Az evészavarok jellemző testi tünetekkel járnak, pedig a háttérben a lélek megbetegedése áll.
Evészavarok két fő típusa
Az evészavaroknak két fő típusuk van: az anorexia (kóros soványság) és a bulimia (kóros falánkság). A pszichiátria mindkettőt a nervosa, vagyis ideges, idegi jelzővel illeti, ami arra utal, ezek a betegségek alapvetően lelki okokra vezethetők vissza, így kezelésük is pszichológiai, pszichiátriai ellátást igényel. Mindkettő kezdődhet egy ártatlannak tűnő fogyókúrával, amit egy kövér vagy magát annak tartó ember kezd el azért, hogy lefogyjon. Csakhogy a folyamatot egyesek nem képesek kontrollálni, és akkor sem képesek abbahagyni az állandó evés- és súlyellenőrzést, amikor már elérték az eredendően kitűzött célt.
Az amerikai betegségleltár legfrissebb, 2013-ban megjelent kötete már a túlevéses zavart is a pszichiátriai kórképek között említi.
Milyen tényezők állhatnak az evészavarok kialakulása mögött?
Napjainkig az evészavarok hátterében nem találtak csak egyetlen okot. Számos olyan tényező létezik, amelynek együttes előfordulása esetén nagy valószínűséggel kialakul az evési viselkedés zavara. A leggyakrabban előforduló magatartás, amely evészavarhoz (anorexiához vagy bulimiához) vezet, a diétázás. Persze csak abban az esetben igaz ez, ha a fogyókúrázó személy már rendelkezik azokkal a pszichés háttértényezőkkel (pl. önértékelési zavar, kényszeres viselkedésre való hajlam, tökéletességre törekvés, érzelemkifejezési nehézségek stb.), amelyek ugyanúgy jellegzetességei ezeknek a betegségeknek, mint a látványos lesoványodás vagy a kompenzáló viselkedésformák (önhánytatás, hashajtó- és vízhajtóhasználat, túlzásba vitt testedzés).
Az evészavaroknál hajlamosító, kiváltó és betegségfenntartó tényezőkkel egyaránt számolni kell, amelyek mind lehetnek biológiai, pszichológiai és szociokulturális eredetűek. Ahhoz, hogy tartós gyógyulást érjünk el, minden területen változásnak kell bekövetkeznie a beteg életében.
Hajlamosító, kiváltó és fenntartó tényezők az evészavarokban
Gyakran találkozom azzal, hogy az evészavarral küzdő személy összekeveri a kiváltó tényezőt a betegség okával. Ez könnyen oda vezethet, hogy évekig rágódik egy-egy eseményen, amelynek nagyobb jelentőséget tulajdonít, mint amekkorával az valójában bír. Az evési problémákban az okok háromféle kategóriája van jelen, amelyek ráadásul még kombinálódhatnak is egymással.
Hajlamosító tényezők
A hajlamosító tényezők általában mélyen a gyermekkorig nyúlnak vissza. Ezen belül is vannak egyéni, családi és kulturális jellegűek. Egyéni például a testalkat, a kommunikációs készség, a mozgáskészség, a világra való nyitottság vagy az attól való elzárkózás. A családi minták az evésben, a konfliktuskezelésben, az emberi kapcsolatokban szintén alapvetően meghatározóak. Kulturális szempontból az adott kor vagy társadalom szépségideálja, a fogyasztási szokások, az önérvényesítés hangsúlyozása vagy tiltása is lényeges lehet.
Ha mindezek a hajlamosító tényezők együttesen olyan személyiséget alakítanak ki, akinek nagyon fontos a tökéletesség, a másoknak való megfelelés, a viták és a negatív érzelmek kifejezésének kerülése, akinek gyenge az önismerete, és önértékelése fő horgonypontja a külső megjelenés, azon belül is a testsúly lesz, annál egyetlen esemény is elindíthatja az evési probléma tüneteinek megjelenését.
Kiváltó tényezők
Tipikus kiváltó tényező anorexiában az első sikeres diéta, a szexuális bántalmazás, bulimiában a várandósság, a vetélés, az abortusz, a párkapcsolat megszakadása, az elköltözés a szülőktől, túlevéses zavarban a párkapcsolati problémák, az elszakadásra való képtelenség, a konfliktus a nő–anya szerepek között. Ezek a legjellemzőbb példák, de ezeken kívül rengeteg esemény szolgálhat még kiváltó tényezőként. Közös jellemzőjük, hogy aktuálisan meghaladják a személy megküzdési képességeit.
Fenntartó tényezők
A fenntartó tényezőkről a legtöbben – sajnos gyakran a professzionális segítségnyújtók is – elfeledkeznek, vagy túlzottan az előző kettőre összpontosítanak a terápia során. Pedig a fenntartó tényezők nagymértékben felelősek ezen problémák krónikussá válásáért. Sokszor hallom azt, hogy „én tisztában vagyok az evészavarom okaival, mégsem tudok változtatni”. Ez két fontos dologra hívja fel a figyelmet. Az egyik, hogy az okok ismerete nem elég a gyógyuláshoz, a változáshoz. A másik, hogy a fenntartó tényezők valójában nem okok, hanem következmények, ennél fogva rendkívül makacsok és nehezen felismerhetők. Észrevétlenül jelennek meg, mélyen beágyazódnak a személy életébe, környezetébe, mindennapjaiba. Teljesen a sajátjai, mintha hozzá tartoznának, éppen ezért kevésbé jellemző, hogy összefüggésbe hozzák őket az evési problémájukkal.
(Meg)változó viselkedés
Amikor valaki már régóta küzd egy problémával, megváltoznak az emberi kapcsolatai (például sorstársakkal barátkozik, mert a többiek úgysem értik meg). Ha párkapcsolatban vagy családban él, elmaradnak a közös étkezések, mert ő bizonyos ételeket és adott napszak után már nem eszik. Ez csak először furcsa, idővel a környezet hozzászokik. Az érintett nem szervez olyan programot, amely evéssel-ivással jár együtt. Napirendjét a testedzés „napi penzumához” igazítja. Mivel a stressz jellemzően megborítja a merev étkezési rendszert, igyekszik elkerülni minden olyan helyzetet, amely kibillentheti őt a megszokott kerékvágásból. Egész napi hangulatát megalapozza, hogy előző nap mennyit evett, hogy többet vagy kevesebbet mutat a mérleg.
A fenntartó tényezők között a gondolkodás, a figyelem, az önészlelés, a testkép megváltozásán túl ott szerepelhet a párkapcsolat is.
Dr. Lukács Liza szakpszichológus
Az evészavarokról bővebben a mashogy.hu oldalon olvashatsz.
Kiemelt kép innen
