Most jött el az ideje a szexről való beszélgetésnek a gyereked számára? Nem számít, épp mennyi idősek, a válasz: igen.
Nem jó, ha a gyerek véletlenül tanúja lesz a szülei vagy mások szexuális életének, de általában egy egyszerű mondattal meg lehet válaszolni a látottakra vonatkozó esetleges kérdést, és utána jobban vigyázni, hogy a gyerek ne tapasztalhasson olyasmit, ami nem rá tartozik. Ez vonatkozik minden más szexuális töltetű felnőtt tevékenységre is.
Az egészséges szexualitásra nevelés semmilyen módon nem választható külön a gyereknevelés egyéb kérdéseitől. Ha az a cél, hogy a gyerek elfogadja, szeresse és tisztelje a saját testét, természetesnek tekintse, hogy a teste magának és másoknak is örömet szerezhet, de tudja azt is, hogy a testéről csak ő maga dönthet, és felelős azért, amit a saját és mások testével tesz, akkor az ideális az lenne, ha a gyerek születésétől kezdve ilyen mintát láthatna maga körül.
Ha a szülők megbíznak a gyerekükben, és a gyerek is a szülőkben, akkor jó esetben tudnak róla, hogy a gyereknek már van szexuális kapcsolata. De még ekkor sem biztos, hogy a gyerek úgy érzi, hogy ezt a szüleivel kell megosztania. Ennek lehet az az oka, hogy a gyerek általában nem szívesen beszél a saját ügyeiről. Lehet, hogy a dolog természete miatt – magánügy! – nehéz szóba hozni a dolgot. Az is lehet, hogy ha rákérdezne a szülő, akkor megmondaná a gyerek, de a szülő érezheti úgy, hogy ilyesmire kínos rákérdezni – magánügy!
Az a jó a gyereknek, ha azt érzi, hogy természetes a szüleinek, hogy ő kérdez. Minden gyerek addig tekinti természetesnek a saját kíváncsiságát, amíg rá nem szólnak, amíg nem éreztetik vele azt, hogy az nem természetes. A szülők meg szoktak lepődni azon, hogy egészen kicsi gyerekek mit és milyen módon kérdeznek. Ha nagyon konkrét dolgot kérdez egy gyerek olyasmiről, amiről ő elvileg nem is tudhatna, mindig érdemes visszakérdezni, hogy miért szeretné tudni, vagy miből gondolja, hogy valami úgy van, ahogy ő kérdezi. A válasza után lehet eldönteni, hogy az első kérdésére milyen válasz a megfelelő.
Bármennyire is figyelünk, és szex előtt rendszerint ellenőrizzük, hogy alszanak-e már a gyerekek, előfordulhat, hogy mégsem aludtak még el, vagy felébrednek, mert szomjasak, WC-re kell menniük. Egy esti, éjszakai szex hevében előfordulhat, hogy nem vesszük észre, nem halljuk, hogy a gyerek egyszer csak a hálószoba ajtajában áll, és néz, talán még meg is szólal.
A nagyobb kamasz gyerek már nem a szüleitől kérdez, vagy legalábbis sokkal ritkábban kérdez a szüleitől, mint korábban. Ekkorra a magánéletének súlypontja már átbillen a kortársak közé. Ha mégis megtiszteli a szülőt a kérdéseivel, annak örülni kell, de ebben a korban is érvényes, hogy a gyerek kérdésére kell válaszolni és „nem ér” az alkalmat kihasználni arra, hogy gyorsan még mindenféléket a lelkére kössünk.
Sokan emlékszünk az iskolai felvilágosító óra borzalmaira. Levetítettek egy felvilágosító filmet annak rendje és módja szerint, de csakis azért, mert kötelező volt. Ha nem lett volna az, a legtöbb tanár valószínűleg inkább eltekintett volna tőle. Néztünk a medencében gumimatracon lebegő nő felé egymással versengve úszó férfiakat (spermiumok), szülést premier plánban, de egy szót sem beszéltünk a látottakról. Azt is nehéz volt eldönteni, hogy ki jött jobban zavarba: a biológiatanár vagy mi.
Miért is hívjuk a Yelont szexedukációnak és nem szexuális felvilágosításnak? S miért is fontos annyira ez az egész? Nézd meg a kisfilmünket!
Minden szülő azt szeretné, ha a gyereke élete nyugodt, kiegyensúlyozott lenne. Azt kívánja hogy harmonikus, boldog kapcsolatban éljen felnőttként, és a szexuális élete is olyan legyen, amilyet ő kíván magának.