Tag

kortárs csoport

Browsing

A szülő elég ritkán van olyan helyzetben, hogy lássa, mi történik a gyerekével, amikor az közösségben van. Hogy mi történik nap közben a gyerekével, arról többnyire a gyerektől hall, vagy esetleg a szülői értekezleteken. Ha a gyerek mesél a közösségről, annak tagjairól, arról, hogy kivel mi történik, és ő maga hogy érzi magát ezekben a helyzetekben, hogyan vesz részt bennük, az azt jelenti, hogy megbízik a szülőben. Bízik egyfelől abban, hogy a szülőt érdekli, ami vele történik, másfelől abban, hogy a szülő ítélkezés nélkül be tudja fogadni, amit hall. Persze az a gyerek is bízhat a szüleiben, aki introvertáltabb alkat, nem olyan „mesélős”. A szülőnek ez esetben nehezebb dolga van, hogy kiderítse, mi is történik vele, de a gyerekét ekkor is biztosítania kell a támogatásáról, elfogadásáról.

Alig kezdődik el szeptemberben az iskola, és az embernek olyan érzése van, mintha nem is lett volna nyári szünet. A gyerek hátát reggel meggörnyeszti a táska, délután pedig úgy érkezik haza, hogy még dolga van. Rohan edzésre, zenesuliba, ki tudja, még hova. Nem egyformán vannak „kisámfázva” a gyerekek, de általában azért elmondható, hogy egyre kevesebbet játszanak. És ez nem jó.