A szülői minta minden helyzetben meghatározó ‒ nincs ez másként a gyerekek egészséges testtudatának kialakításában sem.
Érdekes módon a szülő azzal teheti a legtöbbet, ha saját magára figyel, ha saját maga rendben van a testével. A szülői minta mélyebben hat, mint bármilyen szóbeli buzdítás vagy tudományos elemzés.
Külső és belső elvárások
- A szülőnek sem mindig könnyű függetlenítenie magát a médiában diktált ideális test képétől. Gyerekfejjel, jóval kevesebb tapasztalattal ez még nehezebb. Ha a szülő igyekszik megőrizni a független véleményét a testéről, és korlátozza a külső elvárások hatását, azzal a gyereknek is mintát ad arra, hogy nem kell mindig mindent elfogadni.
- A gyerekre jó hatással van, ha azt látja, hogy a szülei képesek szeretni önmagukat, és ha kell, tudnak változtatni. Ha ez mégsem lenne így, a szülőnek is érdemes azon dolgoznia, hogy saját magát el tudja fogadni úgy, ahogy van. Ha úgy érzi, változtatásra van szüksége ahhoz, hogy egészségesebb legyen vagy komfortosabban érezze magát, akkor azt tervezetten, önhibáztatás és önmaga lebecsülése nélkül is megteheti, ha kell, szakértő segítségével.
Hitelesség
- Hitelesebbé teszi a szülőt, ha csak olyasmit tesz saját magával, amivel kapcsolatban úgy érzi, hogy nem bánja, ha majd felnőve a gyereke is követi őt. Nem elég a gyereket naponta edzésre vinni, ha a szülő maga nem mozog vagy sportol. Nehezebb elhitetni a gyerekkel, hogy a dohányzás káros, ha a szüleit dohányozni látja. Ha a gyerek azt olvassa ki a szülei viselkedéséből, hogy „nekem már mindegy, nem baj, ha árt, de téged meg akarlak ettől védeni”, abból azt tanulja meg, hogy neki sem fontos vigyáznia magára.
- A gyerek étrendje előbb-utóbb a szülőkét követi, és jó esetben a család együtt ül az asztalhoz. Nem kaphat csak a gyerek egészséges ételt. Az sem jó üzenet, ha egy állandóan fogyókúrázó felnőtt mellett a gyerek mindig egyedül eszik, vagy ha az aggódó szülők a szükségesnél jóval nagyobb adag étel elfogyasztására bírják rá. A közös étkezéseknél fontos, hogy a gyerek lássa, hogy a szülei éppen úgy vigyáznak a saját egészségükre, mint az övére.
Elfogadás
- Ha egy szülő a saját kinézetét, a testét rendszeresen bírálja, azzal azt mutatja a gyereknek, hogy az nem elfogadható. Ezzel egyrészt összezavarja a gyerek érzéseit, mert ő többnyire úgy látja szépnek és elfogadhatónak a szüleit, ahogy vannak, másrészt afelé viszi, hogy a saját testét is kritikusabban nézze és kevésbé fogadja el.
- Előfordul, hogy szükség van arra, hogy a gyerek megváltoztassa, átformálja a testét: meghízzon, lefogyjon, ápolja a bőrét, haját, figyeljen a tartására, kezeljék valamilyen betegségét. Ezt a legjobban úgy lehet elérni, ha segítjük a gyerekben feltámasztani az igényt a változásra. Ha a saját ügye, akkor képes is tenni a változásért.
- A bírálat, kritizálás és főleg a kigúnyolás ellenkező hatást ér el: abból a gyerek nem érti meg, hogy azért van szüksége a változásra, mert értékes, és vigyáznia kell magára, ehelyett azt érzékeli, hogy ő maga keveset ér, nem elfogadható. Ez akkor is kihathat az egész életére, ha a szülőnek egyáltalán nem állt szándékában ilyen drasztikus hatást elérni. Aki úgy érzi, hogy nem szerethető, nehezebben motiválja magát a változtatásra.
Ki vagyok én?
- A kamaszok, de kisebb gyerekek is próbálgatják magukat, a határaikat, keresik, hogyan tudják kifejezni ‒ akár a megjelenésükkel ‒, hogy kik is ők. A szülőknek ezt sokszor nem könnyű elfogadni, különösen, ha a gyerek nagyon másfelé próbálkozik, mint amit a szülő jónak tart. Mégis, ha nem árt magának vagy másnak a gyerek, érdemes az ilyen próbálkozásokat jóindulattal nézni.
- A gyerek akkor mer saját maga lenni, ha nem kérdés, hogy a szülei mindig elfogadják és szeretik őt, akárhogy is néz ki vagy akármit is tesz. Ha a szülő nem ért egyet azzal, amit a gyerek csinál, akkor hatékonyabb, ha ezt úgy fejezi ki, hogy „hű, megleptél ezzel a hajjal”, vagy hogy „én nem mernék ilyen tempóban lebiciklizni a hegyről”. Azzal hosszú távon is árthat a gyereknek, ha az aggodalma kifejezése helyett a gyereket utasítja el vagy vádolja. Például azzal, hogy „istenem, most már mindig ilyen csúnya leszel?” vagy hogy „azt akarod, hogy az összes szomszéd lássa, hogy milyen felelőtlen vagy?”.
Visszajelzések
- Mindenki örül a dicséretnek, a gyerek is, de fontos, hogy érzékelje, hogy a családban másnak is járnak az elismerő szavak, mert a család többi tagja egymással is figyelmes, udvarias. A dicséret viszont csak akkor ér valamit, ha érezni rajta, hogy őszintén mondják. Ha egy gyerekről azt gondoljuk, hogy nem ártana, ha fogyna egy kicsit, akkor nem megfelelő dicséret az, hogy „milyen szép nagyra nőttél”. A felnőttek akár egymással kapcsolatban is gyakorolhatják, hogy észrevegyék a másikban azt, amit jó szívvel meg tudnak dicsérni. A gyereknek mindenképp erősíti az önbizalmát és adott esetben a testtudatát is, ha arról kap visszajelzéseket, ami mások szemében vonzó rajta. Ha esetleg nehezére esik magát szépnek, jónak, elfogadhatónak tartania, akkor az ilyen dicséret sokat segíthet.
A Yelon szerkesztősége
Kiemelt kép innen
