A gyerekek bántalmazásáról legtöbbször a család vagy az iskola vonatkozásában beszélünk, pedig a gyerekek könnyen kerülnek bántó vagy erőszakos helyzetekbe máshol is – például a sportpályán, a plázában, a lépcsőházban, a buszon, a nyilvános mosdóban, az orvosi vizsgálóban vagy a parkban.
Mitől függ, hogy mit tesznek ilyenkor a gyerekek? Mikor hagyják az esetet annyiban, és mikor állnak bele? Mesélnek róla másnak? Kikre számíthatnak a gyerekek?
Csak akkor lehetünk biztosak abban, hogy valóban a gyerekek érdekeit képviseljük, ha kikérjük a véleményüket, akármiről is legyen szó. A koronavírus-járvány sok mindent megváltoztatott körülöttünk, ezért kezdeményezte 2020 nyarán az egyik legismertebb svájci gyermekvédő szervezet, a Terre des hommes egy 27 nyelven elérhető kérdőív összeállítását. A kutatást a belfasti Queen’s Egyetemmel közösen szervezték #CovidUnder19 címen, amelybe 8 és 17 év közötti gyerekeket vontak be. A gyerekek a kérdések megfogalmazásában is részt vettek, így végül egészen pontosan 26.258 gyerek válaszolt.
Nemrég a Parlament elé terjesztették a Köznevelési törvény módosítását, amelyben megjelenik az iskolaőrség mint új intézmény. A módosítás szerint az iskolaőrök feladata a megvédeni a pedagógusokat az ellenük irányuló erőszaktől. A változtatást azzal indokolták, hogy a tanárokat ért atrocitások után, amelyek az elmúlt időszakban töténetek, a pedagógusok és a nevelő-oktató munkát közvetlenül segítő munkakörben alkalmazott személyek fokozottabb védelme szükséges.
A statisztikai adatok szerint a közfeladatot ellátó személyek közül a legnagyobb veszélynek a buszvezetők, a jegyellenőrök, a mentőtisztek, a szociális munkások és a pedagógusok vannak kitéve. A legtöbb erőszakos cselekmény ellenük irányul. A tanárok is közfeladatot látnak el. Esetükben nagyobb a kockázata annak, hogy munkájuk során olyan helyzetbe kerülnek, amikor elszabadulnak az indulatok. A tényállás szerint nemcsak a nyílt erőszak számít veszélyeztetésnek, hanem az akadályoztatás, illetve a fenyegetés is. Bár ezekben az esetekben ténylegesen nem sérül meg senki, kb. 45 százalékban nem esik bántódása a sértettnek, de aki átéli, azért még érezheti magát veszélyben.
De kezdjük az elején. Amikor megszületik egy baba, tündéri, elbűvölő. Csakhogy ez az 50 centis kis tünemény néha próbára teszi a szülei türelmét, mert hosszú-hosszú percekig, sőt akár órákig is képes sírni, pontosabban időnként torkaszakadtából üvölteni. Vannak felnőttek, akiknek a bántalmazói attitűdjük már ilyenkor megnyilvánul, akik a babasírástól olyan önkívületi állapotba kerülnek, hogy mindenféle ocsmány megjegyzéssel illetik a kisbabát, esetleg fenyegetik, nemritkán rázzák, rángatják, dobálják. Mintha komolyan elhinnék, hogy a baba azért sír, hogy őket idegesítse, vagy az ő életüket nehezítse.
Van, aki úgy gondolja, hogy a gyerekkorában kapott verések nem ártottak neki, sőt: pont az ő érdekét szolgálták, ezért vitte valamire felnőttként. A kutatások azonban mást mondanak.
Gyakran hallani a fiatalokat a testi fenyítés mellett érvelni – nem kellene figyelembe venni a véleményüket?
Sok tévhit él arról, hogy milyen egy gyereknek az, ha erőszakkal fegyelmezik. A verés nemcsak fájdalmas, de árt a szülő–gyerek kapcsolatnak is.
Nagyon sok félreértés és tévhit él a szexuális erőszakkal kapcsolatban, érdemes ezekről többet beszélni.