Mindig hibázom… Tudnom kellett volna… Nem figyeltem eléggé… Türelmetlen voltam… Sokszor szóltam bele a veszekedésbe… Megbántottam… Rosszat tettem neki… A szülőség nehéz és sokszor érezhetted már ezeket, de hidd el, nem vagy egyedül! Az a szülő, aki kételkedik, elbizonytalanodik, megkérdőjelezi saját tetteit, szomorkodik és néha bűntudatot érez, az odafigyel a gyerekére és a kapcsolatukra. Hiszen nem csak mi neveljük a gyerekünket, ő is nevel bennünket, ebben a csiszolódásban tanuljuk újra és újra saját szülői szerepünket.
Nem könnyű eldönteni, mi az, ami még belefér az egészséges keretek közé, és mi az a helyzet, amikor már érdemes szakember segítségét kérni.
Alig kezdődik el szeptemberben az iskola, és az embernek olyan érzése van, mintha nem is lett volna nyári szünet. A gyerek hátát reggel meggörnyeszti a táska, délután pedig úgy érkezik haza, hogy még dolga van. Rohan edzésre, zenesuliba, ki tudja, még hova. Nem egyformán vannak „kisámfázva” a gyerekek, de általában azért elmondható, hogy egyre kevesebbet játszanak. És ez nem jó.