Sokan érzik úgy, hogy a gyerekek állandóan a képernyőt bámulják, de azt már kevesebben tudják, hogy mit csinálnak ott, és miért. Fontos, hogy támogassuk és védjük őket, ehhez pedig figyeljünk oda rájuk: ismerjük meg, mi érdekli vagy zavarja őket a neten vagy a digitális oktatásban, mi jelent nekik valódi segítséget az online tér biztonságos használatában, vagy mire van szükségük a szülőktől, tanároktól.
Egy kutatás során megkérdezték a diákokat, mire lenne szükségük ahhoz, hogy az online oktatást eredményesnek és hatásosnak érezhessék – hiszen ha nem látják értelmét, ha a sok, azzal kapcsolatos nehézség viszi el az idejüket és a figyelmüket, érthető módon hamar elfogy az érdeklődésük és a motivációjuk.
Az elmúlt hónapban minden szülőnek, pedagógusnak újra kellett gondolnia a gyerekek internetezésével kapcsolatos elveit. A távoktatás bevezetése egyik napról a másikra több, mint 1,2 millió általános és középiskolás gyereket ültetett a képernyő elé. Az otthoni online oktatás minden korosztályban növelte az internetezéssel töltött időt, amit eddig igyekeztünk korlátozni, most kötelező lett.
A digitális oktatásra való átálláshoz kapcsolódó megnövekedett munkamennyiség, a bizonytalanság és a teljesen más tanítási felület sok feszültséget eredményezhet az amúgy is szorongással teli légkörben. Ami most történik, az egy életmódváltás az oktatásban részt vevő mindhárom szereplőnek: diáknak, tanárnak, szülőnek egyaránt.
Sokunkban sok a kérdés az elmúlt napok eseményei és a ránk váró időszak kapcsán. Természetes és érthető a legtöbb, mindennek a kiszámíthatatlanságára, a helyzet folyamatos változására adott érzelmi és egyéb reakció, szülőként azonban érdemes néhány plusz szempontot is mérlegelnünk a koronavírus megelőzésére, valamint terjedésének mérséklésére tett intézkedések kapcsán.