Az egészséges szexualitásra nevelés semmilyen módon nem választható külön a gyereknevelés egyéb kérdéseitől. Ha az a cél, hogy a gyerek elfogadja, szeresse és tisztelje a saját testét, természetesnek tekintse, hogy a teste magának és másoknak is örömet szerezhet, de tudja azt is, hogy a testéről csak ő maga dönthet, és felelős azért, amit a saját és mások testével tesz, akkor az ideális az lenne, ha a gyerek születésétől kezdve ilyen mintát láthatna maga körül.
A gyereknevelés ösztönössége
A családok viszont általában nem úgy alakulnak, hogy a gyerek születése előtt már tudják, hogy hogyan is képzelik el a nevelését. Többnyire menet közben derül ki, hogy mi működik, mi nem, és hogy még mire kell vagy kellett volna gondolni. A legjobban megtervezett nevelés mellett is természetes, hogy ugyanarra a nevelési módszerre családon belül is másképp reagálnak a különböző gyerekek. Vagyis a gyereknevelés általában, és benne a szexuális nevelés is, folyamatos igazítások, rugalmas alkalmazkodások sora, hol a szülő, hol a gyerek, hol a külvilág igényei szerint, vagy váratlan események nyomán.
A minták, amiket követünk, vagy amikkel szembemegyünk
A szülők maguk is valamilyen minták alapján nőttek fel. Ezeket a mintákat lehet követni, vagy lehet átértékelni és saját mintákat kialakítani.
Fontos tudni, hogy a gyerek érzi és megszenvedi (nem csak a szexuális nevelés vonatkozásában), ha a szülői „belső”, a ténylegesen ható minta és az, amit a gyereknek próbál mutatni vagy mondani, nem azonos. Ezért jó, ha a gyerek (minden más nevelési elvtől nem különválasztható) szexuális neveléséről történő döntés előtt a szülők tudatosítják a saját szexualitáshoz való viszonyukat, hogy azzal elégedettek-e, és ezt a mintát akarják mutatni a gyereküknek, vagy esetleg maguk is másfajta mintára vágynak. Ahhoz, hogy a gyerek és a szülők között természetes legyen a testről és a szexualitásról szóló beszélgetés, a következőket érdemes átgondolni a szülőknek.
A gyereknevelés tudatossága/tudatosítása
- Kialakítható vagy már kialakult-e egy olyan bizalmi légkör, ami lehetővé teszi, hogy se a szülő ne érezze magát kínosan, se a gyerek ne féljen kérdezni? Bizalom és szexuális nevelés.
- Hajlandók-e a szülők időt és energiát fektetni abba, hogy felkészüljenek a gyerek kérdéseire? Nem szégyen felnőttkorban új ismereteket szerezni. Mi van, ha olyat kérdez a gyerek, amire nem tudom a választ?
- Milyen módon illeszthetik be a szexuális nevelést az általános nevelési elveik közé? Milyen nevelési elvek teszik lehetővé az egészséges szexualitásra nevelést?
- Hogyan illeszthető a szülők hitébe, vallásába a gyerek egészséges szexuális nevelése?
- Hogyan kerüljék el a pánikot, ha olyasmit lát vagy tapasztal a gyerek, ami nem neki való? Mit láthat a gyerek?
- Hogyan állják meg, hogy csak annyit mondjanak a gyereknek, amennyit kérdez, és ne terheljék olyan ismeretekkel, amelyekre még nem áll készen? Mikor mit mondjon a szülő a szexualitásról?
- Hogyan adja át a szülő az ismereteket, ha a gyerek nem kérdez? Mi van, ha nem kérdez a gyerek?
- Mit tehet a szülő, ha neki magának nem természetes az, hogy a szexualitásról beszéljen? Mit csináljon a szülő, ha nehéz a szexualitásról beszélnie, de fontosnak gondolja?
Ezeknek a kérdéseknek az átgondolásához és a szülők által kiválasztott célok eléréséhez segítséget nyújthatnak a megjelölt linkek és az alábbi források. Fontos, hogy a szülő soha ne fogadjon el kész, azonnal bevethető módszerként semmit, hanem szűrjön át minden új ismeretet a saját személyes tudásán és érzésein: egyetértek-e én ezzel, ezt szeretném-e elérni, illik-e ez a módszer, cél az én elveimhez, meg tudom-e ezt valósítani azzal a habitussal, azokkal a körülményekkel, amelyekkel élek, biztos-e, hogy az én gyerekemnek pont ez fog jót tenni.
Legfőképpen pedig használja a józan eszét, és miközben jó, ha nyitott új megoldásokra, bízzon abban, hogy a saját helyzetére ő maga tud a legjobban rálátni. Bármikor, ha gyerekkel kapcsolatos kérdésről van szó, iránytűként lehet használni azt, amit a gyerek maga el tud mondani. Ezért is fontos, hogy a szülő alkalmat adjon a gyereknek arra, hogy szabadon kérdezzen, mondja el kívánságait, és nyilvánítson véleményt.
Ajánlott könyvek a témához:
- Bruno Bettelheim: Az elég jó szülő (Gondolat, 1994)
- Po Bronson és Ashley Merryman: Amit rosszul tudtunk a gyerekekről (Kulcslyuk, 2014)
- Thomas Gordon: PET, A szülői eredményesség tanulása (Gondolat, 1991)
- Vekerdy Tamás: Kamaszkor körül (Holnap, 1999) Előadásként is: Kamaszkor körül 1‒6.
- Vekerdy Tamás: Kérdezz! Felelek… (Park, 1999)
A Yelon szerkesztősége
Kiemelt kép innen
