogy megvásárolhassa.
Ez a generáció már a high-tech világba született, ezért sokkal gyorsabban reagálnak, és magától értetődő számukra, hogy a pénzügyi döntéseik előtt az interneten alaposabban utánanézzenek az információknak, és rákeressenek a lehetőségekre.
X, Y, Z: lehet, hogy nem is egymás után következnek?
A Z generációs kutatások nemcsak a pénzügyi gondolkodásmód vizsgálatára terjedtek ki, de a korosztály viselkedésének elemzésére is. Azt találták, hogy a mostani kamaszok számára a pénzkereset és a sikeres karrier fontosabb, mint a házasság vagy a szoros baráti kapcsolatok kialakítása és ápolása. Vagyis ez egy énközpontú generáció, amelynek tagjai szíveseben definiálják magukat a munkájukon keresztül, lényegesebb számukra, hogy milyen hivatást választanak, mi érdekli őket, mint az, hogy kikkel veszik körül magukat, kik a barátaik, milyenek a kapcsolataik.
Sokkal önállóbb ez a korosztály, mint az idősebbek. Jól akarnak élni, ehhez pedig igyekeznek megteremteni a saját lehetőségeiket. Az is szempont a szakmaválasztáskor, hogy híresek legyenek, vagy legalábbis ismertek a saját szakterületükön.
Az idősebb, Y vagy X generáció számára ez akár ijesztően is hangozhat, de úgy is felfogható, hogy megszületett az a generáció, amelynek tagjai önállóbbak, jobban képviselik önmagukat és a saját döntéseiket, képesek kézben tartani az életüket – és ez még akkor is így van, ha a mi gyerekünkön nem ezt látjuk…
Tehát mi legyen a zsebpénzzel?
Először is: mindenképpen legyünk türelmesek és megértőek a gyerek pénzügyi döntéseivel kapcsolatban. Mielőtt ítélkeznénk, inkább kérdezzünk, próbáljuk megérteni a szempontjait, mit miért csinált. A beszélgetés – mint mindig – most is célravezető. Fontos, hogy a lefektetett közös szabályokat betartsuk: ha a zsebpénzről úgy állapodtunk meg, hogy az a gyerek saját pénze, akkor óvakodjunk attól, hogy beleszóljunk a döntéseibe, bár ettől még beszélgetni, érdeklődni lehet (és kell is).
A beszélgetés része lehet, hogy felidézzük a saját, pénzzel kapcsolatos emlékeinket, őszintén szembenézünk a pénzügyi kultúránkkal, korábbi jó vagy rossz döntéseinkkel. Mutassuk meg a gyerekünknek, hogy lehet tudatosan is formálni a pénzügyeinket. El kell fogadnunk, hogy nem vagyunk tökéletesek, hibázhatunk, de ha felismerjük az elkövetett hibákat, legközelebb talán már nem követjük el őket. A kamaszok pénzügyi tudatossága is annak elfogadásával kezdődik, hogy tévedhetünk, és a hibáinkból okulva képesek lehetünk megfontoltakká válni.
dr. Gyurkó Szilvia gyermekjogi szakértő
Készült a WMN cikke alapján.
Kiemelt kép innen.
