Mi az a „Kék Bálna”?
A kék bálna egy hatalmas tengeri emlős, feltételezhetően a valaha élt legnagyobb állat. Mostanában azonban más kontextusban hallunk róla. A kék bálnáról neveztek el egy jelenséget‒ egy „játékot”?, mozgalmat?, szektát? ‒, amelynek a hírek szerint az a lényege, hogy egy feladatsoron át a manipuláció és a megfélemlítés eszközeivel fiatalokat arra vesznek rá, hogy önkezűleg vessenek véget életüknek.
Ijesztgetős álhír, városi legenda vagy valós veszély?
Párhuzamosan jelennek meg a hazai és a nemzetközi sajtóban a hírek, a riportok és a híreket cáfoló cikkek. Vannak, akik hoaxról, álhírekről, akár politikai szándékú megtévesztésről beszélnek, máshol viszont az áldozatok magyarázatot kereső hozzátartozói szólalnak meg, és ezen riportok nagy részletességgel írnak a tragédiához vezető folyamatról. Átvett, átfogalmazott cikkek, szörnyű gyanúk, ijesztő sejtések keringenek a médiában, kevés megbízható forrásból megerősített tény közlésével, sok kérdőjellel.
Mik a tények?
Tény, hogy a közösségi hálózatokon rengeteg zárt csoport működik. Ezek a csoportok lehetnek önsegítő jellegűek, közös érdeklődés mentén szervezettek, lehetnek konstruktívak és destruktívak ‒ vagy hol ilyenek, hol olyanok. Ezekbe a csoportokba könnyen beépülhetnek rossz szándékú felnőttek is, és gond nélkül lehetnek kiindulópontjai egy zaklató folyamatnak.
Tény, hogy az online játékok képesek egy párhuzamos világba repíteni, és fokozni a valóság elől menekülő, útvonalat kereső tizenévesek elszigetelődését, rossz lelkiállapotát. Ezek a felületek is kedvelt terepei a rossz szándékú, csábító felnőtteknek.
A neten történő zaklatás, megfélemlítés sokszor veszélyesen sokáig titokban marad, a kamaszok különösen nehezen kérnek ebben a témában segítséget.
Tény, hogy ha egy kamasz az önsértéssel, önpusztító gyakorlatokkal, öngyilkossággal kapcsolatban keresgél az interneten, nagyon sok olyan tartalmat talál, amik nem valós megoldásokat, pszichológiai, gyermekvédelmi segítséget kínálnak, hanem ötletet adnak az önpusztításra, fokozzák a kilátástalanság érzését, és az öngyilkosságot nem mint egy visszafordíthatatlan tragédiát, hanem mint romantikus befejezést, feloldást jelenítik meg.
Tény, hogy a tizenévesek testileg, lelkileg is változnak, és minden viszony, kapcsolat alakul körülöttük, mindez érzelmileg instabillá teheti őket. Életkori feladatuk mindent megkérdőjelezni, amiben eddig hittek, mindent mérlegre tenni, saját válaszokat találni, felelni a „ki vagyok én és miért is vagyok?” kérdésére. Fogékonyak az élet és halál témakörére, ezért különösen nagy a felelőssége minden felnőttnek, hogy hogyan kommunikál velük a Kék Bálnáról szóló hírekről.
Tény, hogy Magyarországon és a legtöbb európai jogrendszerben az öngyilkosságra buzdítás bűncselekmény. Nagyon fontos az ilyen tartalmakat pontos URL-címmel megjelentetni a biztonsagosinternet.hu címen, amire anonim módon is lehetősége van bárkinek.
Mik a valós veszélyek?
Valós veszély, ha a média úgy tudósít a tragédiákról, hogy az ötletet adhat, kedvcsináló lehet, ha nem a valós veszélyek és az igazi megoldások kerülnek fókuszba, hanem a borzongató hírek.
Valós veszély, hogy ha egy serdülő nem segítő felnőttektől és nem is a családjában, a barátainál, tanárainál keres megoldásokat vagy érzelmi támogatást, ha veszteség éri, ha bántják, hanem ellenőrizetlen online csoportokban, netes fórumokon. Ha egy online játék, egy netes közösség, azaz a virtuális valóság fontosabbá válik minden másnál, ha a korábbi kapcsolatok, hobbi, sport, tanulás jelentőségét veszti.
Valós veszély, ha egy fiatal a serdülőkori depresszió tüneteit (levertség, fásultság, kedvetlenség, bezárkózás, teljesítményromlás, étkezési szokások megváltozása, önsértés) kezdi mutatni, és ezt nem veszi észre a környezet, illetve nem kap időben pszichológiai segítséget.
Valós veszély, ha a gyermekvédelmi jelzőrendszer nem működik megfelelően, és egy gyereknek hosszú időn keresztül azt kell megélnie, hogy a rosszul funkcionáló családjában nem történik változás, hogy a bántalmazás, rossz bánásmód nem ér véget, hogy senki nem veszi észre, és senki nem segít.
Valós veszély, ha a bármilyen bántalmazás vagy visszaélés áldozatává vált gyerekek nem kapnak szakszerű segítséget, ha a gyermekvédelmi szakellátásban, a gyermekegészségügyben és az oktatási intézményekben hiány van szakpszichológusból, gyermekpszichiáterből.
No de mi van a bálnákkal?
Érdekes helyzet, hogy maga az elnevezés is egy téves elméleten alapul. Állítólag a feltételezett közösségek azért használják a Kék Bálna nevet, mert a hatalmas tengeri állatok csoportos öngyilkosságaira akarnak ezzel utalni. Nos, a tudomány mai álláspontja szerint egyik cetfajra (ahogy valószínűleg más állatokra) sem jellemző az öngyilkosság. Magányosan partra vetett kék bálnát 1920-ban találtak. Ez az állat feltételezhetően azért úszott a part felé, mert szigonytalálat érte. Mivel sebesült volt, és elmerülésekor megfulladt volna, éppen az életben maradás, a lélegzés esélye miatt úszott a sekélyebb víz felé. Más, csoportosan partra vetett tengeri emlősök esetében a háttérben a környezetpusztítás, a zajszennyezés, a vizek felmelegedése áll.
Tehát a bálnák nem követnek el öngyilkosságokat. Az, hogy a tizenévesek se kerüljenek olyan helyzetbe, olyan lelkiállapotba, hogy maguk ellen forduljanak, minden felnőtt közös felelőssége!
Készült a Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány cikke alapján.
Kiemelt kép innen
