Bár tudjuk, hogy a szerelemmel alapvetően jó érzések kellene hogy járjanak, a gyerekeink, ha körbenéznek, ritkán láthatnak boldog, kiegyensúlyozott kapcsolatban élő felnőtteket – joggal gondolhatják hát, hogy teljesen természetes, ha a várva várt, nagy érzéshez fájdalmak, kétségek és a tehetetlenség érzése társul. Egy bizonyos pontig ez akár természetes is lehet – de mikortól kell közbeavatkozni? Milyen jelekre érdemes figyelni? Mit tehetünk szülőként?
A Nincs idő című könyv alapvetően egy kamaszoknak kamasznyelven, fiatalként szerethető formátumban íródott. A középiskolás Lili a naplójával osztja meg az érzéseit, a kétségeit, a mindennapok történéseit, olvasóként pedig végigkísérhetjük ezen a könnyed nyelven íródott, mégis súlyos kérdéseket feszegető úton. Soraiból idővel átsejlik ugyanis, hogy a Lili és szerelme között alakuló kapcsolat nem teljesen veszélytelen…
Amiért szülőként is érdemes foglalkoznunk ezzel a könyvvel, az éppen ez az egyes szám első személyben íródott, érzésekben és kérdésekben gazdag, személyes történet – az író ugyanis nem magyarázza meg az eseményeket, nem hivatkozik statisztikai adatokra, kutatási eredményekre, nem boncolja a bántalmazó viselkedésének mozgatórugóit. Megmutatja viszont, hogy mi történik, mi zajlik mindeközben Liliben, és felteszi azokat a kérdéseket, amiket mind feltennénk a helyében.
A szerelem fáj?
Vajon azt mutatjuk, azt tanítjuk a gyerekeinknek, hogy a szerelem nem árt? Hogy a szerelem nevében nem követünk el néha nehéz, fájdalmas tetteket? Lili lehetne a gyerekünk egyik barátja, aki ha körbenéz, elképzelhetőnek tartja, hogy a szerelemhez számos nehéz és fájdalmas érzés kapcsolódik. Amikor elkezdi magát kellemetlenül érezni a kapcsolatában, amikor megéli az első bizonytalanságokat, mindezt megosztja a naplójával, és legtöbbször meg is nyugtatja magát, hiszen az egyes lépéseket, félreértéseket legtöbbször meg tudja magyarázni, fel tudja menteni a fiút maga – és a környezete – előtt.
A szemtanú szerepe
Szerencsére azonban Lili minderről naplót vezet, így ezek az apró, külön-külön talán menthető cselekedetek, mondatok, figyelmetlenségek kirajzolnak egy olyan mintázatot, ami segít meglátni a nagyobb képet.
Lilinek szerencséje van, mert a szülei szeretik, figyelnek rá, és vannak barátai, akiknek a segítségére végig számíthat – és akik adott esetben akár helyette is lépnek. Hiába kezd el ugyanis valaki rálátni arra, hogy ami vele történik, az nincs rendben, az nem normális. A bántalmazó kapcsolat sajátosságai közül ki kell emelni, hogy
- a bántalmazó sokszor tudatosan elszigeteli áldozatát, elvágja a korábbi kapcsolataitól, támogató közegétől, és gyakran a családjával is szembefordítja az illetőt;
- közben amiatt, ahogy a másikkal bánik, amilyennek a kapcsolatukban láttatja, az áldozat legtöbbször elhiszi, hogy valóban ő tehet minderről, hogy ezt a bánásmódot érdemli;
- a bántalmazó kínosan ügyel arra, hogy a külvilág előtt ő maga tiszta és makulátlan legyen, és mivel jellemzően – még ha nem tudatosan, de – ügyesen manipulálja a környezetét, sokszor még a közeli barátok, családtagok sem értik, nem látják, mi a gond, hiszen kifelé úgy tűnik, hogy minden rendben, sőt: az áldozatot valójában elkényezteti a bántalmazója.
Mindennek nagyon komoly pszichológiája van, és a helyzet még ennél is sokkal összetettebb. Aki mélyebben megismerkedne a témával, annak ajánljuk Tisza Kata Most című könyvét. Lili naplója viszont arra alkalmas tökéletesen, hogy ha nem is akarunk tudományosan, fehér köpenyben és mikroszkóppal közelíteni a bántalmazás jelenségéhez, egy kicsit a főhős szerepébe helyezkedve megérthetjük, mennyire könnyű lehet belekerülni egy ilyen helyzetbe – és aztán mennyire nehéz kikerülni belőle.
Mit tehetek szülőként?
Lili szülei ismerik a fiút, és szívesen látják, hiszen úgy tűnik, boldoggá teszi a lányukat, és kedvesen bánik vele. Bár az iskolában egyre több lesz a bonyodalom, és a fiatalok egyre több időt töltenek az iskolaigazgató szobájához vezető folyosón büntetésre várva, ez valahogy mégsem kap elég figyelmet – illetve a figyelem, amit kap, nem mutat túl a helyzet felnőttek számára megnyugtató rendezésén.
Nem biztos persze, hogy egy mélyebb beszélgetés segített volna Lilinek jobban rálátni a saját érzéseire, ha pedig kívülről kapott volna olyan jelzést, hogy nem jó a kapcsolat, amiben van, az valószínűleg csak még inkább a fiú felé lökte volna. Hogyan ismerhetjük fel mégis, ha a gyerekünk olyan kapcsolatban van, ami árt neki, ami veszélyes lehet számára, és mit tehetünk, ha erre gyanakszunk?
A bántalmazás jelei
A mai napig sokakban él az a tévhit, hogy bántalmazásról csak ott beszélhetünk, ahol annak szabad szemmel is látható nyomai is vannak. A valóság ezzel szemben az, hogy a bántalmazás fajtái nagyon széles skálán mozognak, és nem csak veréssel vagy pofonokkal bánthatja az egyik ember a másikat.
Lili, bár magának sem ismeri be sokáig, mennyire nem jó számára a helyzet, nagyon sok jelét adta ennek, amit a könyv remekül bemutat: az iskolai ügyek; a korábbi barátoktól, kedvelt időtöltésektől való eltávolodás; az étvágytalanság; a kialvatlanság; a megnövekvő eszközhasználat; a lassan állandósuló levertség mind-mind jelzik, hogy valami nincs rendben.
Mit tehetünk?
Persze rengeteg minden mást is jelezhetnek a kamasz viselkedésének ezek a változásai, de ha olyan fiatal van a környezetünkben,
- aki nem kapott elég szeretetet otthon ahhoz, hogy tudja magáról, hogy ő igenis szerethető;
- akinek azt tanították gyerekkorában, hogy nem mondhat nemet, hogy őt meg lehet ütni, hogy rendelkezhet más a teste fölött;
- aki az otthoni légkör miatt máshol keres szeretetet és visszaigazolást;
- akinek nem nagyon van kihez fordulnia, ha bajban van;
akkor jó, ha eszünkbe jut, hogy ezek a fiatalok sokkal könnyebben válhatnak áldozattá, és nagyobb eséllyel találhatják magukat a könyvben megjelenőhöz hasonló, kiszolgáltatott helyzetekben.
Ha azt gondoljuk, hogy a mi gyerekünket ez a veszély nem fenyegeti, akkor is jó, ha tudunk vele beszélni erről a jelenségről – így nagyobb eséllyel ismeri fel már az első jeleknél, ha valaki manipulálni próbálja, illetve rendelkezni fog azzal a tudással is, hogy mit lehet tenni egy ilyen helyzetben. A könyv végén Lilinek elmondja az anyukája azt is, hogy ha vele esetleg nem szeretne beszélni minderről, akkor hová fordulhat, és együtt készítenek terveket arra, hogyan fogja megvédeni magát a jövőben. Mindezek miatt a könyv tökéletesen alkalmas lehet arra is, hogy elkezdjünk erről közösen gondolkodni és beszélni.
Nagy Viktória
Kiemelt kép innen
