Tag

bántalmazás

Browsing

De kezdjük az elején. Amikor megszületik egy baba, tündéri, elbűvölő. Csakhogy ez az 50 centis kis tünemény néha próbára teszi a szülei türelmét, mert hosszú-hosszú percekig, sőt akár órákig is képes sírni, pontosabban időnként torkaszakadtából üvölteni. Vannak felnőttek, akiknek a bántalmazói attitűdjük már ilyenkor megnyilvánul, akik a babasírástól olyan önkívületi állapotba kerülnek, hogy mindenféle ocsmány megjegyzéssel illetik a kisbabát, esetleg fenyegetik, nemritkán rázzák, rángatják, dobálják. Mintha komolyan elhinnék, hogy a baba azért sír, hogy őket idegesítse, vagy az ő életüket nehezítse.

Ha úgy tűnik, hogy egy gyereket (vagy a környezetében valakit) érint az iskolai zaklatás, az első és egyben a legfontosabb, hogy merjen és tudjon is beszélni arról, hogy mi történt vele. Ezután (és az ügy egyedi jellemzői alapján) kell végiggondolni, hogy mit lehet tenni, hogyan lehet segítséget nyújtani.

A napvilágra kerülő szexuális zaklatások túlnyomó többségét lányok, nők ellen követik el. De ha a közhangulat támogatóbb, ha a felháborodás mértéke visszafordíthatatlanul elér arra a szintre, hogy már nem lehet meg nem történtté tenni, eltussolni ezeket az eseteket, akkor talán a fiúk, felnőtt férfiak is el merik mondani, hogy velük mit tesznek/tettek az elkövetők ‒ többnyire férfiak, de előfordul, hogy erőszakos nők.