Online

Kék bálna, Momo – Hogyan védjük meg a gyerekeket?

5 tipp szülőknek az online kihívások és a gyerekeket célzó, netes ijesztegetések ellen.

Hogyan előzhetik meg a szülők, hogy a gyerekek a netes ijesztgetés célpontjává váljanak?

Öngyilkosságra biztató internetes oldalak, életveszélyes webes kihívások, online zaklatás és szexting. Csak néhány kihívás a mindennapokból, amelyekkel egy tizenéves gyerek szülőjének szembe kell nézni. Nem múlik el úgy hét, hogy ne keltene pánikot valamilyen újabb, neten terjedő őrület – legutóbb egy Momo nevű „horrorlényről” írtak a lapok, aki a WhatsApp nevű csevegőprogramon keresztül ijesztgeti a gyerekeket, sőt a legújabb hírek szerint egy 12 éves lány öngyilkosságához is köze lehetett. Mindeközben egyes magyar statisztikák szerint a szülők többségének továbbra sincs fogalma arról, hogy a gyereke valójában mit csinál a neten, pedig az öngyilkossághoz hasonló extrém reakció általában nem egyik pillanatról a másikra jut a gyerekek eszébe. 

5 tipp felnőtteknek a gyerekek biztonságáért

Nekünk, felnőtteknek kell megtennünk az első lépéseket a gyerekek felé. Ehhez ad ez a cikk 5 tippet, hogy miként előzhetjük meg szülőként, hogy a gyereket berántsa egy Momóhoz vagy az állítólagos Kék Bálnához hasonló őrület.

Az internet-hozzáférés Magyarországon 80 százalék feletti, és ha ehhez hozzávesszük, hogy fejenként két és fél mobiltelefon jut mindenkire az országban, akkor tényleg joggal érezheti minden szülő, hogy ő és a családjában élő gyerek is érintett. És minden oka (és joga) megvan arra, hogy aggódjon.

Digitális gyerekek, digitális gyerekkor

A gyerekek általában nyitottak mindenre, ami új, és az online térben is jellemzően ők találják meg először az új fejlesztéseket, kezdeményezéseket, és próbálják ki azt, amivel még nem találkoztak. Technikailag már nagyon fiatal korban könnyedén és jól tudják használni a digitális eszközöket, ez azonban nem jelenti azt, hogy időben képesek felismerni a veszélyt, és jól tudnak reagálni arra, ha valami félelemkeltő vagy manipulatív tartalomba futnak bele.

Ez már csak azért is így van, mert a magyar oktatási rendszer úgy tesz, mintha az internet, a média és a digitális világ nem a mindennapok része lenne. A gyerekeket már óvodáskortól lehetne tudatos és biztonságos nethasználatra oktatni, és felkészíteni, ez azonban nem történik meg az intézmények többségében, hiába várják el a szülők.

Digitális biztonság?

A gyerekek hamarabb (és alaposabban) tanulják meg, hogy az ősember hogyan készített pattintott kőeszközöket, mint azt, hogy mit tehetnek, ha online zaklatással találkoznak.

Viszont minden gyereket megillet az erőszaktól való legteljesebb védelem (ez az egyik legfontosabb gyermekjog), úgyhogy hatalmas a családok felelőssége a gyerekek digitális védelmében.

A rossz hír az, hogy olyan típusú „kihívások”, mint az öngyilkosságra buzdító internetes programok vagy más, beteg elmék által teremtett újabb és újabb őrületek, mindig lesznek a neten. Most búslakodhatnánk azon, hogy „bezzeg a mi időnkben”, és pánikolhatnánk, tördelve a kezünket… Ehelyett inkább nézzük meg, valójában hogyan is küzdhetünk az internet legsötétebb fenyegetései ellen.

Így védheted meg a gyerekeidet szülőként

Mert a jó hír az, hogy ahhoz, hogy felvegyük a kesztyűt, nem szuper szűrőprogram kell, és nem is az, hogy egy wifimentes atombunkerbe vonuljunk vissza a világtól, amíg a gyerek 18 éves nem lesz. Hanem annál sokkal egyszerűbb dolgok.

Szülőként a következő 5 lépés betartásával lehet hatékonyan felvenni a harcot a netes veszélyek ellen:

1. Nem az öngyilkosság az elsődleges ellenség

Az ellenség, amire szülőként figyelni kell, a kommunikáció hiánya: ha a gyerekeddel nem tudtok beszélgetni egymással, ha úgy érzed, hogy a gyereked légüres térbe került, és nincs senki, aki ott társául szegődhetne.

Nagyon fontos, hogy a gyerek nem csak veled beszélgethet, nem csak te lehetsz a „bizalmi embere”. Sőt, vannak életszakaszok, amikor ez óhatatlanul áttevődik másokra. 

Kortársakra, idősebb gyerekekre, fiatalokra, olyan felnőttekre, akik a gyerek számára fontosak. Ha szülőként tehetetlennek érzed magad, mert nem tudsz igazán kommunikálni a gyerekeddel, nem szégyen segítséget kérni, ahogy az is teljesen rendben van, ha a nappaliban elöl hagyod például a Kék Vonal gyereklelkisegély telefonszámát, hogy ha a gyerek akarja, fel tudja hívni őket, hogy névtelenül beszélhessen arról, ami aggasztja, feszíti, elgondolkodtatja.

Sok tizenéves lesz befelé forduló, és sokszor nehéz eldönteni, hogy a gyerekünk viselkedése már maga a depresszió, esetleg annak az „előszobája”, vagy még csak egy picit extrémebb kamaszkor. Ilyenkor érdemes felkeresni egy szakembert (nekünk, szülőknek), és konzultálni arról, amit tapasztalunk, és amilyen félelmek vannak bennünk.

2. Az online és offline világ közötti egyensúly mindenképpen segít

A gyerek elmagányosodásának, elszigetelődésének egyik komoly tünete, ha az emberi kapcsolatai főként az online térre korlátozódnak, és ha a szabadideje (sőt az ideje) meghatározó részét a neten tölti. Szülőként sokat tehetünk azért, ha már kisgyerek kortól odafigyelünk arra, hogy egyensúlyban legyen a képernyő előtt és a képernyő nélkül töltött idő. A sport, a közös családi programok, a művészeti és zenei események, a háziállatok körüli teendők, a természet mind-mind alternatív lehetőséget kínálnak. Ha mi magunk, szülőként jó példával járunk elöl, és képesek vagyunk például megállni, hogy a közös családi étkezések idején ne legyen a kezünkben a telefonunk, az a gyereknek is segít.

Ha pedig az offline világ hatásai elég erősek maradnak, akkor a káros online befolyás lehetősége is csökken.

3. A bizalom kétirányú folyamat

Nagyon könnyen beleeshetünk szülőként abba a csapdába, hogy az aggodalmunk miatt elkezdünk nyomozni a gyerek után, és belenézünk a telefonjába, feltörjük az e-mailjét, végignézzük a böngészési előzményeket. Amellett, hogy ez gyermekjogi szempontból súlyos jogsértés, hiszen minden gyereknek joga van a magánélethez, szülőként is nehéz helyzetbe kerülünk ilyenkor: elveszíthetjük a gyerekünk bizalmát, ami után még kevésbé beszél velünk arról, ami az online térben történik vele.

Ha valami aggaszt bennünket, ami miatt például eltiltjuk a gyereket a nettől, „tiltott gyümölcsként” csak még vonzóbbá tesszük számára az egészet, arról nem is beszélve, hogy ne legyenek illúzióink arról, vajon ki tudják-e cselezni a tilalmunkat. Viszont amit tiltunk, ott megfosztjuk magunkat valójában attól, hogy segítsünk, ha baj van.

4. Ne csak az aggodalom legyen téma

Ha a gyerek azt érzi, hogy a szülei megint pánikolnak, és mindig kiakadnak, ha valamilyen netes dologról van szó, akkor hamar eljön az a helyzet, amikor a gyerek „nyugtatgat”, a szülő meg úgy tesz, mintha megnyugodna. Ha viszont nemcsak arról beszélünk, amikor baj van, hanem úgy általában érdeklődést mutatunk a gyerek netes élményei iránt, akkor sokkal nagyobb eséllyel tudunk elrugaszkodni a sablonos válaszoktól, és jutunk közelebb idővel ahhoz, amire valójában szükségünk van szülőként: hogy a gyerek megbízzon bennünk, mert az érzi, hogy kíváncsiak vagyunk rá, és szeretjük, és elfogadjuk őt (akkor is, ha nem mindig értjük, hogy mit miért csinál).

5. A szeretetnyelv sokféle lehet

Az öngyilkossággal vagy a netes erőszakkal és bántalmazással leginkább veszélyeztetett gyerekek esetében általában azt látjuk, hogy azért kiszolgáltatottak a káros oldalaknak, programoknak, mert úgy érzik, senki nem figyel rájuk, nem fontosak, nem szeretik őket, nem számítanak. Szülőként sokat tehetünk azért, hogy a gyerekünk ne érezze így magát (akkor sem, ha aktuálisan több a konfliktusunk vele, mert éppen nehezebb életszakaszban vagy korban van). 

Ilyenkor fontos, hogy hogyan fejezzük ki felé a szeretetünket: ha nem tudjuk mondani, akkor az érintés, az ölelés is számít. Ha a gyerek kitér az érintés elől, akkor adjunk neki az időnkből, és próbáljunk többet lenni vele. Ha ez sem megy, akkor minden tettünk szóljon arról, hogy szeretjük. Támogassuk abban, amit csinál, emlékezzünk a neki fontos dolgokra. Próbáljuk meg a lehető legtöbb módon kifejezni, hogy szeretjük és elfogadjuk.

Az esetek döntő többségében nem egyik pillanatról a másikra jut egy gyerek oda, hogy önmaga ellen fordul.

Ha viszont egy folyamattal állunk szemben, az mindig lehetőséget ad számunkra, hogy tegyünk valamit, változtassunk, segítséget kérjünk – hogy segíthessünk.

Gyurkó Szilvi

Készült a WMN cikke alapján.

Kiemelt kép innen