A napvilágra kerülő szexuális zaklatások túlnyomó többségét lányok, nők ellen követik el. De ha a közhangulat támogatóbb, ha a felháborodás mértéke visszafordíthatatlanul elér arra a szintre, hogy már nem lehet meg nem történtté tenni, eltussolni ezeket az eseteket, akkor talán a fiúk, felnőtt férfiak is el merik mondani, hogy velük mit tesznek/tettek az elkövetők ‒ többnyire férfiak, de előfordul, hogy erőszakos nők.
A fiúk nem sírnak
Egy fiútól már egészen kicsi korától azt várják el, hogy legyen férfi. Legyen arra büszke, ha tetszik a lányoknak, nőknek, lehetőleg legyen tőlük elragadtatva, viselkedjen keményen, ne panaszkodjon. Legyen erős, védje meg magát. Miközben a kisfiú is elsősorban gyerek, aki védelemre szorul az erősebbekkel szemben, mégis úgy kell tennie, mintha már magától minden fortélyt ismerne ahhoz, hogy hogyan ne váljon áldozattá. Miközben a kamasz fiú ugyanúgy küzd a viselkedési formák felismerésével, elsajátításával, vagy azzal, hogy hogyan mondjon nemet, mint lány társai, tőle férfias viselkedést várnak: legyen határozott, tudja, hogy mikor mit és hogyan utasítson vissza.
Nem nyafognak…
A női rokonok, a szülők barátnői, gyerekekkel dolgozó nők között nem ritka, hogy szexuális vágyukat egy fiúgyerekre terjesztik ki: „Keresztanya bejött, amikor éppen öltöztem.” „Hazavitt a tanárnő, és az autóban benyúlt a nadrágomba.” „Nem szeretek átmenni a szomszéd nénihez, mert mindig félmeztelenül nyit ajtót.” „Az eladónő azt mondta, hogy én már nagy vagyok, megmutatna nekem pár fogást, hogy ne maradjak szégyenben a lányok előtt.”
Nem éreznek?
Ha egy fiúgyerek panaszkodik, hogy egy nő szexuálisan zaklatja, bántja, esetleg erőszakoskodik vele, még akikben megbízik: a szülei, rokonai, más felnőttek is gyakran azt válaszolják, hogy „de hát ez neked csak jó lehet, bajod nem lesz belőle, legalább megtanulod, mit hogyan kell”. „Biológiai lehetetlenség egy fiút megerőszakolni (nem az!), biztosan te is akartad, te is éreztél vágyat”. „Miért hagytad? Simán elmehettél volna…” „Biztosan félreértettél valamit! Szerintem X néni csak meg akarta igazítani a ruhádat…”
A fiúkat is zaklatják szexuálisan
Bármennyire is szeretnénk az ellenkezőjét hinni, az sem ritka, hogy fiúgyerek vagy fiatal fiú nagyobb fiúknak vagy felnőtt férfiaknak lesz az áldozata, játékszere. „A barátom apja felajánlotta, hogy segít az önkielégítésnél.” „Az edzésen a fiúk zuhanyozás közben nekinyomtak a falnak.” „A szomszéd fiú azt mondta, hogy csináljuk együtt, mert az menő.” „A buszon hozzám dörgölődzött egy férfi.”
Az áldozatok harmada fiú
Azt a tényt, hogy a fiúkat is zaklatják, szexuálisan bántalmazzák, még kevésbé képes befogadni, elismerni a társadalom, mint a lányokkal, nőkkel történt zaklatásokat. Pedig az áldozatok egyharmada fiú. Erre példa az a pár évvel ezelőtti cikk, amelyben egy újságíró a cikkében leírt esetet úgy kommentálta (egy bosszúból megerőszakolt férfiról volt szó a cikkben), hogy ahelyett, hogy szégyellné magát (az áldozat!), még a sajtóhoz rohangászik.
Az erőszak akkor is erőszak, ha fiú az áldozat
Bármilyen szexuális jellegű kezdeményezés vagy tevékenység, amit a kapcsolat jellege nem indokol, és amihez az, akire irányul, nem adta a beleegyezését, zaklatásnak, erőszaknak minősül, a fiúk esetében ugyanúgy, mintha lányokkal viselkednének így. Ha valaki a saját szexuális céljára használja őket, a fiúkkal ugyanaz történik érzelmileg, mint a lányokkal. Ugyanolyan megalázottnak, elveszettnek, védekezésre képtelennek érzik magukat, és ugyanolyan magányosnak. Mert ha elmondják, hogy mit tett valaki velük, hogy egyáltalán ezt megtehette, így viselkedhetett, és ők nem tudták megvédeni magukat, akkor nagy valószínűséggel azt fogják tőlük kérdezni, hogy mit csináltak, mivel provokálták ki, mi váltotta ki ezt a viselkedést.
Áldozathibáztatás a négyzeten
Egyáltalán nem alaptalan, hogy a fiú vagy férfi elkövetők fiú áldozatai attól félnek, hogy ha megtudja a környezetük, ami történt, akkor őket homoszexuálisként fogja kezelni. Ha egy fiú még nem biztos a nemi identitásában vagy esetleg homoszexuális, de ezt a környezetével még nem tudatta, akkor egy azonos nemű által elkövetett zaklatás vagy erőszak sok-sok évre visszavetheti a nemi identitásának tényleges kialakulását és vállalását – és ezzel a fiúgyerek egészséges szexuális fejlődését.
Toxikus maszkulinitás
De a nemi beállítottságtól függetlenül azoknak a fiúknak is nagyon kockázatos, hogy bárkinek panaszkodjanak, akiket nem férfiak, hanem nők zaklatnak. Hiszen ha elmondják, lemondanak arról, hogy macsó férfinak számítsanak vagy azzá válhassanak. Ha valaki hagyja, hogy akarata ellenére egy nő bármit megtegyen vele, akkor az biztos nem is igazi férfi. Akkor innentől kezdve a vele egykorú lányok is másképp néznek rá. Aki fiúként arról beszél, hogy lányok, nők bántják fizikailag vagy főleg szexuálisan, az a közgondolkodás szerint nem számít többé férfiasnak, és még férfinak is alig.
A fiúk fájdalmait ki hallja meg?
A fiúknak nemcsak azért nehezebb beszélni arról, ha szexuális zaklatás éri őket, mert többnyire eleve nehezebben nyílnak meg, vagy mert általában az érzéseikről nehéz beszélniük. Hanem azért is, mert a felnőtt társadalom nem szívesen hallja meg, ha erről beszélnének, nem ezt várja tőlük, és arra sem áll készen, hogy befogadja a fiúk szexuális zaklatásáról szóló híreket, vagy akár a személyesen közölt információkat.
Ki segít a bántalmazott fiúknak?
Ezzel pedig lehetetlenné válik, hogy egy fiú segítséget kérjen, ha valaki szexuálisan zaklatja vagy bántalmazza. Pedig nem ritka, hogy ilyesmi előfordul. A felnőtt társadalomnak kötelessége, hogy meghallja, ha egy fiú ilyesmiről beszél. Az is kötelessége, hogy a gyerekeket, akár fiúk, akár lányok, megvédje a zaklató, erőszakos viselkedés formáitól és azok következményeitől.
A Yelon szerkesztősége
Kiemelt kép innen
